Amerika értelmetlen háborúja – Biden ENSZ-beszédének tényellenőrzése (Vukics Ferenc cikke)
–
„A hazudozók akkor kérkednek leginkább, amikor nincs, aki megcáfolja őket.” Aiszóposz
Mi itt, a Szilaj Csikó szerkesztőségében úgy gondoljuk, itt az ideje, hogy az európai sajtót elborító háborús propaganda ellensúlyozására minél több nyugati gondolkodó elemzését tegyük közzé. Új sorozatunknak az „Amerika értelmetlen háborúja” címet adtuk. Reményeink szerint olvasóink örömmel fogadják azokat az írásokat, amelyek a háború befejezéséről, az egyes hatalmak felelősségének elismeréséről, a béke megteremtésének lehetőségeiről és a lelkiismeret győzelmének szükségességéről szólnak. A nyár elején elképesztő mennyiségű és példátlan hangnemű kritikát kapott Schiffer András a „liberális” oldalon, amiért a tényellenőröket a totalitárius rendszerek cenzoraihoz hasonlította, mondván: a tényellenőrök a szabadság legnagyobb ellenségei, amiért kiskorúnak tekintik az embereket és elvitatják tőlük a képességet, hogy mérlegelni tudjanak információkat. Schiffer szerint ez a hozzáállás főképpen úgy tarthatatlan, hogy ugyanazok a fősodorban érdekelt cégek hozzák létre a „tényellenőr” oldalakat, akik a hírek egyoldalú és véleményes tálalásában már a járvány előtt is az élen jártak, a járvány alatt pedig tökélyre fejlesztették a rettegtetést.
Ráadásul némi kutakodás után gyorsan kiderül, hogy az adott tulajdonosi kör a vállalatok azon csoportjához tartozik, amelyek „minden körülmények között” nyereségesek.
Az a helyzet, hogy az emberek nagy többsége nagyon sok esetben tényleg nem tud mérlegelni információkat, méghozzá azért nem, mert csak egyoldalú információkkal találkoznak. Az emberek „megérzik”, hogy manipulált, egyoldalúan tálalt hírekkel találkoznak, és emiatt „ugranak fejest” a közösségi média feneketlen bugyrába, ahol a legtöbbször alternatívát ugyan találnak, de megnyugvást nem. Sokak szerint az ott megjelenő hírzaj ellen a legjobb megoldás a hiteles és megbízható sajtó lenne. Abban is van némi igazság, hogy ha külön tényellenőrző oldal kell, akkor az újságíróknak szégyelleniük kell magukat, mivel a tényellenőrzés szabályrendszere éppen egyezik az újságírás alapszabályaival:
bizonyítékokat kell keresni az állításokra, lehetőleg elsődleges forrásokból,
a felhasznált forrásokat fel kell tüntetni a cikkekben,
minden releváns bizonyítékot közölni kell pro és kontra,
névtelen forrásból lehetőleg nem közlünk információt, és más, független forrással is meg kell erősíteni azt
az érintettet meg kell keresni, és lehetőséget kell biztosítani neki, hogy megszólaljon a cikkben.
Úgy vélem azonban, hogy nemcsak a fősodor manipuláltsága és az újságírók és szerkesztők trehánysága, szellemi tunyasága vezetett idáig, hanem az általános műveltség teljes felszámolása és kritikus gondolkodás képességének visszaszorulása is.
Ennek láttán nem tűnik olyan megoldhatatlannak a jelenlegi helyzet. A „józan paraszti ész” birtokában némi műveltséggel és a hosszútávú memória végtelen tárolókapacitásának felhasználásával az ember talán még arra is képes lehet, hogy akár az amerikai elnöknek az ENSZ Közgyűlésén mondott beszéde „tényellenőrzését” is el tudja végezni. Műveltségünk lehet az egyetlen védelmünk. Ha ezt nem tartjuk fontosnak, akkor a globális szellemi tunyaság és „gazdasági szempontok alapján adagolt” kész szólamok átveszik az irányítást az életünk felett.
Ebben a szemléletben állt neki az amerikai külpolitika és történelem mintáinak elemzésével foglalkozó Ted Snider amerikai filozófus Biden ENSZ-beszédének tényellenőrzésébe a Fact-Checking Biden’s UN Speech c. cikkében:
Területfoglalás erőszakkal
Biden azzal nyitotta beszédét, hogy Oroszországot azzal vádolta: megsértette "az Egyesült Nemzetek Alapokmányának alapvető alapelveit – és nincs fontosabb, mint az a világos tilalom, hogy az országok ne vegyék el erőszakkal szomszédjuk területét". Teljesen igaza van abban, hogy ez az ENSZ Alapokmány egyik alaptétele. Azonban nem ez az első alkalom, hogy ezt a tantételt megsértették. És a múltban pontosan az USA volt az, aki megvédte az ilyen jogsértéseket. Még a Biden-kormány is védte az ilyen jogsértéseket. Az USA elismerte a Golánt. És, ami kevésbé ismert, elismerte Nyugat-Szaharát. Majdnem fél évszázaddal ezelőtt Marokkó erőszakkal elfoglalta Nyugat-Szaharát, és Marokkó részévé tette. Az ENSZ és a Nemzetközi Bíróság is Nyugat-Szahara önrendelkezési joga mellett döntött. Az USA azonban a Trump-kormányzat idején hivatalosan is Marokkó részeként ismerte el Nyugat-Szaharát. A Biden-kormányzat nem volt hajlandó megváltoztatni ezt a határozatot.
A Biden-kormányzat hosszasan hallgatott Nyugat-Szaharáról. Hivatalosan nem is erősítette meg és nem is vonta vissza a Trump-féle elismerésről szóló nyilatkozatot. Stephen Zunes, a San Franciscó-i Egyetem politikai és nemzetközi tanulmányok professzora, Marokkó megszállásának szakértője egy nemrégiben folytatott levelezés során elmondta nekem, hogy a legtöbb térképpel ellentétben, beleértve a Google-t, a Rand McNallyt és a National Geographicot, az összes amerikai kormányzati térkép "nem mutat demarkációs vagy határvonalat a két ország között, az egészet egységesen Marokkóként kezeli. A State Department és más USG [amerikai kormány] jelentések, amelyek korábban Nyugat-Szaharát különálló entitásként tüntették fel, egyszerűen Marokkó részeként hivatkoznak rá".
Az, hogy a Biden-kormányzat elismeri Marokkó annexióját, "egyenesen szembe megy az ENSZ BT egy sor határozatával és a Nemzetközi Bíróság ítéletével, amelyek szerint ezek a területek külföldi háborús megszállás alatt álló területek" – mondja Zunes.
Zunes azt állítja, hogy "a Biden-kormányzat azzal, hogy nem hajlandó visszavonni Trump elismerésről szóló határozatát, azt az álláspontot képviseli, hogy a terület erőszakos kiterjesztése – az ENSZ Alapokmányának ilyen jellegű tilalma ellenére – mégsem feltétlenül törvénytelen, és az állami jellegű megoldások elfogadható formája lehet".
A donbászi térség erőszakos elfoglalása is megérdemelhet egy összetettebb narratívát. A Donbász 2014-ben kikiáltotta függetlenségét Ukrajnától. Oroszország ekkor nem ismerte el a függetlenségüket. Míg Oroszország 2014-ben elfogadta a krími népszavazás eredményét, Putyin megpróbálta megakadályozni, hogy hasonló népszavazásra kerüljön sor Donbászban. Richard Sakwa, a Frontline Ukrajnában megjelent írása szerint "Putyin kevés jelét mutatta annak, hogy a Krím-féle megoldásra törekszik a régióban, ezért többször elutasította a kéréseket, hogy a területet Oroszország részeként fogadja el".
A 2015-ös minszki II. megállapodás, amelynek létrejötte érdekében Franciaország és Németország közvetített a két fél között (amelyhez Ukrajna és Oroszország is hozzájárult, és amelyet az USA és az ENSZ is elfogadott), arra irányult, hogy békés úton visszaadja Ukrajnának a Donbászt, miközben teljes autonómiát biztosít az ott élők számára.
Ukrajna azonban megtagadta a minszki megállapodások végrehajtását. A Krími Platform pedig azt ígérte, hogy szükség esetén katonailag is elfoglalja és visszaintegrálja a Krímet.
Mielőtt az orosz erők felvonultak volna a Donbasszal közös nyugati határon, Ukrajna 60 000 elit katonát vonultatott fel, drónrakétákkal felszerelve, a Donbasszal közös keleti határa mentén. Moszkvában "valódi riadalmat keltett", hogy Ukrajna a hét éve tartó polgárháború eszkalálására készül, és megszállja a nagyrészt orosz etnikumú Donbász régiót. Nagyjából ebben az időben, 2022 februárjában a riadalmat fokozta az ukrán tüzérségi ágyúzás drámai fokozódása a Donbaszban, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet határmegfigyelő missziója figyelt meg. Sakwa elmondta, hogy a tűzszünet megsértésének nagy része Ukrajna donbászi oldalán robbant. Az ENSZ adatai szerint a civil áldozatok 81,4 százaléka az "önjelölt köztársaságokban" halt meg. Oroszország attól tartott, hogy megkezdődött a beígért katonai művelet. Biden beszédének narratívája szerint Putyin még aznap azt állította oroszországi beszédében, hogy "világossá vált, hogy egy új offenzíva Donbászban ... elkerülhetetlen. . . .". Azonban a kérdés, hogy ki támadta meg a Donbászt és vett el erőszakkal területeket, és ki védte meg a donbásziakat, az sokkal összetettebb, mint amit a Biden által kínált narratíva kínál.
Nukleáris fenyegetések
Biden ezután azt mondta, hogy "Putyin elnök nyíltan nukleáris fenyegetéseket intézett Európa ellen, és meggondolatlanul semmibe vette az atomsorompó-rendszer kötelezettségvállalásait". Biden állítása, akárcsak az ENSZ Alapokmányának az erőszakos területfoglalás elleni alaptételére vonatkozó állítása, igaz. Putyin valóban atomfegyverek bevetésével fenyegetőzött. De az előző állításhoz hasonlóan ez az állítás is megérdemelhet egy összetettebb elbeszélést.
Putyin nem fenyegetőzött nukleáris fegyverek támadó alkalmazásával. Atomfegyverek megtorló alkalmazásával fenyegetőzött.
Azt mondta, hogy "a vezető NATO-országok néhány magas rangú képviselője" arról beszélt, hogy "lehetséges és megengedhető a tömegpusztító fegyverek – nukleáris fegyverek – bevetése Oroszország ellen". Majd azt mondta: "Szeretném emlékeztetni azokat, akik ilyen kijelentéseket tesznek Oroszországgal kapcsolatban, hogy a mi országunk is rendelkezik különböző típusú fegyverekkel, és némelyikük modernebb, mint a NATO-országok fegyverei".
Putyin ezután azzal érvelt, hogy elfogadható, ha az Oroszország létét fenyegető támadás esetén védelmi céllal nukleáris fegyvereket vessen be. "Az országunkat és népünket érő fenyegetésekről" és "nagy hatótávolságú támadó fegyverek Ukrajnába történő szállításáról, amelyekkel csapásokat lehetne mérni a Krímre és más orosz régiókra" beszélve Putyin azt mondta, hogy "országunk területi integritását fenyegető támadás esetén, valamint Oroszország és népünk védelme érdekében minden bizonnyal minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert be fogunk vetni".
Borzasztó, hogy az USA és Oroszország ezért tart fenn nukleáris arzenált, hogy megvédjék országaikat az egzisztenciális fenyegetésektől. Mikor máskor használná őket egy ország, ha nem ilyenkor? Azonban az USA jóval kevesebbre is használta már őket.
Az USA továbbra is figyelmeztet: "Az Egyesült Államok csak szélsőséges körülmények között fontolná meg a nukleáris fegyverek bevetését az Egyesült Államok, szövetségesei és partnerei létfontosságú érdekeinek védelme érdekében. A szélsőséges körülmények közé tartozhatnak a jelentős nem nukleáris stratégiai támadások". Az USA azt is hangsúlyozza, hogy soha nem fogadott el valamiféle "nem mi fogunk először csapást mérni" jellegű stratégiát.
Látszat-népszavazások
Biden a Donyeckben, Luganszkban, Zaporozsjában és Herszonban tervezett népszavazásokat, amelyek az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásról szólnak, "látszat-népszavazásnak nevezte. Az elnök szerint ezzel Ukrajna egyes részeinek annektálását próbálják elérni", ami "az ENSZ alapokmányának rendkívül jelentős megsértése".
2008-ban, amikor Koszovó egyoldalúan, még népszavazás nélkül is kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, az USA elismerte a nyilatkozatot, többszöri elítélő ENSZ-határozat ellenére is. Az USA támogatta a Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleményét is, amely szerint a koszovói nyilatkozat "nem sértette az általános nemzetközi jogot".
Biden ismételt ragaszkodása, amelyet legutóbb a 60 Minutes szeptember 18-i interjújában ismételt meg, hogy "Tajvan saját maga dönt függetlenségéről és ez az ő döntésük", ellentmond annak az állításnak, hogy a kelet-ukrajnai népszavazások szemfényvesztések, amelyek "rendkívül jelentősen megsértik az ENSZ alapokmányát".
Az elnök kijelentései, úgy tűnik, megerősítik Oroszország és Kína gyanúját abban, hogy az Egyesült Államok által támogatott, szabályokon alapuló nemzetközi rend valójában nem más, mint egy egypólusú diktatúra:
az USA akkor juttatja érvényre az ENSZ alapokmányát, amikor az neki megfelel, és megkerüli azt, amikor az neki nem áll érdekében.
Senki sem fenyegette meg Oroszországot
"A világnak látnia kellene ezeket a felháborító cselekedeteket azoknak, amik valójában…" - mondta Biden. "Putyin azt állítja, hogy azért kellett cselekednie, mert Oroszországot fenyegették. De senki sem fenyegette meg Oroszországot…"
Oroszország azonban fenyegetést érzékelt. A NATO, egy ellenséges katonai szövetség, a határai felé terjeszkedett. A NATO halálos fegyvereket zúdított Ukrajnába. Akár benne volt Ukrajna a NATO-ban, akár nem, a NATO mindenképpen benne volt Ukrajnában. 2015-ben Oroszország nemzetbiztonsági stratégiája megállapította, hogy a NATO "folyamatos terjeszkedése és katonai infrastruktúrájának közeledése Oroszország határaihoz, mind-mind fenyegetést jelentenek a nemzetbiztonságra".
Az USA és a NATO körülzárta Oroszországot.
Antiballisztikus rakéta támaszpontokat és "csapásmérő" katonai támaszpontokat helyeztek el Kelet-Európában. Nukleáris fegyverekkel rendelkeztek Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Belgiumban és Törökországban. Egy 2022. februári sajtótájékoztatón Putyin azt mondta: "Ma látjuk, hol van a NATO: Lengyelországban, Romániában és a balti államokban… Most ballisztikus rakétaelhárító rendszereket telepítenek Romániában, és hamarosan Lengyelországban is felállítják őket. Valószínűleg hamarosan ott lesznek, ha még nem épültek meg. Ezek MK-41-es rakétavetők, amelyek Tomahawkokat tudnak kilőni. Más szóval, ezek már nem csak rakétaelhárítók! Ezek a támadófegyverek több ezer kilométeres területet tudnak lefedni a területünkön. Ez nem jelentene fenyegetést a számunkra?" Hetekkel korábban Putyin arra is panaszkodott, hogy "az amerikai globális védelmi rendszer elemeit Oroszország közelében telepítik". Ismét beszélt a Romániában és hamarosan Lengyelországban lévő MK-41-es indítóállásokról. Akkor hozzátette, hogy "ha ez az infrastruktúra tovább halad előre, és ha az amerikai és NATO rakétarendszereket Ukrajnába telepítik, akkor azok repülési ideje Moszkváig mindössze 7-10 perc, vagy akár öt perc is lehet a hiperszonikus rendszerek esetében. Ez hatalmas kihívás számunkra, a biztonságunk szempontjából".
Június 29-én, a kölcsönös kapcsolatokról szóló NATO–Oroszország Alapító Okiratot egyértelműen megsértve Biden bejelentette, hogy az USA állandó főhadiszállást hoz létre az amerikai erők számára Lengyelországban. Ezt "az első állandó amerikai kontingensnek nevezte a NATO keleti szárnyán".
Ha Oroszország az általa adott garanciákat megszegve kiterjesztené katonai szövetségét Kanadára és Latin-Amerika nagy részére, ha atomfegyvereket helyezne el Brazíliában, Venezuelában és Kubában, és katonai kiképzőket küldene a halálos orosz fegyverektől duzzadó Mexikóba, vajon Oroszország képes lenne-e meggyőzni az USA-t arról, hogy nincs is szó katonai fenyegetésről?
Birodalmi ambíciók
Biden ezután arra figyelmeztette a világot, hogy "ha a nemzetek következmények nélkül építgethetik birodalmi ambícióikat, akkor kockára teszünk mindent, amit ez az intézmény képvisel".
Ez is igaz. De a valóságban minden, amit az ENSZ képvisel, már régen veszélybe került, amikor az USA birodalmi ambícióit követve a háborúk és puccsok ösvényét vágta végig a világon. Csak Biden kormányzása alatt az USA háborúkat vívott, illetve bombákat dobott le több országra, köztük Jemenre, Szíriára, Irakra és Szomáliára, leleplezve azt a hazugságot, hogy "elutasítja az erőszak és a háború alkalmazását". Alelnökként Biden támogatta az iraki háborút és az ukrajnai puccsot.
Könyörtelen diplomácia
Biden a továbbiakban megismételte ígéretét, miszerint az ő elnöksége a "könyörtelen diplomácia" időszaka lesz. Ez az időszak azonban valójában a diplomácia hiányának elnöksége volt. Elaludt az iráni tárgyalásokon, hagyva egy könnyű és fontos nukleáris megállapodást kicsúszni a kezéből, részben azzal, hogy nem volt hajlandó garanciákat nyújtani arra, hogy az USA nem fogja – ismét – megszegni az ígéreteit.
Nem változtatott a korábbi gyakorlaton Kuba esetében sem. Folytatta az embargót, növelte a szankciókat, fokozta a disszidens aktivisták támogatását, és nagy összegeket fektetett be a rendszerváltást célzó projektekbe. Továbbra is elismeri a venezuelai puccskormányt, és ő az okozója az amerikai kontinensek országait tömörítő csúcstalálkozó katasztrófájának is. Észak-Koreával kapcsolatban pedig semmit sem ért el.
Talán a legfontosabb tapasztalat, hogy az amerikai diplomaták olyanok lettek, mint egy autoimmun betegség. Megtámadták az Egyesült Államok diplomáciáját Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni háborúban, és nem csak arról van szó, hogy nincs diplomáciai kapcsolat Oroszországgal, de blokkolják az ígéretes demokráciakísérleteket is. A Külügyminisztérium nem csak a nagyobb amerikai külpolitikai sikerekért való további harc érdekében beszélte le Ukrajnát a háború befejezéséről szóló tárgyalásokról, amikor a 2022. márciusi isztambuli tárgyalások egy lehetséges rendezést ígértek. Úgy tűnik, az USA és brit szövetségese nyomást gyakoroltak Ukrajnára, hogy változtassa meg a véleményét. Ezzel vádolta őket Putyin és ezt erősítette meg Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter beszámolója is.
Nem törekszünk hidegháborúra
Biden azt mondta: "Nem törekszünk konfliktusra. Nem törekszünk hidegháborúra. Nem kérünk egyetlen nemzetet sem arra, hogy válasszon az Egyesült Államok vagy bármely más partner között". Ez nem igaz. Megfenyegették azokat az országokat, amelyek megpróbálják kijátszani az Oroszországgal szembeni amerikai szankciókat. Alig néhány nappal ezelőtt nyomást gyakoroltak Törökországra, hogy válasszon oldalt és lépjen fel az orosz szankciók kijátszása ellen. Az USA többször követelte, hogy India "foglaljon egyértelműen állást" az ukrajnai háborúval kapcsolatban, és kijelentette, hogy "itt az ideje [Indiának], hogy még jobban elhatárolódjon Oroszországtól". Ezeket a követeléseket figyelmeztetések kísérték.
Tajvan és az Egy Kína politika
Biden állítása, miszerint "a Tajvani-szoroson túli béke és stabilitás fenntartására törekszünk", és hogy az USA "nem törekszik hidegháborúra", ellentmondott korábbi dicsekvésének, miszerint az USA "felemeli a Négyest az Indo-csendes-óceáni térségben". A Négyes az Egyesült Államokból, Japánból, Ausztráliából és Indiából áll. Bár Biden azt állítja, hogy nem törekszik új hidegháborúra, a Négyes része a szövetség- és tömbépítő amerikai megközelítésnek az új hidegháborúhoz Biden alatt. Ennek katonai összetevője is van, és fő célja a Kínával való szembeszegülés és annak megfékezése.
Biden állítását, miszerint "Továbbra is elkötelezettek maradunk az 'Egy Kína politikánk' mellett", nevetségessé teszi "az amerikai kormány tajvani partnerekkel való interakciójára vonatkozó új irányelvek, amelyek az amerikai kormány Tajvannal való olyan elkötelezettségét ösztönzik, amely tükrözi elmélyülő nem hivatalos kapcsolatainkat". Tajvant "fontos biztonsági és gazdasági partnernek" nevezte, és elhatározta, hogy "liberalizálja a Tajvannal való kapcsolattartásra vonatkozó iránymutatásokat". Ezeket az egymásnak ellentmondó állításokat nevetségessé teszik a Tajvanra irányuló az amerikai fegyvereladások és a magas szintű biztonsági tárgyalások. De hihetetlenné teszi a kompromisszumos megoldásokat Nancy Pelosi nemrégiben tett tajvani útja, és különösen Biden ígérete, amelyet a szeptember 18-i interjúban ismét megismételt, hogy az USA háborút indítana Kína ellen, hogy megvédje Tajvant egy kínai támadástól. Biden azt mondta, hogy az USA nemcsak hogy megvédi Tajvant, hanem – Ukrajnával ellentétben – az amerikai erőket is beveti. Ez az interjú volt a negyedik alkalom, amikor Biden ezt az ígéretet tette: nem egy elszólás, hanem egy gondolkodásmód és egy politika része.
Ted Snider filozófusként minden bizonnyal alaposan ismerte Friedrich Nietzsche megállapításának értelmét, amikor arról beszélt, hogy „az én igazságom rettenetes: mert eddig a hazugságot hívták igazságnak.” Választhatunk a lehetséges utak között: Sok műveltség vagy sok szenvedés kell ahhoz, hogy az ember megismerje hatalmának határait. A tett nélküli műveltség sem ér sokat. A józanul gondolkodó emberek ne felejtsék Németh László szavait: „A műveltség nem ünneplőruha, amelyet hordani kell. A műveltség a helytállás segédeszköze, a kifejezés szerszáma, a vállalkozás fegyverzete.”
Ha ezt megértjük, akkor nem fog bennünket meglepetésként érni az az állítás, hogy nemcsak a hatalmasoknak, de nekünk is lehet igazunk.
