Amerikai rendszerváltó műveletekkel kapcsolatos vádak Pakisztánban és Bangladesben – méltó az ENSZ figyelmére

Eredeti cikk:

Accusations of US Regime-Change Operations in Pakistan and Bangladesh Warrant UN Attention, By Jeffrey D. Sachs

Aug 19, 2024

A pakisztáni Imran Khan kormányának megdöntésében játszott amerikai szerepre vonatkozó nagyon erős bizonyítékok felvetik annak valószínűségét, hogy Bangladesben is valami hasonló történt.

A jelentések szerint két jelentős dél-ázsiai ország korábbi vezetője azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy titkos rendszerváltási műveleteket hajtott végre kormányaik megbuktatására. Az egyik vezető, Imran Khan volt pakisztáni miniszterelnök börtönben sínylődik, egy perverz ítélet alapján, amely Khan állítását bizonyítja. A másik vezető, a volt bangladesi miniszterelnök, Sheik Hasina Indiába menekült, miután országában erőszakos puccsot hajtottak végre.

Az Egyesült Államok elleni súlyos vádjaikat, amelyekről a világmédia beszámolt, az ENSZ-nek ki kellene vizsgálnia, mivel ha igazak, az Egyesült Államok tettei alapvető fenyegetést jelentenének a világbékére és a dél-ázsiai regionális stabilitásra.

A két eset nagyon hasonlónak tűnik. Az Imran Khan kormányának megbuktatásában játszott amerikai szerep igen erős bizonyítéka felveti annak valószínűségét, hogy Bangladesben is valami hasonló történhetett.

Pakisztán esetében Donald Lu, Dél-Ázsiáért és Közép-Ázsiáért felelős helyettes államtitkár 2022. március 7-én találkozott Aszad Majeed Khannal, Pakisztán amerikai nagykövetével.

Khan nagykövet azonnal visszaírt a fővárosába, és Lu figyelmeztetését tolmácsolta, miszerint Khan miniszterelnök veszélyezteti az amerikai-pakisztáni kapcsolatokat, mert Khan „agresszívan semleges álláspontot” képvisel Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatban.

A nagykövet március 7-i feljegyzése (technikailag egy diplomáciai titkosírás) a következőképpen idézte Lu helyettes államtitkárt:

„Úgy gondolom, ha a miniszterelnök elleni bizalmatlansági szavazás sikerrel jár, Washingtonban mindent megbocsátanak, mert az oroszországi látogatást a miniszterelnök döntésének tekintik. Ellenkező esetben azt hiszem, nehéz lesz a folytatás”.

Már másnap a parlamenti képviselők eljárási lépéseket tettek Khan miniszterelnök leváltása érdekében.

Március 27-én Khan miniszterelnök kiborította a bilit, és azt mondta híveinek és a nyilvánosságnak, hogy az Egyesült Államok a megbuktatására törekszik. Április 10-én Khan miniszterelnököt menesztették hivatalából, mivel a parlament eleget tett az amerikai fenyegetésnek.

Ezt részletesen tudjuk Khan nagykövet titkosírásából, amelyet Khan miniszterelnök leplezett le, és amelyet Ryan Grim, a The Intercept munkatársa kiválóan dokumentált, beleértve a titkosírás szövegét is. Abszurd és tragikus módon Khan miniszterelnök börtönben sínylődik, részben kémkedési vádak miatt, amelyek a rejtjelezés felfedéséhez kapcsolódnak.

Úgy tűnik, hogy az USA hasonló szerepet játszott a közelmúltbeli bangladesi erőszakos puccsban. Hasina miniszterelnököt állítólag diáklázadások miatt buktatták meg, és Indiába menekült, amikor

a bangladesi hadsereg nem volt hajlandó megakadályozni, hogy a tüntetők megrohamozzák a kormányhivatalokat. A történet mögött azonban sokkal több állhat, mint ami látszik.

Indiai sajtóértesülések szerint Hasina miniszterelnök azt állítja, hogy az Egyesült Államok buktatta meg. Konkrétan azt állítja, hogy

az USA azért távolította el a hatalomból, mert nem volt hajlandó katonai létesítményeket biztosítani az USA számára egy olyan régióban, amelyet az USA stratégiai fontosságúnak tart a Kína megfékezését célzó „Indo-csendes-óceáni stratégiájában”.

Bár ezek az indiai média másodkézből származó beszámolói, jól követik Hasina több beszédét és nyilatkozatát, amelyeket az elmúlt két évben tett.

2024. május 17-én ugyanaz a Liu miniszterelnök-helyettes, aki vezető szerepet játszott Khan miniszterelnök megbuktatásában, Dhakába látogatott, hogy megvitassa többek között az USA indo-csendes-óceáni stratégiáját. Napokkal később

Sheikh Hasina állítólag összehívta a szövetségéhez tartozó 14 párt vezetőit, hogy azt a megdöbbentő állítást tegye, hogy egy „fehérbőrűek országa” próbálja megbuktatni őt, és állítólag azt mondta a vezetőknek, hogy nem hajlandó veszélyeztetni nemzetének szuverenitását.

Imran Khanhoz hasonlóan Hasina miniszterelnök is

a semlegesség külpolitikáját folytatta, beleértve a konstruktív kapcsolatokat nemcsak az Egyesült Államokkal, hanem Kínával és Oroszországgal is, az amerikai kormány mélységes megdöbbenésére.

Hasina vádjait alátámasztja, hogy Banglades késlekedett két katonai megállapodás aláírásával, amelyeket az Egyesült Államok 2022 óta nagyon erősen szorgalmazott, méghozzá nem más, mint a volt külügyminiszter-helyettes, Victoria Nuland, az amerikai rendszerváltó műveletekkel kapcsolatos saját történelmével rendelkező neokonzervatív keményvonalas.

Az egyik megállapodástervezet, az Általános Katonai Információbiztonsági Megállapodás (GSOMIA) szorosabb katonai-katonai együttműködésre kötelezné Bangladest Washingtonnal. Hasina miniszterelnök kormánya nyilvánvalóan nem lelkesedett az aláírásért.

Az Egyesült Államok messze a világ vezető rendszerváltó műveleteinek gyakorlója, mégis

az USA határozottan tagadja a rejtett rendszerváltó műveletekben játszott szerepét, még akkor is, ha tetten érik,

mint például Nuland hírhedt lehallgatott telefonbeszélgetését 2014 január végén, amelyben az Egyesült Államok által vezetett ukrajnai rendszerváltó műveletet tervezte. Hiábavaló az amerikai kongresszushoz, de még kevésbé a végrehajtó hatalomhoz fordulni, hogy vizsgálja ki Khan és Hasina miniszterelnök állításait. Bármi legyen is az igazság, ők tagadni és hazudni fognak, ahogyan szükséges.

Itt kellene az ENSZ-nek közbelépnie.

A titkos rendszerváltó műveletek a nemzetközi jog szerint (nevezetesen a be nem avatkozás doktrínája, ahogyan azt például az ENSZ Közgyűlés 1970. évi 2625. számú határozata kifejezi) nyilvánvalóan illegálisak, és talán a legnagyobb veszélyt jelentik a világbékére, mivel mélyen destabilizálják a nemzeteket, és gyakran háborúkhoz és más polgári zavargásokhoz vezetnek.

Az ENSZ-nek ki kellene vizsgálnia és le kellene lepleznie a titkos rendszerváltó műveleteket, mind a visszafordításuk, mind a jövőbeni megelőzésük érdekében.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsát természetesen az ENSZ Alapokmányának 24. cikke kifejezetten megbízza „a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának elsődleges felelősségével”. Ha bizonyíték merül fel arra vonatkozóan, hogy egy kormányt egy külföldi kormány beavatkozásával vagy cinkosságával buktattak meg, az ENSZ Biztonsági Tanácsának ki kell vizsgálnia az állításokat.

Pakisztán és Banglades esetében az ENSZ Biztonsági Tanácsának meg kellene kérnie Khan és Hasina miniszterelnök közvetlen tanúvallomását annak érdekében, hogy értékelje a bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az USA szerepet játszott e két vezető kormányának megdöntésében. Az ENSZ-nek természetesen mindkettőjüket meg kell védenie tanúvallomásuk megtétele során, hogy megvédje őket minden olyan megtorlástól, amely a tények őszinte ismertetését követhetné. Tanúvallomásukat szükség esetén videokonferencián keresztül is felvehetik, tekintettel Khan miniszterelnök tragikus bebörtönzésére.

Az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójogával élve megakadályozhatná az ilyen vizsgálatot. Ebben az esetben az ENSZ Közgyűlése foglalkozhat az üggyel az A/RES/76/ ENSZ-határozat alapján, amely lehetővé teszi az ENSZ Közgyűlésének, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójával megakadályozott kérdést megvizsgáljon. A szóban forgó kérdéseket ezután az ENSZ teljes tagsága értékelhetné. Az Egyesült Államoknak a közelmúltbeli pakisztáni és bangladesi rendszerváltásokban való részvételének valóságtartalmát objektíven lehetne elemezni és a bizonyítékok alapján megítélni, nem pedig puszta állítások és tagadások alapján.

Lindsey O'Rourke, a Boston Collage politológia professzora által dokumentált kutatások szerint az USA 1947-1989 között legalább 64 titkos rendszerváltási műveletben vett részt, és még több nyílt (pl. az USA által vezetett háború) műveletben. A mai napig megdöbbentő gyakorisággal folytat rendszerváltó műveleteket, kormányokat buktatva meg a világ minden részén.

Tetszetős gondolkodás, hogy az USA magától betartja a nemzetközi jogot, de nem tetszetős gondolkodás, hogy a világközösség, amely régóta szenved az amerikai rendszerváltó műveletek miatt, az ENSZ-ben követelje azok befejezését.

(hivatkozások az eredeti cikkben – a Szerk.)