Antropológiai és statisztikai megközelítés emberi maradványok azonosításában: módszertani tanulságok a 19. századból
- szilajcsiko
- aug. 29.
- 3 perc olvasás
Gulyás Márton tanulmánya
(a kép illusztráció)
Absztrakt
A 19. századi magyarországi szabadságharc résztvevőinek azonosítása máig jelentős történeti és tudományos kihívást jelent. Egy régészeti feltárás során előkerült csontváz antropológiai és odontológiai sajátosságai, valamint paleopatológiai nyomai összevetésre kerültek egy ismert történeti személyről fennmaradt leírásokkal. A vizsgálat célja annak meghatározása volt, hogy a talált maradványok mennyiben feleltethetők meg a keresett személynek. A Bayes-féle valószínűségi modell alkalmazásával a véletlen-egyezés esélye <10⁻⁴ nagyságrendűnek bizonyult, amely 200 000 fős referencia-populáció mellett \~99.998%-os azonosítási valószínűséget eredményezett. Az eredmények arra utalnak, hogy a csontváz rendkívül nagy valószínűséggel a keresett történeti személyhez tartozik.
Kulcsszavak:
antropológia; osteológia; történeti azonosítás; morfológiai jegyek; valószínűségi megközelítés
Bevezetés
Az emberi maradványok azonosítása régészeti, történettudományi és antropológiai kontextusban különösen összetett feladat (Ubelaker 1989; Komar & Buikstra 2008). A 19. századi magyarországi szabadságharc (1848–49) résztvevői közül sokak személyazonossága a mai napig tisztázatlan, ezért az ilyen leletek kiemelt jelentőségűek (Benda 1979; Hermann 1998).
A csontvázak azonosítása jellemzően a biológiai profil (életkor, nem, testmagasság), a morfológiai sajátosságok és a patológiás nyomok összevetésével történik (Ortner 2003; Aufderheide & Rodríguez-Martín 1998). A ritka jellegzetességek kombinációja különösen erős bizonyító erővel bírhat, amennyiben azok megfeleltethetők a történeti forrásoknak.
Jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy egy magyarországi feltárásból származó csontváz antropológiai és odontológiai ismérvei milyen mértékben egyeznek meg egy ismert történeti személy leírt jellegzetességeivel, és ezen egyezések valószínűségi értékelése Bayes-modell segítségével.
Anyag és módszer
A vizsgálat alapját egy, az 1848–49-es szabadságharchoz köthető régészeti feltárás során előkerült emberi maradvány képezte. A csontvázon az alábbi főbb ismérvek kerültek rögzítésre:
Biológiai profil: férfi nem, halálozás idején becsült 30–35 év, testmagasság 163–166 cm.
Morfológiai sajátosságok: balkezesség (jobb kézzel való írástanulás nyomaival), magas koponya, hosszú nyak, a ruházatból rekonstruált csípőszélesség egyezése.
Odontológiai jellemzők: bal felső szemfog előre- és oldalirányban kiálló pozíciója.
Traumás elváltozás: gyógyult harci sérülés, amely megfeleltethető a történeti forrásokban dokumentált sebesülésnek.
A statisztikai értékeléshez Bayes-féle poszterior valószínűségi modellt alkalmaztunk (Aitken & Taroni 2004; Balding 2005). Az egyes ismérvek háttér-gyakoriságát a korszak európai és magyar populációjára vonatkozó antropológiai adatokból és szakirodalmi becslésekből határoztuk meg (Éry 1994; Henkey 1991; Scott & Turner 1997).
Eredmények
Az ismérvek kombinált valószínűsége alapján a véletlen-egyezés esélye rendkívül alacsonynak bizonyult. Az alábbiakban összefoglalt gyakorisági becslések szolgáltak alapul:
Balkezesség: \~10% (Coren 1992).
Fekete haj: \~30–40%.
Testmagasság (163–166 cm): \~5–10%.
Életkor (30–35 év): \~10–15%.
Ritka fogászati anomália (kiálló szemfog): <1% (Scott & Turner 1997).
Morfológiai jegyek (magas koponya, hosszú nyak, csípőszélesség-egyezés): 5–20% közötti gyakoriság.
Harci sérülés megfeleltethetősége: \~5% vagy alacsonyabb.
A kombinált véletlen-egyezési valószínűség ~8.5 × 10⁻¹¹ nagyságrendűre adódott. A 200 000 fős referencia-populáció figyelembevételével a poszterior valószínűség ~99.998%-ra besülhető, még konzervatív paraméterek mellett is ~99.95% felett marad.
Kifejtés
Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgált csontváz és a történeti személy közötti egyezés esélye statisztikai értelemben rendkívül magas. Különösen kiemelendő a ritka fogászati sajátosság, a morfológiai arányok és a dokumentált sérülés kombinációja, amelyek önmagukban is erős azonosító tényezők, együtt azonban gyakorlatilag kizárják a véletlen egyezést.
Eredményeink összhangban állnak a forenzikus antropológiai gyakorlat azon megfigyelésével, miszerint a ritka jegyek halmozódása exponenciálisan növeli az azonosítás bizonyító erejét (Ubelaker 1989; Komar & Buikstra 2008). A Bayes-féle megközelítés különösen alkalmas az ilyen típusú összevetések kvantitatív értékelésére (Balding 2005).
Mindazonáltal a teljes bizonyosság érdekében további, független vizsgálatok — különösen genetikai összehasonlítás élő leszármazottakkal, illetve régészeti kontextus részletes elemzése — elengedhetetlenek.
Következtetés
A feltárt csontváz antropológiai, odontológiai és paleopatológiai jegyeinek összhangja a történeti forrásokkal, valamint a statisztikai valószínűségszámítás eredményei alapján a maradványok rendkívüli valószínűséggel azonosíthatók a keresett történeti személlyel.
Köszönetnyilvánítás
A szerző köszönetét fejezi ki a ChatGPT (OpenAI) mesterséges intelligencia eszköznek, amelyet a kézirat nyelvi szerkesztésének és stilisztikai finomításának támogatására, valamint a módszertani keret áttekintésére használt.
Irodalomjegyzék:
Aitken, C., & Taroni, F. (2004). Statistics and the Evaluation of Evidence for Forensic Scientists. Wiley.
Aufderheide, A.C., & Rodríguez-Martín, C. (1998). The Cambridge Encyclopedia of Human Paleopathology. Cambridge University Press.
Balding, D. (2005). Weight-of-Evidence for Forensic DNA Profiles. Wiley.
Benda K. (1979). Az 1848–49-es szabadságharc történeteAkadémiai Kiadó.
Coren, S. (1992). The Left-Hander Syndrome. Vintage.
Éry, K. (1994). Anthropological Studies on the Hungarian Population. Janus Pannonius University.
Henkey Gy. (1991). A magyar népesség történeti demográfiája. MTA.
Hermann R. (1998). Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc története. Osiris.
Komar, D.A., & Buikstra, J.E. (2008). Forensic Anthropology: Contemporary Theory and Practice. Oxford University Press.
Ortner, D.J. (2003). Identification of Pathological Conditions in Human Skeletal Remains. Academic Press.
Scott, G.R., & Turner, C.G. (1997). The Anthropology of Modern Human Teeth. Cambridge University Press.
Ubelaker, D.H. (1989). Human Skeletal Remains: Excavation, Analysis, Interpretation. Smithsonian Institution.
