„Attól, hogy a háttérhatalomról beszélsz, még nem vagy antiszemita” – Nagyinterjú Király Tamással

Nagyinterjút készítettünk Király Tamással, az Ultrahang és a Hit Rádió műsorvezetőjével. Az újságíró lapunknak beszélt többek között Nógrádi György „szakértőségéről”; a Hit Gyülekezetében megélt istenhitéről; a magyarországi médiaviszonyokról; a Mi Hazánkról; a háttérhatalomról; valamint Izraelről és a nemzetközi zsidóságról. Király Tamás a Magyar Jelennek továbbá elárulta, hogy mit kérdezett legutóbb Orbán Viktortól, és arról is beszélt, hogy mit látott Toroczkai László szemében. Horváth Tamás nagyinterjúja.

(...)

– Mikor megbeszéltük az interjút, azt mondtad, nyugodtan tegyek fel személyes, akár provokatív kérdéseket is.

– Igen, azokat szeretem a legjobban. (nevet)

– Folytassuk akkor egy személyes témával. Tudvalevő rólad, hogy a Hit Gyülekezete tagja vagy. Beleszülettél vagy saját elhatározásból léptél be?

– Az anyukám akkor csatlakozott a közösséghez, amikor a hasában voltam. A születésemkor, vagyis a ’90-es években a Hit Gyülekezete úttörő időszakát élte, robbanásszerűen növekedett, és az egész országban, sőt a határon túl is lettek közösségei.

Én is egy ilyen vidéki zászlóbontásba születtem bele: különböző bérleményekben, műanyag székeken ülve, a közösségi létformát tanulva bontogatta a szárnyait a gyülekezet.

Nagyon sok dolog szimpatikus volt, ám mivel ekkor még nem volt élő istenhitem, egyáltalán nem volt biztos, hogy ez lesz az én utam, hogy felnőtt koromban is a gyülekezet tagja leszek, vagy hogy a tinédzseréveimben nem kallódok el. Viszont amikor Isten először megérintett, az annyira valóságos volt, hogy őszintén átgondoltam, hogy a Hit Gyülekezetében kapok-e megfelelő szellemi tanításokat és prédikációkat; tudok-e jó közösségben lenni hiteles emberekkel; valamint hitelesek-e a gyülekezet vezetői? Mindhárom kérdésre igen volt a válasz.

– Az istenélményed óta előfordult, hogy meginogtál a hitedben?

– Nem, egyszer sem. Sőt, a hitem azóta csak erősödött. Nagyon érdekes egyébként, hogy az első istenélményem és a megtérésem nem ugyanabban az időben történt, mint a jellemem kifejlődése. Ez azt jelenti, hogy én a megtérésem után is tettem olyan dolgokat, amikre egyáltalán nem vagyok büszke. Nem titok, hogy sok rossz döntés együttes eredményeként gazdasági bűncselekmény miatt voltam büntetve. Ez már a megtérésem után történt, és éppen ezért feloldhatatlan lelkiismeret-furdalást okozott.

Többek között ennek hatására megtanultam, hogy a kereszténységben pont az a felszabadító, hogy még akkor is van lehetőség a változásra, ha hibázunk vagy bűnt követünk el. Isten megbocsájt, ez pedig nem kioltja a lelkiismeretünket, hanem megerősíti.

– Térjünk rá a provokatív kérdésekre! Ha az érzelmi kötődést félreteszed, pusztán racionális úton mivel tudnád megindokolni azt, hogy nem a kétezer éve létező római katolikus egyháznál, vagy valamely másik történelmi felekezetnél van az igazság, hanem az 1979-ben alapított Hit Gyülekezeténél?

– Nem gondolom, hogy a történelmi felekezeteknél nincs igazság. Ahogy azt sem gondolom, hogy a Hit Gyülekezete lenne az egyedüli üdvözítő egyház, azt viszont vallom, hogy Krisztus teste.

Szerintem akkor van baj, ha az egyik felekezet ki akarja zárni a másikat akár az üdvösségből, akár Krisztus testéből. Nagyon sok őszintén elkötelezett katolikus, református és evangélikus lelki vezetőt és hívőt ismerek. A kulcs, ami miatt a gyülekezetem mellett döntöttem, az a bibliai világnézet.

Nálunk kizárólag a Biblia határozza meg, hogy mi a mérőzsinór, mik a szokások, a tradíciók, milyen az Isten igéje által ihletett életvezetés. Az én életemben eddig ez hitelesen tudott működni.

Amikor Isten Igéje szerint éltem az életemet, akkor jól ment a sorom, ha a saját fejem után mentem, abból mindig baj lett előbb-utóbb.

A mindennapok nehézségei és kihívásai közepette mindig azt nézem, hogy a gyülekezetünkben a lelkészek Isten igéjét, vagyis a Bibliát hirdetik-e. A válaszom egyértelmű: igen. Ráadásul nagyon keményen és megalkuvás nélkül.

– Amiről beszélsz, az gyakorlatilag a sola scriptura (a hit forrása egyedül a Szentírás) elve, amit a történelmi protestáns felekezetek is vallanak. Miért van szükség a Hit Gyülekezetére, miben tud többet nyújtani, mint a református vagy az evangélikus egyház?

– Nem tudom, hogy többet tud-e nyújtani. Ez nem olyan, hogy bemegyünk a Tescóba és megnézzük, hogy melyik ketchupban van kevesebb cukor, vagy melyiknek finomabb az íze.

Az apostoli hitvallásnak része, hogy hiszek az anyaszentegyházban, Jézus Krisztus testében, ami az én értelmezésem szerint olyan emberek közössége, akiket Isten kihívott a bűnös életmódjukból, hogy közösségként elinduljanak az üdvösség, a mennyei királyság felé. Jézus Krisztus, amikor újra eljön, nem egyénekért fog visszajönni, hanem az egyházért. Fontos tehát, hogy közösségben legyünk.

És hogy miért van szükség a Hit Gyülekezetére? Szerintem ez nem úgy történt, hogy Németh Sándorék felfedeztek egy piaci rést, és kitalálták, hogy mivel ilyen jellegű egyház még nincsen, csinálnak egyet. Ez Isten terve volt.

Tudniillik nincs arra racionális magyarázat, hogy egy kommunizmusban üldözött földalatti, illegalitásban működő néhányfős imacsoportból mára egy megagyülekezet lett. Ez emberi erőből nem lett volna lehetséges. Főleg úgy, hogy a rendszerváltás óta is állandó támadásoknak és lejárató kampányoknak vagyunk kitéve.

– Felteszem, szerinted az sem igaz, hogy a Hit Gyülekezete szekta lenne.

– Nagyon kevés olyan egyház van Magyarországon, amely annyira a nyilvánosság előtt éli az életét, mint a Hit Gyülekezete. Bárki bejöhet az istentiszteleteinkre, amelyeket számos platformon közvetítünk. Ezzel szemben a szekták befelé forduló, önmagukkal foglalkozó zárt, sokszor áttörhetetlen közösségek. Sajnos a média egy részében az a kép él a gyülekezetről, hogy egy családellenes szekta, amely elszedi az emberek fizetését és állandóan politikával foglalkozik. Akik rendszeresen járnak istentiszteletre, azok tudják, hogy a fő üzenet nem az, hogy add le a pénzedet a gyülekezetnek, meg csak ide járhatsz, mert máskülönben utánad nyúlunk, meg egyébként is elkárhozol; hanem az, hogy abba kell hagynod a bűnös életedet, és szívből meg kell térned, hogy személyes közösségbe kerülhess Istennel.

A Hit Gyülekezetének az a célja, hogy Krisztust hirdesse az embereknek. Több olyan ismerősöm is van, aki először itt találkozott Istennel, majd mégis más felekezet vagy egyház tagja lett. A lényeg, hogy minél többen jussanak el az örök életre.

– Tehát akkor a Hit Gyülekezete tanítása szerint egy hithű katolikus vagy református ugyanúgy üdvözülhet?

– Igen. A Hit Gyülekezete ebben is következetesen a bibliai igazságokhoz ragaszkodik. Nagyon veszélyesnek tartom, ha Isten helyébe helyezzük magunkat, és mi akarjuk megmondani, hogy ki juthat a mennybe és ki nem. Isten minden ember szívét látja, így megfelelő döntést tud hozni az üdvösséget illetően.

Ugyanakkor van egy másik szélsőség is, amikor azt mondják, hogy minden ember üdvözül, mert a Jóisten előtt mindenki egyenlő.

Felmerül a kérdés, hogy akkor Sztálin és Teréz anya is egyenlő Isten előtt?

Vagy hogy az az ember, aki tudja, hogy bűnöket követ el, mégsem akar megváltozni, és mindennap tudatosan megcsúfolja Jézus Krisztus keresztáldozatát, ő is üdvözül? Erről ma már kényelmetlen beszélni. Lassan már azt sem lehet kimondani, hogy vannak dolgok, amik a Szentírás alapján bűnnek számítanak.

(...)

– A balliberális-globalista média és a hasonló irányvonalat követő magyarországi politikusok gyakran rásütik a Mi Hazánkra a náci és az antiszemita bélyeget. A Hit Gyülekezetéről közismert, hogy a tagok számára nagyon fontos az Izrael-barátság és a filoszemitizmus. Ez abból a szempontból érdekes, hogy említetted, ismersz gyüliseket, akik a Mi Hazánkra szavaztak. Ezek szerint a Hit Gyülekezete szerint nem zsidóellenes Toroczkai László pártja?

– Nem tudok a gyülekezet, sem egyes tagok nevében beszélni, de a saját véleményemet elmondom, mert igazságkereső ember vagyok. A különböző hit rádiós interjúk alkalmával többször volt lehetőségem belenézni Toroczkai László szemébe, aki elmondta, nem tartja nácinak magát. Remélem, hogy ez valóban így van.

Vitathatatlan, hogy a Mi Hazánk Mozgalom nagyon heterogén összetételű szervezet, de hát melyik párt nem az? Ugyanakkor nem tudok elmenni azon tény mellett, hogy a Mi Hazánk Mozgalom egyes szereplőinek rendszeresen vannak antiszemita, rasszista kiszólásai, ami nem tesz jót a hazai közbeszédnek, és szerintem a pártnak sem. Nálam ez például vörös vonal, miközben tényleg vannak olyan fontos kérdések, amelyekről egyedül a Mi Hazánk mer beszélni.

Azért sem tartom jónak, hogy a Mi Hazánk összekacsint bizonyos szélsőséges csoportokkal, mert így az egész mozgalom megkapja a náci bélyeget, és vállalhatatlanná válik sok ember számára.

Miközben azt is tudom, hogy ma nagyon könnyen lehet a megbélyegzés áldozatává esni Magyarországon. Sokan hajlamosak a Mi Hazánkra a náci, a Hit Gyülekezetére a szekta bélyeget rásütni gondolkodás nélkül. Pedig ennél jóval összetettebb és árnyaltabb a kép. Ráadásul azt látjuk, hogy a globális techcégek cenzúrájával a Mi Hazánk éppen úgy küzd, mint a Hit Gyülekezete sajtóorgánumai. Mondvacsinált okokkal akarnak elhallgattatni minket.

Pikáns módon ezen a területen érzek is egyfajta sorsközösséget a Mi Hazánk és a Hit Gyülekezete között.

Ezért meg tudom érteni a Hit Gyülekezetének azon tagjait, akik azt mondják, hogy adnak egy esélyt a Mi Hazánknak. Ehhez persze hozzátartozik, hogy ha a párt közben csinál olyan dolgokat, amik a mi ízlésünknek nem annyira megfelelőek, akkor elképzelhető, hogy a következő választás alkalmával ezt az esélyt már nem kapja meg. A saját véleményem az, hogy addig jó, amíg szóba állunk egymással. A nemzeti radikális oldal egyre több szereplőjével beszélgetve látom, hogy számos területen abszolút egyetértés van közöttünk, míg más témákban egyelőre kibékíthetetlen az ellentét. De ez talán a többi párt esetében is így van.

(...)

– Egy kérdés erejéig maradjunk a Mi Hazánknál. Hogy látod, van üvegplafon a párt fölött, vagy akár kormányra is kerülhet a jövőben?

– Nem vagyok politológus, de azt látom,

hogy nagyon tehetséges emberek vannak a Mi Hazánkban, akik önálló gondolatokkal rendelkeznek, kiválóan kommunikálnak és normálisan vannak felöltözve. Ez még a Fidesszel összevetve is szembetűnő.

Toroczkai László láthatóan érti a mai kommunikációs technikákat, az üldöztetés és a cenzúra nagyon sok kreativitást kihozott belőle. Ezt a Hit Gyülekezete tagjaként én is megéltem.

Általánosságban elmondható, hogy ügyesen választ a Mi Hazánk témákat, és olyan, nagyon fontos kérdéseket feszeget, amik egybevágnak sokak hétköznapi tapasztalataival. Mivel nem vagyok politológus, nem tudom megítélni, hogy ez a „sokak” mennyire széles réteg a magyar társadalmon belül, de azt látom, hogy a mi közönségünk és a Mi Hazánk közönsége között bőven van átfedés.

– Most az Ultrahangra gondolsz?

– Elsősorban igen, de ide vehetem a Hit Rádiót is. Nagyon sok kommentben olvasom, valamint az egyéb hallgatói visszajelzések és a rendezvényeinken tapasztaltak is megerősítik, hogy a mi követőink odafigyelnek a Mi Hazánkra, és fordítva.

S habár szerelmi házasság aligha lesz ebből, azt rendkívül érdekesnek találom, hogy nagy az átjárás a Fidesz és a Mi Hazánk szavazói között. Talán a nemzeti és antiglobalista álláspont miatt.

– Sokan mondják – és ezzel javarészt én is egyetértek –, hogy amit az Ultrahang és a Hit Rádió képvisel a mai magyar médianyilvánosságban, az sajnos egyáltalán nem megszokott. Sok vitának adtok teret, igyekeztek minden felet megszólaltatni, és az esetek többségében a korrektségre is ügyeltek. Nincs az a benyomása a hallgatónak, hogy politikai tőkét szeretnétek kovácsolni az adott interjúból. Te ezt hogy látod?

– Kétoldalú a dolog. A politikusok nagy része szeret válogatni a megkeresések között. Ha nem alákérdezős interjúra invitálják, rögtön nemet mond. Ebből a szempontból ismét meg kell dicsérnem a Mi Hazánkot, elsősorban Toroczkai Lászlót és Dúró Dórát, mert ők mindig vállalják a vitát és az izzasztó újságírói kérdéseket.

Az érem másik oldala a sajtó felelőssége. A baloldali ellenzéki média – és részben a kormánypárti is – nem tájékoztatni akar, hanem politikát csinálni.

A baloldali újságírók úgy érzik, hogy tehetségesebbek, mint a baloldali politikusok – lehet, hogy ez így is van –, ezért a sajtó csinálja a politikát a politikusok helyett. A kormánypárti média pedig gyakorlatilag a Fidesz része, az a fő feladata, hogy felhangosítsa a politikai üzeneteket.

Nagyon kevés ma az olyan szerkesztőség, ahol úgymond tét nélkül lehet tartalmat gyártani. Az Ultrahang és a Hit Rádió ilyen. Azt csinálunk, amit akarunk. Teljes szabadság van. Nem kell tartanunk attól, hogy egy műsorban elhangzott gondolat, vagy egy meghívott vendég miatt idetelefonálnak.

(...)

– Érintőlegesen már szóba került az Izrael- és zsidóbarátság mint a Hit Gyülekezete egyik fundamentális alapja. Ez miből táplálkozik?

– A Hit gyülekezete konzekvensen azt az álláspontot képviseli, hogy aki áldja Izraelt, az áldott. Ez nem lila ködös imádat, hanem elveken alapuló dolog. Istennek az üdvrendjében az szerepel, hogy újra létrejön Izrael. Én, aki többször voltam a Szentföldön, azt tapasztaltam, hogy Izrael jól működő állam, ami fejlődik és virágzik. Fontos, hogy a mi Izrael-szeretetünk ne érzelmi viszonyulás legyen, hanem a bibliai világnézeten alapuló racionalitás.

– Ezzel a palesztinok is egyetértenek?

– Amikor kint voltam, több – nem szélsőséges – palesztinnal is volt szerencsém beszélni, és ők is azt mondták, hogy a jelenlegi Izrael állama mindenkinek megfelelő kereteket biztosít.

– Azért a palesztinok többsége nem vagyok benne biztos, hogy ezt az álláspontot képviseli, de mindegy, menjünk tovább. Mi a helyzet az ún. nemzetközi zsidósággal?

– Személyes célom,

hogy úgy lehessen beszélni akár a globális pénzügyi világ, akár a háttérhatalmak működéséről, hogy nem kapom meg az antiszemita jelzőt.

Szerintem ezért jó az a politika, amit Benjamin Netanyahu is folytat, mert nagyon bátran fogalmaz meg kritikát például Soros Györggyel szemben, s ezzel feloldja az eddigi béklyót, miszerint, ha te arról beszélsz, hogy a világot elnyomó pénzügyi körök kizsákmányolnak, akkor antiszemita vagy.

Határozott álláspontom, hogy ez nem zsidó kérdés. Meg kell különböztetni, és meg is kell védeni a tisztességes zsidó emberek tömegeit azoktól a szereplőktől, akik gaztetteket követnek el. Akiknek nem az a bűnük, hogy zsidók, hanem az, hogy sem Istent, sem embert nem néznek a döntéseik során.

Ráadásul a háttérhatalmak és a pénzügyi világ nem minden szereplője zsidó, ahogy a szabadkőművesek közül sem mindenki. Aki pedig történetesen az – és itt van vitám például Drábik Jánossal –, az sem a zsidóságából fakadóan követ el tisztességtelen dolgokat. Ezt a kérdést nem etnikai alapon kell megközelíteni.

– Vannak olyan szervezetek és sajtótermékek, amelyek már ezeket a mondataidat is burkolt antiszemitizmusként értékelnék…

– Tudom, és ez teljesen nonszensz. A globális pénzügyi világ és a háttérhatalmak problematikáját egyesek úgy próbálják elfedni, hogy ha te ezekről beszélsz, akkor antiszemita vagy. Én vállaltan Izrael-barát vagyok, kiállok Izrael mellett, sőt már ilyen jellegű tüntetést is szerveztem. A feleségem holokauszt-oktatással foglalkozik, és keresztényként rendkívül hálás vagyok a zsidó népnek a Szentírásért, sőt magáért Jézus Krisztusért is. Az azonban engedtessék meg,

hogy amikor arról beszélünk, hogy bizonyos körök hogyan nyerészkednek háborúkon, járványokon, gazdasági válságokon, akkor ne lehessen annyival lerázni minket, hogy aki erről beszél, az antiszemita.

Az egész világ közbeszédének ez lenne az érdeke.

Tovább a cikkhez