Az 1956-os magyar szabadságharc folytatódik (Dr. Cey-Bert Róbert Gyula írása)
Ősöktől örökölt szabadságvágy hívása tűzhányóként tört ki a lelkemben, amikor meghallottam, hogy elindult a szabadságharc Budapesten a megszálló szovjet csapatok ellen. Egy pillanatig sem haboztam, azonnal eldöntöttem, hogy felmegyek Budapestre és a szabadságharcosok mellé állok.
Nem volt könnyű dolgom, a vállalkozás megvalósíthatatlannak tűnt, a fővárostól 200 km-re fekvő Kaposváron jártam gimnáziumba. Hogyan menjek fel Budapestre, amikor az országban leállt a vasúti és a közúti forgalom és a fővárosba vezető utakat lezárták a szovjet páncélosok?
Hajtott a szívem, a lelkem, a hazaszeretetem, nem ismertem lehetetlent! Isten megsegített! Nagy nehézségek árán feljutottam a fővárosba, az első este találkoztam fiatal szabadságharcosokkal és másnap hajnalban már együtt cipeltük a benzines üvegeket a Nagykörút irányába. Háromnapos szakadatlan tűzharc után október 28. és november 3. között életem legboldogabb időszakát éltem át, a nagy veszteségeket szenvedett szovjet csapatok tűzszünetet kötöttek velünk, elkezdtek kivonulni a szétlőtt fővárosból, megígérve, hogy rövid időn belül elhagyják az országot.
Micsoda boldogság!
Győzött a szabadságharc!
A szabadság boldogsága
Csodálatos hetet éltünk át, egymás nyakába borultunk és meghatottan ismételgettük: Győztünk! Győztünk! Kivonulnak a ruszkik! Magyarország szabad és független!
1956. október 28. és november 4. között úgy éreztem, hogy az egekben járunk és az elmúlt napok véres csatáinak a tüzében megtisztult a magyar lélek, kiégett belőlünk a rossz és megmaradt a jó, a nemes és a szép. A kommunista időszak félelmetes sötét rémuralma után 1956. október végén mindannyian úgy gondoltuk, hogy egy isteni csoda következtében Magyarországon földre szállt a paradicsomi boldogság. A szabadságharc tisztítótüzében az emberek megváltoztak, segítőkészebbek, jóindulatúbbak, derűlátóbbak, magyarabbak lettek.
Jókedvűen, felhőtlen örömmel jártuk az utcákat, összeölelkeztünk ismeretlen emberekkel és boldogan, meghatottan ismételgettük „győztünk, szabadok vagyunk”, „kimennek a ruszik”, mintha még magunk sem akartuk volna elhinni a csodálatos változást és szükségét éreztük másokkal is megosztani az örömünket, hogy bizonyossá váljunk, hogy valóság az, amit átélünk.
Soha annyi mosolygó, örömteli arcot azóta sem láttam, mint ezen az örömteli héten. Még a kommunistáknak is megbocsátottunk, mert azt reméltük, hogy a szabadságharc tüze megváltoztatta őket és kiégette belőlük az idegen hatalmat kiszolgáló nemzetellenes rossz szándékot. Azt gondoltuk, hogy ezentúl vége a nemzetellenes hazudozásnak, az emberek magatartását a becsületesség, az istenhit, a nemzeti szellem fogja vezetni.
Senkinek nem jutott volna eszébe, hogy az ékszerboltok kilőtt kirakataiból a legkisebb ékszert is kivegye. Járdákra kitett faládákban pénzt gyűjtöttek a hősi halottak hozzátartozói és a sebesültek megsegítésére. A ládákat nem őrizte senki, mégis gyorsan megtelek bankjegyekkel és naponta többször kiürítették őket. Nem tudtuk, hogy ki tette ki a ládákat az utcára, nem tudtuk, hogy ki ürítette ki őket, de láthatatlanul is megbíztunk egymásban és tudtuk, hogy az összegyűjtött pénz eljut a meghirdetett céljához. A jószándék, a bizalom, a becsületesség, a segítőkészség, a megnemesedett magyarságtudat jellemezte az emberek magatartását. Mindenki szabadon elmondhatta véleményét, leírhatta, és ha kedve volt rá, ki is plakátolhatta bárhol az utcán. Az utcák tele voltak kézzel és géppel írt felhívásokkal, különböző vélemények megfogalmazásával. Tizenegy év börtön hangulatú megfélemlítés után az emberek végre szabadon lélegezhettek és szabadon kinyilváníthatták véleményüket. Egy csodálatos lelki újjászületést jelentett ez mindenki számára. Aki ezeket a napokat nem élte át, talán soha nem fogja megtudni, hogy milyen érzés az, amikor az ember egyszerre magyarnak, boldognak és szabadnak érzi magát.
Csodálatos érzés volt magyarnak lenni ezekben a napokban.
A szabadságvesztés boldogtalansága
A paradicsomi boldogság után azonban a pokol iszonyata következett, 1956. november 4-e hajnalán hatalmas túlerővel orvul ránk támadtak a vörös csillagos harckocsi hadosztályok. Ágyúdörgésre ébredtünk, először még nem értettük meg, hogy mi történt, de elég gyorsan rájöttünk, hogy a vörös szörny elindította a döntő támadást szabadságálmunk felszámolására, a megszállás, az elnyomás, a megtorlás és a halál vár ránk.
Még ma is bennem él a szörnyű felismerés megrázó fájdalmas keserűsége, amely akkor megszállta a lelkemet. Nem érdekelt, hogy megérem-e a másnapot, egy megmagyarázhatatlan belső erő kerített hatalmába, amely átéreztette velem a magyar becsület mozgósító, harcba hívó szavát. Süvítettek a sorozatlövések, dörögtek az ágyúk, omlottak össze a szétlőtt házfalak, folyt a vér, aratott a halál. Minderre szinte érzéketlenek voltunk, nem éreztük a veszélyhelyzetet, a megmagyarázhatatlan belső erő vitt a harcostársaimmal az utcasarkokra, ahol legjobban dörögtek a fegyverek.
Nem hátrálhattunk meg, ezt kívánta a magyar becsület. Az október végi napokban serdülő fiatalos lelkesedéssel, romantikus szenvedéllyel harcoltunk a magyar szabadságharc győzelméért. November 4-e után az égő várból kitörő, megfogyatkozott védők, halállal szembenéző dacos eltökéltségével, az elesett társakra való megemlékezés erőt adó energiájával harcoltunk a magyar becsületért.
Életem legboldogtalanabb időszakát november 4-e utáni héten éltem meg, borzalmas, elviselhetetlen, szívszaggató érzés volt, hiszen tudtuk, hogy vége a szabadságálmunknak és visszatér a léleknyomorító kommunista zsarnokság. De nem adtuk fel, felvettük a harcot, ezt parancsolta őseink lelki hagyatéka, a szabadságszeretet.
Tudtuk, hogy megtorlás és halál vár ránk, magára hagyottak és elkeseredettek voltunk, de ugyanakkor büszkék is, mert a magyar történelem legreménytelenebb szabadságharcának részesei lehettünk, szembeszálltunk a föld legerősebb, legfélelmetesebb hadseregével, amelytől rettegett az egész világ. Megtettük őseink által ránk bízott kötelességünket. „Mindent a Hazáért!”
Menekülés Budapest-Kaposvár-Hagensdorf (Ausztria)
November 9-én elesett a belváros, menekülnöm kellett.
A harcokat túlélő szabadságharcosokat mindenütt keresték a szovjet katonák, akit elfogtak, azt a helyszínen azonnal agyonlőtték. Fegyverrel a kezemben bujkálva sikerült visszatérnem Kaposvárra és onnan tovább mentem a magyar határ közelében fekvő osztrák faluba, Hagensdorfba, amelynek régi magyar neve Karácsfa volt.
A szabadságharc a felnőtté válásom megszentelő beavatását jelentette, a mai napig meghatározta életutamat, örökre lelkembe égette az Istenhit, a Magyarság és a Szabadság hármas értékrendjét.
Mi történt valójában 1956 októberében és novemberében Budapesten és másutt az országban? Miért harcoltak a pesti és vidéki fiatalok halált megvető bátorsággal a félelmetes szovjet Vörös Hadsereg páncélosai ellen?
A harcokban több mint háromezren elestek, húszezren megsebesültek, a harcok után tízezrek szenvedtek kíméletlen megtorlást és börtönbüntetést. Miért kockáztatta több tízezer hazaszerető szabadságharcos az életét?
A válasz nyilvánvaló, a magyar szabadságért és függetlenségért!
A magyar ember számára a szabadság életszükséglet, éltető levegő, szabadság nélkül fulladozik, meggyengül, elpusztul. A magyar ember a sólyomhoz hasonlóan csak szabadon élhet. A sólyom elpusztul a kalitkában, idegen béklyóban elpusztul a magyar lélek. A mi szabadságszemléletünk teljesen más, mint a nyugat-európaiak önző, énközpontú, kétszínű, képmutató szabadságfogalma, amelybe belefér a hamis állítás, hogy a fehér nem fehér, a fekete viszont fehér. A nyugati jakobinus gondolkodás csak a saját képmutató szabadságelméletét fogadja el, aki másképpen gondolkodik a szabadságról, arra kíméletlenül lecsap. Ez a fő oka a brüsszeli globalista, balliberális európai vezetők ellenséges magatartásának a magyar szabadság és függetlenség személéletével szemben. Végül is a brüsszeli balliberális körök ellenséges fellépése új szabadságharcra kényszerített bennünket. Ezúttal a tankok nem robbanó repeszgránáttal, hanem hazug vádaskodással, rágalmazással támadnak bennünket. Szabadságharcunk a kommunikációs és digitális csatatéren folytatódik.
Életem három meghatározó értékét az ötvenhatos magyar szabadságharc tüze égette örökre a szívembe: az istenhit, a magyarság és szabadságszeretet hármas eggyé forrott értékrendjét, amely vezércsillagommá vált, megvilágította az utamat a legsötétebb éjszakában, meghatározta célkitűzéseimet, döntéseim fontossági sorrendjét.
Eskü a magyar-osztrák határon
1956. november 22-én érkeztem osztrák területre, a határon egy pillanatra megálltam és szabadságharcos lelkülettel esküt tettem.
„Istenem, segíts meg bennünket, add ránk áldásodat, hogy szeretett hazám visszanyerje nemzeti szabadságát és függetlenségét!
Esküszöm, hogy ha Magyarországon újra indul a szabadságharc, vagy, ha csoda folytán a megszálló szovjet csapatok elhagyják az országot, azonnal hazatérek, harcolni és dolgozni fogok hazám szabadságáért, nemzeti felemelkedéséért.”
A kilencvenes években megtörtént a csoda! 1990-ben szabad választásokat tartottak az országban és 1991-ben kivonultak a szovjet csapatok az országból.
Esküm kötelezett, 1991-ben hazatértem, május 6-án részt vettem az esztergomi bazilikában az ötvenhatos szabadságharc szentéletű hőse, Mindszenty bíboros-prímás újratemetésén. Isten megsegített, 35 év után győzött az ötvenhatos szabadságharc!!
2026. Az 56-os szabadságharc folytatódik!
Történelmünk egyik legnagyobb tanulsága, hogy a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért folytatott küzdelem soha nem ér véget, csupán a kihívások és a veszélyek formája változik.
70 évvel az 1956-os szabadságharc után a nemzeti függetlenséget fenyegető veszélyek már nem lánctalpakon csikorgó vöröscsillagos tankok képében érkeznek, hanem a világhálón közvetített titkos pénzügyi rendelkezések, intézményi nyomásgyakorlás, a nemzeti önazonosságot semmibevevő, globalista életszemléletet népszerűsítő kommunikációs eszköztárral.
A globalista szemlélet a nemzetállamokat ósdi, elavult keretként kezeli és helyükre egy határ nélküli, piaci profit alapon szerveződő világrendet kíván megvalósítani. Ebben a szemléletben a nemzeti hagyományok, kulturális értékek, önálló, független gazdaságpolitika akadályt jelentenek a globális döntéshozók számára.
A hódítás eszközei finomodtak, a cél azonban változatlan, a tankok helyét átvették a bankok, a globalista életszemléletet terjesztő nemzetközi nagytőke a földed mellett az elmédet, az igényeidet, a döntéseidet is uralni akarja.
Ez a rontó szellem sajnálatos módon az Európai Unióban is egyre gátlástalanabbul érvényesül!
Olyan uniós rendelkezések és intézményi döntések sorozata születik, amelyek jelentősen csorbítják a tagállamok hagyományos hatásköreit. Európa ma egy központosított, birodalmi logikával működő, kommunista gondolkodású diktatúra irányába tolódik. Pénzügyi zsarolással, forrásmegvonással, ideológiai nyomásgyakorlással próbálják ráerőltetni a tagállamokra a nemzeti önrendelkezést leromboló globalista modellt.
Az 1956-os szabadságharc fő célkitűzése a nemzeti függetlenség megteremtése volt ‒ ez nem egy lezárt történelemkönyvi fejezet, hanem mindenkori erkölcsi iránytű!
2026. Új magyar szabadságharc kezdődik
A 2026-os áprilisi parlamenti választások után a magyar függetlenség ismét veszélybe került, a nemzetközi nagytőke és az Európai Unió, globalista, balliberális többsége által támogatott ellenzék hatalomra került és kész végrehajtani megbízói utasítását, amely az előző kormány által követett függetlenségi politika felszámolását jelenti. Ez borzalmas sorscsapás lenne a magyarság számára.
1526 után, öt évszázados folyamatos balsors, idegen elnyomás ellenére, újra és újra szabadságharcokat vívtunk nemzeti függetlenségünk visszaszerzéséért. Egyetlen nép sem harcolt annyit Európában a szabadságáért, mint a magyar!
A szabadságharcok népe vagyunk!
Ötszáz év után végre sikerült az Orbán kormánynak egy rendkívül sikeres függetlenségi politikát megvalósítania, jóban lettünk a világ minden nagyhatalmával, úgy Kínával, Oroszországgal, mint az Egyesült Államokkal, amellett kitűnő kapcsolatot alakítottunk a közép-ázsiai türk világgal és Törökországgal.
A békés kapcsolatokra épülő magyar, nemzeti, függetlenségi politikát csodálta a józanul gondolkodó világ!
Pontosan ez nem tetszett a háborúra készülő nemzetközi nagytőkének és az Európai Unió balliberális köreinek, megvásárolták a magyar ellenzéket és a 2026-os áprilisi választáson lecsaptak Magyarországra, a bábjaikon keresztül megszerezték a hatalmat.
Ezt nem hagyhatjuk!
Nincs más választásunk, a nemzeti függetlenségért vívott szabadságharcunkat szellemi szinten újraindítjuk és a végsőkig küzdünk a magyar függetlenség visszaszerzéséért!
Az ötvenhatos szabadságharc fő üzenete továbbra is erősen visszhangzik a szívünkben és a lelkünkben. Mindent a Hazáért! Mindent a Nemzet felemelkedéséért!
Éljen a magyar függetlenség!
Aki magyar, velünk tart!
2026. október
