top of page

Az amerikai törvényhozók védelmi ipari részvényekkel kereskedtek a védelmi költségvetésről szavazva



A New York Times a héten éppen arról számolt be, hogy 2019 és 2021 között a Kongresszus 97 tagja „vásárolt vagy adott el a védelmi iparral összefüggő részvényeket, kötvényeket vagy egyéb pénzügyi eszközöket, amelyek összefonódtak kongresszusi munkájukkal”.

Konkrétan abban az időszakban zajlott ez, amikor az adott személyek a nemzeti biztonsági stratégiáról és védelmi költségvetésről döntöttek. A kongresszusi tagok nem bízták a véletlenre, mert házastársuk, gyermekeik vagy eltartott gyermekeik hasonló „ügyletekben szorgoskodtak” az elmúlt időszakban. Csak ezalatt a három év alatt 3700 ilyen kereskedés történt. A vizsgálat potenciális összeférhetetlenséget tárt fel a politikai döntéshozatal szinte minden területén.

Miközben mindenki a magyar korrupcióról beszél idehaza be kell látnunk, hogy ez a jelenség az egész nyugati világot is átszövi. Nincs másképpen ez az amerikai védelmi iparral és a hozzá kapcsolódó politikai döntésekkel sem.

A New York Times szerint legalább 25 törvényhozó vett részt a nemzetbiztonsági politikát alakító bizottságokban, miközben olyan társaságokkal kereskedtek, amelyek amúgy egymással versengő felek. Ha valaki védelmi részvényekkel kereskedik, és pontosan tudja, hogy mely cégeknek csökkentek és nőttek az esélyei a politikai döntések nyomán, az egyértelmű összeférhetetlenséget eredményezhet. A jelenség nemcsak a demokratákat érinti. A demokraták és a republikánusok ritka közös hangot találhattak ebben a tevékenységükben.

Ezen politikusok többsége a képviselőház és a szenátus fegyveres szolgálatait ellenőrző bizottságaiban végezte a munkáját – a védelmi minisztérium költségvetéséért és felügyeletéért felelős bizottságaiban.

A listán szerepel a Szenátus Fegyveres Szolgálatok Bizottságának egykori elnöke, James Inhofe (R-Okla.), aki technológiai cégek részvényeit vásárolta és adta el, miközben a Pentagon éppen akkor kötött 10 milliárd dolláros felhőalapú számítástechnikai szerződést a Microsoftal. Amikor a Pentagon később úgy döntött, hogy felmondja a szerződést, Pat Fallon (R-Texas) képviselőházi fegyveres szolgálatok bizottságának tagja, két héttel a nyilvános bejelentés előtt 250 000 dollár értékű Microsoft részvényt adott el. Fallon a felügyelő albizottságban dolgozott, bár egy szóvivő akkor azt mondta, hogy „egyáltalán nem volt előzetesen tudomása arról, hogy a Pentagon fel akarja mondani” a szerződést.

Ide tartozik még Ro Khanna képviselő (D-Calif.), aki több üzletet kötött, mint a Kongresszus bármely más tagja. A képviselő nem aprózta el: „felesége és kisgyermekei nevében trösztöket hozott létre”.

Ezek az üzletek az öt legjelentősebb fegyvervállalkozó – a Lockheed Martin, a Raytheon, a Boeing, a General Dynamics és a Northrop Grumman – mindegyikére kiterjedtek, ami természetesen összeférhetetlen az ő szerepével.

Khanna ellenezte a Pentagon túlköltekezését, ami azt jelzi, hogy nem mindig van egyenes kapcsolat a részvénytulajdon és a költségvetésre vonatkozó szavazatok között. De ez határozottan nem így van sok más szereplővel, akik védelmi készleteket halmoztak fel, miközben hatalmat gyakorolnak a nagyobb védelmi kiadások szerkezete és mennyisége felett.

A külügyi, belbiztonsági, hírszerzési és előirányzati bizottság tagjai is beszámoltak olyan ügyletekről, amelyek összeférhetetlenséget jelenthetnek.

John Rutherford (R-Fla.) például a Lockheed Martin, a Microsoft és a BAE Systems részvényeivel kereskedett, miközben a Ház előirányzatokkal foglalkozó albizottságában ült, amely a Nemzetbiztonsági Minisztérium finanszírozásának meghatározásáért volt felelős.

Mindhárom vállalat szerződést kötött a Nemzetbiztonsági Minisztériummal. Rutherford ezután Raytheon részvényeket vásárolt azon a napon, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Egy olyan céggel, amellyel a Belbiztonsági Minisztérium is éppen akkor kötött megállapodást.

A New York Times elemzése meglehetősen szűken definiálja a lehetséges összeférhetetlenséget, és csak a bizottsági megbízások szempontjából releváns vállalatok részvénykereskedéseire koncentrál.

Egy ilyen átfogó lista összeállítása ijesztő feladat, ezért a lap is csak az elmúlt három évre koncentrál. Ennek eredményeként nem szerepel benne például Earl Blumenauer (D-Ore.), aki Raytheon részvényeket vett Oroszország ukrajnai inváziójának napján, vagy Marjorie Taylor Greene (R-Ga.), aki annyira „jólértesült” volt, hogy az előző napon a Lockheed Martin részvényeit vásárolta fel.

A Times saját bevallása szerint is „az elemzés minden bizonnyal jelentősen alulbecsli a lehetséges esetek számát”.

Bár a törvényhozók mindegyike tagadja, hogy szabálytalanul járt el, a vállalati érdekek versengésének gazdasági célból való kihasználása egyértelműnek látszik. A Kongresszus továbbra is jóváhagyja a védelmi költségvetés azon részét, amit még a Pentagon is kér, és ennek az összegnek több mint a fele olyan magánvállalkozókhoz megy, mint a Lockheed Martin és a Raytheon. Mindez azt jelenti, hogy a Kongresszus tagjainak magáncélú előnyökkel járhatnak azok a plussz információk, amelyek egyéb részvénytulajdonosoknak nem állnak rendelkezésre.

Nick Cleveland-Stout szerint ez egy „perverz ösztönző struktúrát hozhat létre”. A háború jót tesz a védelmi vállalatoknak. Jon Schwartz tavaly az Interceptben megjegyezte, hogy „a védelmi részvények összességében 58 százalékkal emelkedtek a tőzsdén az afganisztáni háború alatt”.

Érdekes módon a védelmi ipar egyes képviselői ezt az összefüggést is elismerik, ahogyan azt Greg Hayes, a Raytheon vezérigazgatója is bevallotta az év elején:

„Úgy mondanám, látunk lehetőségeket a nemzetközi értékesítésre. Csak meg kell néznünk a múlt héten, amikor láthattunk dróntámadást az Egyesült Arab Emírségekben, aztán ott vannak a kelet-európai feszültségek, a Dél-kínai-tenger feszültségei. Mindezek a dolgok nyomást gyakorolnak az ottani védelmi kiadások egy részére. Szóval teljes mértékben arra számítok, hogy ezek az események némi hasznot fognak nekünk hozni.”

Egyre nagyobb nyomás nehezedik a Kongresszusra, hogy komolyan fontolja meg a tőzsdei kereskedés önszabályozását. Az amerikaiak 70 százaléka támogatja a törvényhozók részvényekkel való kereskedésének megtiltását, köztük a demokrata és republikánus szavazók többsége is. Eddig legalább hat különböző törvényjavaslatot nyújtottak be a Kongresszus tagjainak részvényekkel való kereskedési lehetőségének korlátozására.

Ezen intézkedések népszerűsége ellenére az önszabályozás Amerikában mindig nagy feladat. Tommy Tuberville (R-Ala.) szenátor kijelentette, hogy a törvényhozók részvényekkel való kereskedési lehetőségének korlátozása „nevetséges” lenne, és „valóban csökkentené azoknak az embereknek a számát, akik az államot akarnák szolgálni”. Tuberville maga is nagy védelmi vállalatok részvényeivel kereskedett, mint például a Honeywell és a General Dynamics, miközben a Szenátus Fegyveres Szolgálatainak Bizottságában ült.

Jelenleg a Kongresszusba vetett bizalom egy számjegyű. A törvényhozók rutinszerűen védik a mesterkedéseiket, de mindenki számára egyértelmű, hogy egy adott nemzet nemzetbiztonsági prioritásainak meghatározásakor nem a vállalati érdekeknek kell irányítani a politikai döntéseket. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a konfliktusok látszata és valósága között óriási szakadék lehet. Másképp mondva:

a legtöbb körülöttünk zajló háború politikai megoldása adott volna, ha a vállalati hiénák és a politikai keselyűk között nem volna ilyen szoros összefonódás.



300 megtekintés
legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page