Az ENSZ elnöke jóváhagyta a világjárványról szóló nyilatkozatot I. (Vajda Miklóstól)
Adatvédelmi szakértők „digitális gulágra” figyelmeztetnek
Ezt a cikket eredetileg a The Defender – Children's Health Defense News & Views webhelye tette közzé.
11 nemzet tiltakozása ellenére az ENSZ Közgyűlésének elnöke [Dennis Francis] 2023. szeptember 20-án nyilatkozatot fogadott el a járványmegelőzésről, amelynek célja egy
globális pandémiás hatóság létrehozása.
A kritikusok szerint a nyilatkozat támogatja a COVID-19-jellegű korlátozásokat, beleértve az „iskolák bezárását és a nők munkából való aránytalan kirekesztését a szegénységbe”.
Az ENSZ Közgyűlésének (UNGA) elnöke elfogadta a nem kötelező erejű 2. számú ENSZ-nyilatkozatot a pandémia megelőzéséről, a [pandémiás] felkészültségről és a [pandémiás] reagálásról (PPPR).
A kritikusok „álmutatónak” és „rosszul elhelyezettnek” minősítették a nyilatkozatot, amely
a világjárvány elleni hatóság számára biztosítja a kijárási tilalom, az univerzális oltási rendszer és az állítólagos „hamis információkkal szembeni” cenzúra végrehajtását.
A jóváhagyásra a PPPR témájú magas szintű értekezlet részeként került sor: De mit jelentsen ez a nyilatkozat a gyakorlatban?
Az érdekvédők számára a nyilatkozat fontos lépést jelent a járványmegelőzés és a közegészségügy globális koordinációja felé. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint „lehetőséget kínál a világjárványok és hatásaik megállítására, valamint a kormányzat minden szektorát bevonó megközelítés követésére”.
A WHO azt is közölte, hogy a PPPR célja, hogy „levonja a tanulságokat a COVID-19 világjárványból” egy olyan időszakban, amikor „a világ számos humanitárius és éghajlati válsággal néz szembe”, amelyek az egész világon veszélyeztetik az életeket és a megélhetést.
Tedros Adhanom Ghebreyesus, a WHO főigazgatója közleményében azt mondta: „Ha a COVID-19 megtanított valamit, akkor az az, hogy amikor az egészség veszélyben van, minden veszélyben van.” A PPPR-t a „fenntartható fejlődési célokkal” is összekapcsolta. (SDGs) az Egyesült Nemzetek Szervezete, és azt mondta, hogy a vezetőknek meg kell mutatniuk, hogy megtanulták a járvány fájdalmas tanulságait.
Lawrence Gostin ügyvéd, a Georgetown Egyetem WHO Együttműködési Központjának vezetője – kulcsfontosságú személyiség, aki fontos szerepet játszott a kulisszák mögött a javasolt „Pándémiás Szerződésről” és a „Nemzetközi Egészségügyi Szabályzat” felülvizsgálatáról szóló tárgyalásokon (2005) (IHR) – mondta, hogy a „magas szintű találkozó” „a legjobb esélyünk lenne arra, hogy elnyerjük a vezetők támogatását és elkötelezettségét”.
Más szakértők más véleményen vannak. Frank Gaffney szerző és podcaster, a Biztonságpolitikai Központ alapítója és elnöke azt mondta a The Defender-nek, hogy rendkívül aggasztó, hogy az ENSZ és a WHO hogyan használja fel azt a fajta meglévő kompetenciát, hogy vészhelyzetet hirdessen ki, amit a tagállamoknak követni ajánlatos.”
„Nem titkolható, hogy ez a különböző nemzetek szuverenitásának rovására megy, és azt mondják nekik, hogy vészhelyzet van, és megmondják nekik mit kell tenniük" – tette hozzá. – Ez példátlan.
Gostin szerint a tárgyalók tanácstalanok voltak a tekintetben, hogyan lehet egyensúlyt teremteni az elszámoltathatóság és a szuverenitás között olyan eszközök végrehajtásával, mint a PPPR, az IHR vagy a Pandémiás Szerződés.
Dr. David Bell közegészségügyi orvos, biotechnológiai tanácsadó és az Intellectual Ventures Global Good Fund globális egészségügyi technológiákért felelős korábbi igazgatója a Brownstone Institute számára azt írta, hogy
a "PPPR" elsődleges célja a pandémiás egyezmény megerősítése, amelyről jelenleg tárgyalnak a WHO tagállamai.
Bell szerint az "elhallgatási folyamat" azt jelenti, hogy
azokat az államokat, amelyek nem válaszoltak, a nyilatkozat támogatóiként rögzítik.
Azt mondta, hogy
a szöveg [PPPR] "egyértelműen ellentmondásos, helyenként megtévesztő és teljesen értelmetlen", de a WHO hatalmának központosítását célozza.
Bell azt mondta a The Defendernek:
"A nyilatkozatot nem őszinte szándékkal írták, hanem lényegében üres retorika, amely az irányítás folyamatos centralizálását támogatja, amelyet az ENSZ és a WHO nyíltan keres, a demokrácia, az emberi jogok és az egyenlőség rovására."
Francis Boyle, JD, Ph.D, az Illinoisi Egyetem biofegyver-szakértője és a nemzetközi jog professzora, aki az 1989-es Biological Weapons Antiterror Act (Biológiai fegyverek elleni terrortörvény) tervezetét készítette el, egyetért:
„Ugyanazok az emberek, akik a Pandémiaszerződést és az IHR átírásait írták, a PPPR-dokumentumot is írták” – mondta Bell a The Defendernek.
"Ez egy kísérlet arra, hogy az egész Egyesült Nemzetek Szervezete, annak szakosított ügynökségei és kapcsolt szervezetei támogassák a WHO által javasolt globális totalitárius orvosi és tudományos rendőrállamot" – magyarázta.
A 2023. szeptember 20-án megrendezésre kerülő „High-Level Meeting-re 158 nemzeti képviselő felszólalását tervezték, köztük 34 ország elnöke vagy miniszterelnöke, köztük az Egyesült Államok képviselőjeként Anthony Blinken külügyminiszterét is.
A panel résztvevői között volt a német egészségügyi miniszter is, dr. Karl Lauterbach is.
A PPPR szeptember 1-jei politikai nyilatkozatának végleges szövege számos témában tartalmaz kijelentéseket és javaslatokat, a „védőoltásoktól” az állítólagos „félretájékoztatásig”.
A nyilatkozat így szól:
„A járványok leküzdéséhez időszerű, sürgős és tartós vezetésre, globális szolidaritásra, fokozott nemzetközi együttműködésre és többoldalú szerepvállalásra van szükség… a tudományon alapuló koherens és erőteljes nemzeti, regionális és globális fellépések végrehajtásához… a világjárvány megelőzésének, felkészültségének és reagálásának megerősítése érdekében.”
Mivel „az egészség mindenki számára előfeltétel” és a „fenntartható fejlődés” mutatója, a nyilatkozat a következő követelményeket támasztja:
Univerzális védőoltások:
A Nyilatkozat „mélységes aggodalmát” fejezi ki a világszerte csökkenő oltási arányok miatt, és kötelezettséget vállal arra, hogy támogatja az oltások és gyógyszerek kutatását és fejlesztését, valamint a fertőző és nem fertőző betegségekre vonatkozó megelőző intézkedéseket és kezeléseket”. „A rutinoltások a leghatékonyabb és legköltséghatékonyabb közegészségügyi beavatkozások közé tartoznak, amelyek a legszélesebb körűek és bizonyítottan a legjobb eredménnyel járnak” – áll a közleményben, amely egyúttal kiemeli „a magánszektor fontos szerepét az innovatív gyógyszerek kutatásában és fejlesztésében” beleértve a vakcinákat is. A rutinszerű immunizálás, oltás és tájékoztatás kapacitásának javítására szólít fel, többek között bizonyítékokon alapuló információk nyújtásával a bizalom, az elfogadás és a kereslet előmozdítása érdekében, valamint "az oltások lefedettségének bővítése a járványok, valamint a fertőző betegségek terjedésének és újbóli megjelenésének megelőzése érdekében".
A COVID-19 „ideiglenes” jogosítványai állandósulnak:
A nyilatkozat „aggodalmát fejezi ki a járványra hajlamos betegségek folyamatos megjelenése és újbóli megjelenése miatt”, és megjegyzi, hogy „építeni kell a COVID-19 világjárvány tanulságaira és bevált gyakorlataira”. ideértve a „világjárvány során kifejlesztett átmenetileg megnövekedett kapacitások „fenntartható módon történő állandó kapacitásokká történő átalakítását”.
Fokozott felügyeletre és digitális egészségügyi dokumentumokra szólít fel, mint például a védőoltási útlevelek: A nyilatkozat elismeri „a digitális egészségügyi technológiákban rejlő lehetőségeket” az „egészségügyi intézkedések végrehajtásában és támogatásában, beleértve a nemzeti válaszintézkedések megerősítését” a világjárványokra és egészségügyi vészhelyzetekre. mivel az oltási útlevelek kulcsfontosságúak. A nyilatkozat megemlíti a „korai figyelmeztető rendszerek” és az „integrált One Health megközelítés” szükségességét is.
Lehetséges cenzúra a közösségi médiában:
A nyilatkozat „aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az egészséggel kapcsolatos félretájékoztatás világszerte negatívan befolyásolta a rutin oltásokat”. Ennek megfelelően a nyilatkozat „intézkedésekre szólít fel az egészséggel kapcsolatos félretájékoztatás, gyűlöletbeszéd és megbélyegzés negatív hatásainak ellensúlyozására és kezelésére. Különösen a közösségi média platformjain… ideértve az oltással kapcsolatos szkepticizmus kezelését… a közegészségügyi rendszerekbe és az egészségügyi hatóságokba” vetett bizalom növelése érdekében”.
A Nyilatkozat a „Pandémiás Szerződés” megkötésére és az „IHR” átdolgozására szólít fel:
Bátorítja” az „IHR” átdolgozásáról és a „Pandémiás Szerződésről” szóló tárgyalások lezárását, mivel ez a „fenntartható, megfizethető, méltányos, hatékony intézkedés”. „Az orvosi ellenintézkedésekhez való hatékony és időben történő hozzáférés biztosítása”, beleértve a vakcinákat is.
Fizetni fognak érte:
A nyilatkozat „üdvözli egy pandémiás alap létrehozását”, amely a világjárványra való felkészülés és reagálás terén „kritikus befektetéseket” finanszíroz, és évi 30 milliárd dollárba kerül. Ez az árcédula „a jelenlegi hivatalos fejlesztési támogatáson kívüli új külső finanszírozásban évi 10 milliárd dollárra becsült hiányt mutat” – nevezetesen a WHO-tagállamok által fizetett hozzájárulások elégtelenségét.
Bell szerint 2019-ben a WHO megjegyezte, hogy a világjárványok ritkák, és az elmúlt évszázadban elhanyagolhatóak lettek volna az általános halálozási arányt tekintve, de a WHO és az egész ENSZ-rendszer most egzisztenciális és közvetlen fenyegetésként tekintett a járványokra.
Szerinte ez azért fontos, mert sokkal több pénzt kérnek, mint amennyit bármely más nemzetközi egészségügyi programra fordítanak. Ez nagy gazdagságot fog hozni egyes embereknek, és hatalmat ad a kormányoknak, amelyek felhasználhatók arra, hogy „újra érvényesítsék azokat a politikákat, amelyek életünk során a szegénység és a betegségek legnagyobb növekedését okozták”.
„Logikusan a világjárványok csak akkor fognak gyakoribbá válni, ha valakinek szándékában áll előidézni őket (ezért tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mi folyik itt)” – írta Bell.
Bell elmondta, hogy bár a nyilatkozat szót ejtett olyan kérdésekről, mint a nők jogai és az oktatás, ellentmond önmagának a COVID-19-jellegű korlátozások bevezetésével, beleértve az iskolák bezárását és a nők aránytalan kiszorítását a munkaerő piacról a szegénységbe.
James Roguski független újságíró elmondta a The Defendernek:
„A jóváhagyott terápiák és injekciók által okozott óriási károk a képmutatást” és a vakcinákhoz való „jobb hozzáférést” szorgalmazó nyilatkozatot teljesen fantasztikusnak tűnnek.
"Ha a WHO valóban törődne a közegészségügy javításával, akkor nem foglalkozna nyíltan olyan dolgokkal, amelyek ellentétesek a jó közegészségügyi politikával" – mondta Bell.
Gostin azt mondta, hogy a félretájékoztatás „komoly veszélyt jelent az egészségre, különösen az oltások terjesztésében”, hozzátéve, hogy „a véleménynyilvánítás szabadsága és a félretájékoztatás elleni küzdelem közötti egyensúly megteremtése kihívást jelent”, és hogy „A WHO ösztönzi a tudományos szakértők és az információterjesztők közötti partnerségeket annak biztosítására, hogy hiteles információk jussanak el a nyilvánossághoz.
Bell azonban nem értett egyet ezzel az értelmezéssel, és ezt írta:
„A WHO a közelmúltban nyilvánosan „szélsőjobboldali szélsőségeseknek”, „tudományellenes agresszoroknak” és „gyilkos erőnek” nevezte azokat az embereket, akik a COVID-oltások negatív hatásairól vitatkoznak és megkérdőjelezik a WHO politikáját, és hozzátette: „Ez nincs rendben. A fasiszta rezsimek a rágalmakat és a gyűlöletbeszédet használják.”
Gostin esetében azonban a PPPR nyilatkozat nem elegendő. „Teljesen elégtelen, ha konkrét intézkedésekről van szó, mint például az egészségügyi rendszerek finanszírozására vonatkozó kötelezettségvállalásokról” – mondta, hozzátéve: „Túl kevés az együttműködés az ENSZ és a WHO között”.
Tizenegy ország utasítja el a nyilatkozatot
A PPPR-rel kapcsolatos konszenzus nem általános. A Dennis Francisnak,
az ENSZ Közgyűlésének elnökéhez intézett, 11 ország képviselői által közösen írt, szeptember 17-i levél szerint számos fejlődő ország „jogos aggályait” „figyelmen kívül hagyták”.
A tizenegy kifogásoló levele a PPPR-nyilatkozattal szemben. Forrás: ENSZ
A tizenegy ország: Fehéroroszország, Bolívia, Kuba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Eritrea, az Iráni Iszlám Köztársaság, Nicaragua, az Orosz Föderáció, a Szíriai Arab Köztársaság, Venezuela és Zimbabwe.
Levelükkel megszegték a „csend procedúrát” és kijelentették:
"Delegációink meg vannak győződve arról, hogy így nem lehet többoldalú és kormányközi tárgyalásokat folytatni a nemzetközi közösség és különösen a fejlődő országok számára nagy jelentőségű kérdésekről."
Hozzátette, hogy „egyik folyamatban sem sikerült konszenzusra jutni”.
A levél azonban nem tartalmaz konkrét kifogást a PPPR nyilatkozat tartalmával szemben.
Boyle szerint a tizenegy nemzet tiltakozásának az volt a célja, hogy "megakadályozza, hogy ezt a nyilatkozatot konszenzussal fogadják el, és így a nemzetközi szokásjog részévé váljon, ami a Nyilatkozat szerzőinek szándéka volt".
„Nem tudták átvinni az ENSZ Közgyűlésén konszenzusos határozatként, mert a 11 állam tiltakozott” – mondta Boyle.
„Megpróbálják kiforgatni és hamisan bemutatni [a levelet]” – mondta, amikor az ENSZ Közgyűlésének elnöke – és nem az ENSZ Közgyűlése – hagyja jóvá a nyilatkozatot.
Forrás:
