Az ír Zöld Párt teljesen orwellivé válik: A beszéd korlátozása „a közjó érdekében”
Eredeti cikk:
Irish Green Party Goes Full Orwellian: Restricting Speech ‘For the Common Good’, JUNE 19, 2023, BY NEWS WIRE
A dark totalitarian iron curtain is descending on Europe, and Ireland is on the frontline.
Schiller Mária küldemény
Sötét totalitárius vasfüggöny ereszkedik le Európára, és Írország a frontvonalban van.
Jonathan Turley amerikai alkotmányjogász írja...
Az ír Zöld Párt a héten követte a baloldaliak sok más pártját a világon, köztük a mi Demokrata Pártunkat is, és a cenzúra és a beszédellenőrzés mellett foglalt állást. Sőt, a párt teljesen orwelli módon lépett fel, amikor elnöke, Pauline O'Reilly [a fenti képen] a "szabadság korlátozására" szólított fel annak védelmében.
O'Reilly megjegyzései a 2022. évi büntetőjogi (erőszakra vagy gyűlöletre való felbujtás és gyűlölet-bűncselekmények) törvényjavaslat bevezetésének részét képezik. Korábban már tárgyaltunk erről a szólásszabadság elleni masszív támadásról.
A jogszabály büntethetővé tenné az "erőszakra vagy gyűlöletre való felbujtást" a "védett tulajdonságokkal rendelkező" emberek ellen, valamint a "népirtás, háborús bűncselekmények, emberiség elleni bűncselekmények és béke elleni bűncselekmények elnézését, tagadását vagy durva bagatellizálását".
A szólásszabadság korlátozása a baloldalon sokak számára hitvallássá vált.
Írtam már arról, hogy mennyire aggódom (mint olyan ember, aki egy liberális, politikailag aktív demokrata családban nőtt fel Chicagóban), amikor azt látom, hogy a párt feladja a szólásszabadság értékeit.
A demokrata vezetők most egységesen cenzúrára és beszédszabályozásra szólítanak fel. Biden elnök még azzal is vádaskodott, hogy azok a vállalatok, amelyek nem hajlandók cenzúrázni az ellenkező nézeteket a közösségi médiában, "embereket ölnek". Mások a szólásszabadságot "a fehér ember rögeszméjeként" ítélték el.
A szólásszabadság-ellenes mozgalom nyíltan orwellivé vált, amikor azt állítja, hogy a szabadságot a szabadság korlátozásával védi. Olyan kifejezéseket is használ, mint dezinformáció, félretájékoztatás és falsformáció, hogy elfedje az ellenvéleményt vallók elhallgattatására irányuló törekvésüket.
Ahelyett, hogy a "cenzúra" kifejezést használnák, inkább "tartalmi moderálásra" hivatkoznak.
Ez a törekvés ezen a héten Írországban teljes mértékben megmutatkozott a szólásszabadság-ellenes jogszabályokkal.
A héten az ír szenátus (Seanad) előtt felszólalva Pauline O'Reilly, a Zöld Párt elnöke kijelentette:
"Ha jobban belegondolunk, minden törvény és minden jogszabály a szabadság korlátozásáról szól. Mi itt pontosan ezt tesszük. Korlátozzuk a szabadságot, de a közjó érdekében tesszük".
Ugyanez az üzenete a New York-i demokratáknak, akik a demokrácia védelmében a szólás korlátozását követelik.
Sőt, Robert Reich volt Clinton munkaügyi miniszter kijelentette, hogy a szólásszabadság "zsarnokság".
O'Reilly biztosította a polgárokat, hogy a szabadságról való lemondás nem újdonság és nem fenyegető:
"Alkotmányunkban végig látható, hogy bár vannak jogaink, azokat a közjó érdekében korlátozzák. Mindent egyensúlyba kell hozni".
Ami különösen borzongató, az az, hogy O'Reilly szerint milyen alacsony az ingerküszöb a szólásszabadság megtagadásához. Most úgy tűnik, hogy a "mély kellemetlenség" elég:
"Ha valakinek a mások identitásáról alkotott nézetei bizonytalanná és nyugtalanná teszik azok életét, és olyan mély kellemetlenséget okoznak nekik, hogy nem tudnak békében élni, akkor a mi feladatunk jogalkotóként az, hogy a közjó érdekében korlátozzuk ezeket a szabadságjogokat".
Érdekes, hogy O'Reilly elismeri, hogy a gyűlölködő nézetekben nincs semmi új, de ideje lenne kiiktatni az ilyen hangokat:
"A közösségi média táplálta a gyűlöletet, de mindannyiunk számára láthatóvá tette a gyűlölet piszkos, mocskos alvilágát is az ír társadalomban. Ez a gyűlölet mindig is létezett."
Természetesen ő és a többség fogja meghatározni, hogy milyen nézetek okoznak "mély kellemetlenséget".
Az ír jogszabály valószínűleg világszerte megismétlődik, ha a szólásszabadság közössége nem tudja tartani magát a szólásszabadság-ellenes mozgalommal szemben.
Ez része annak a kérlelhetetlen mozgalomnak Európában, különösen az Európai Unió részéről, amely az egykor országokat meghatározó nyugati szólásszabadság értékek visszaszorítására törekszik.
Beszámoltunk olyan személyiségek, mint Hillary Clinton erőfeszítéseiről, hogy európai országokat toborozzanak, hogy kényszerítsék a Twittert a cenzúra szabályainak visszaállítására. Mivel nem tudnak a vállalati cenzúrára támaszkodni, vagy meggyőzni a felhasználókat, hogy fogadják el a cenzúrát, Clinton és mások a jó öreg állami cenzúrához folyamodnak, sőt más országokat is felkérnek, hogy cenzúrázzák az amerikai állampolgárok beszédét.
Írország most a szabadság-szakadék szélén áll. Az ilyen törvények elfogadása az írek részéről megsemmisítően ironikus. Frank Ryan, aki a szerződés ellen harcolt, sok radikális nevében szólt, amikor kijelentette, hogy "amíg van öklünk és csizmánk, addig nem lesz szabad beszéd az árulóknak". Ezek a szerződésellenes erők elutasították a szólásszabadságról vallott nézeteket, amelyek sokáig meghatározták a nyugati nemzeteket.
Most Írország kijelenti, hogy "nincs szólásszabadság a gyűlölködőknek", és magára vállalja a hatalmat annak meghatározására, hogy ki gyűlölködő és ki nem.
