AZ ÖNTÖZÉS TÖNKRETESZI A TERMŐFÖLDET – avagy, mit tanultak eleink Mezopotámia bukásából?
Czobor Imre tanulmánya
Miért is alakították ki Árpád-házi királyaink idejére a Kárpát-medencében a víztározós, hármas csatornás, zsilipelős vízkormányzást, a fokgazdálkodást?
Az időjárás szélsőségei, az aszály, az áradások, a mezőgazdasági termelés bizonytalanságai miatt egyre több figyelem terelődik a vízgazdálkodásra. Sokan kongatják a vészharangot: itt valami nem jól működik, sürgős változásra van szükség! A gondot tetézi, hogy a vízügyi szakemberek sem tudnak megegyezni a követendő irányvonalban, viszont bíztató, hogy az álláspontok közelednek egymáshoz.
Az Agrárminisztériumban 2022. szeptember 23-án, civil szervezet által kezdeményezett VízVálasztó Konferencián már megfontolásra érdemes megállapítások, javaslatok hangzottak el.
Itt Balogh Péter, Dobos Endre és Rakonczai János is azt javasolták, hogy a tájhasználaton (gazdálkodási módon) változtatni kell. Dobos Endre felhívta a figyelmet arra, hogy az iparszerű öntözés gyakorlata hozzájárul a talajdegradációhoz (minőségvesztéshez). Kozma Zsolt kijelentette, hogy az öntözés sivatagosodáshoz vezet. Németh Zoltán beszélt az árpádkori vízkormányzásról. A vízvisszatartás jelentőségét mindannyian hangsúlyozták. (1)
Történelmi tanulmányaink során hallottunk a Tigris és az Eufrátesz völgyéről, a Termékeny Félholdról, az itt kialakult birodalmakról. Ezek felemelkedését a kor szintjén fejlett mezőgazdaságuk tette lehetővé. Kezdetben a folyók áradásainak hordalékaiból kialakult termőföldön gazdálkodtak, majd főként a folyóköz déli részén „intenzív gazdálkodásba” kezdve, öntözéssel javítottak a terméshozamokon.
Az évezredes kézi öntözés a termő réteget a földfelszín alá mosta. A mai Irak területén már leginkább csak sivatagok találhatók az ősi, virágzó termőterületek helyén. Jelenleg oly módon próbálkoznak mezőgazdasági termesztéssel, hogy a távolabbi magas hegyek vízgyűjtő területeiről csatornarendszeren hozzák le a vizet a csekély termőképességű területek elárasztásához, illetve öntözéséhez, de ily módon is, termékeny talaj híján, csak alacsony tápértékű növényeket tudnak termeszteni.
A Kárpát-medencében napjainkra rövid időn belül játszódott le hasonló folyamat:
ma termesztett zöldségeink, gyümölcseink nyomelem és ásványi anyag tartalma, tápértéke csak tizede annak, amilyen 50 évvel ezelőtt volt!
Csodálkozunk, hogy ma sokkal rosszabb embertársaink egészségi állapota?
Eleink tanultak az évezredek során szerzett tapasztalatokból. Olyan vízkormányzást akartak megvalósítani, mely hosszú távon is megőrzi a terület termőképességét.
A Kárpát-medencében a mai szemmel nézve is hatalmas mérnöki tudással megtervezett vízkormányzó rendszert hoztak létre.
A Kárpátok karéja által körbefogott terület voltaképp egy hatalmas lavórnak tekinthető, melynél a szélekről, a hegyekből a közepe felé irányulnak a vízfolyások: erek, patakok, folyók. A patakok, folyók áradó vizeit víztározókba, fokokba terelve vették elejét az árvizek káros hatásainak. A tározókból csatornarendszerek hálózatán vezették a vizet oda és akkor, ahol és amikor arra szükség volt. Mindezt a megfelelő helyekre épített zsilipek kezelésével oldották meg.
A háromcsatornás vízkormányzás lényege az volt, hogy három, egymás melletti csatornát építettek ki.
A középső, széles csatornán vezették le a vizet a víztározóból az ellátni kívánt terület felé. A két szélső, keskenyebb csatornán erre rá is tudtak segíteni, de ezekkel a felesleges belvizet is le tudták engedni.
Előfordulhatott tehát olyan eset, amikor az egymás mellett lévő csatornákon egyidejűleg ellenkező irányban folyt a víz!
A domborzati viszonyoknak megfelelően biztosították a termőföldek, élőhelyek vízellátását. A sík termőföldeken a vetés előtti időben elárasztással rakta le a víz a hegyekből lehordott, nyomelemekben, ásványi és szerves anyagokban gazdag iszapot. Ezt követően az volt a feladat, hogy a talajvizet olyan magasságban tartsák, hogy az elérje a növények gyökérzónáját. Nem jelentett gondot, ha akár több hónapon át sem esett az eső, a tápanyagban gazdag, nedves földön virágzott az élet! A dimbes-dombos területeken pedig a lehetőségek szerint alakították a tájhasználatot.
A dombokon voltak a lakóházak, a mélyebb, vizenyős részen tartották állataikat, a vizekben halásztak, pákásztak, rákásztak, az időszakosan víz alatt lévő területeket legelőként, kaszálóként hasznosították – mint azt Andrásfalvy Bertalan, és Géczy Gábor írásaiból, elbeszéléseiből is megismerhettük.
A középkori idegen utazók ámulattal számoltak be a Kárpát-medence dús élővilágáról, a termés gazdagságáról, az élelmiszer bőségről. Ekkoriban volt az a mondás, hogy a Tisza kétharmada víz, egyharmada hal.
A mosonmagyaróvári Hanság Múzeum munkatársa, Takács Károly régész, történész irányításával történtek felmérések, feltárások. Árpád-házi királyaink idején ez a vízkormányzás működött, Mátyás király idejéből is voltak beszámolók.
A mohácsi vészt követően, az ország három részre szakadásával nem volt közös akarat a Kárpát-medencét egységként kezelő vízrendszer fenntartására. A zsilipek tönkrementek, a csatorna medrek, a fokok iszapolódtak.
Budafoknál (mely Siófokkal együtt őrzi nyelvi emlékét a múltnak), Mária Terézia temettette be a csatornákat, hogy szekérrel jobb legyen a közlekedés.
Az Országgyűlés levéltára tanúskodik arról, hogy a reformkorban heves viták folytak arról, hogy az állandósult árvízveszély, illetve a termelés biztonsága miatt cselekedni kell – vagy felújítják, újjáélesztik a hajdani vízkormányzási rendszert, vagy nyugat-európai mintára szabályozzák a folyókat. Ez utóbbi mellett döntöttek, Széchenyi István a Tisza szabályozását Vásárhelyi Pál tervei alapján végeztette el.
A mocsarakat lecsapolták, hogy termőföldet nyerjenek, a beérkező víznél most is többet engednek ki az országból. Már látjuk, mindez nagy hiba volt! Termőföldjeink szikesednek, sivatagosodnak, a nyári aszályok ellen nem tudunk védekezni.
A 2022-es VízVálasztó konferencia után is többféle álláspont létezik, megegyezés pedig nincs, miképpen kellene a megfelelő vízgazdálkodási, vízkormányzási rendszert kialakítani.
Eleink bizonyították: létezik olyan vízkormányzási mód, mely nagy biztonsággal véd az áradások káros hatásai ellen, ahol és amikor szükséges, biztosítja a víz utánpótlását, párologtatással ellensúlyozza a nyári időjárás szélsőségeit, megőrzi a talaj termőképességét, a legjobb módon teszi lehetővé az élet feltételeit az élőhelyeken. Hosszú távon ez a megoldás a leggazdaságosabb is: A tározókat, csatornákat, zsilipeket kell karban tartani, energiafaló szivattyúkat pedig nem kell működtetni, a gravitáció áramoltatja a vizet a rendszerben.
Varázsütésre, sajnos, ezt nem lehet ismét megvalósítani. Visszaállítása csak fokozatosan történhet.
A vasúti sínek, az autópályák, autóutak földmunkáit, az ipari és lakóépületek elhelyezését sok esetben oly módon végezték, hogy akadálya a gravitációs vízmozgatás lehetőségének. Ezenkívül, a Kárpát-medence közigazgatása sem egységes.
Kárpát-medencei összesített tervek, és államközi megegyezések alapján lehet a teljes helyreállítást megvalósítani. Részleges terveket persze kell készíteni, sőt, azokat meg is kell valósítani, mert még az is sokkal több haszonnal jár, mint semmit sem tenni, vagy vízpermetes öntözésen alapuló gazdálkodást végezni, rongálva a termőföldet.
Véleményünk szerint,
ahol most is lehet, a részleges helyreállítást el kell végezni, és a vízpótlással együtt a tájhasználaton is módosítani kell. Ez azt jelenti, hogy a monokultúrás „nagyipari termelést” vissza kell szorítani, és a talajadottságoknak megfelelő növénytermesztést, állattenyésztést kell végezni.
Ahol pedig mindenképpen szükség van öntözésre, a talajkímélő csepegtető öntözést javasolt végezni. A vízhiányos Izraelben és Katarban ez kiválóan működik. (2)
A további lehetőségeket taglalják a www.arpadviz.hu oldalon, de a médiában is. (3)
Emlékeznünk kell arra, hogy Földünket unokáinktól kaptuk kölcsön. Ne essünk a mulasztás vétkébe, cselekedjük meg, amit megtehetünk érte és értük! Bízunk abban, hogy térségünkben egységesül az akarat, és utódaink úgy kétszáz év múlva kerek egész Kárpát-medencei rendszereket örökölnek.
(3) https://www.youtube.com/watch?v=Tw3vaTWbYRs Vízgazdálkodás és árvíz Magyarországon– Ez itt a kérdés, 2024. szeptember 23. M5 televízió
Árpádék, se utódaik nem értek rá ilyesmire. Jó lenne végre saját elődeinket megtisztelni a köszönettel azért, amit tőlük kaptunk, nem pedig idetévedt - genetikailag és antropológiailag is másféle hadfikra ruházni.