„Az ostobaságról”. Dietrich Bonhoeffer elmélete a mai politika és kultúra nagy részét megmagyarázza
Eredeti cikk:
"On Stupidity". Dietrich Bonhoeffer's theory explains much of contemporary politics and culture. By John Leake, August 24, 2023
Dietrich Bonhoeffer
(a kép forrása: itt)
1943-ban Dietrich Bonhoeffert, az evangélikus lelkészt és a német ellenállás tagját letartóztatták és a Tegel börtönbe zárták. Ott elmélkedett azon a kérdésen, hogy a német nép – hatalmas műveltsége, kultúrája és szellemi vívmányai ellenére – miért esett olyan messzire az észtől és az erkölcstől. Arra a következtetésre jutott, hogy mint népet kollektív ostobaság (németül: Dummheit) sújtotta.
Nem volt komolytalan vagy szarkasztikus, és világossá tette, hogy az ostobaság nem az anyanyelvi értelem ellentéte. Éppen ellenkezőleg, az 1933 és 1943 közötti németországi események megmutatták neki, hogy
a politikai hatalom és a propaganda nyomása alatt a tökéletesen intelligens emberek ostobává – azaz a kritikus gondolkodásra képtelenné – váltak.
Ahogy ő fogalmazott:
Az ostobaság a jónak veszélyesebb ellensége, mint a gonoszság. A rossz ellen lehet tiltakozni, le lehet leplezni, és ha kell, erőszakkal meg lehet akadályozni. A gonoszság mindig magában hordozza az önpusztítás csíráját, azáltal, hogy legalább némi nyugtalanságot idéz elő az emberekben. Az ostobasággal szemben védtelenek vagyunk. Sem tiltakozással, sem erőszakkal nem lehet ellene tenni semmit. Az észérvek nem győzhetnek. Az előítéleteknek ellentmondó tényeket egyszerűen nem kell elhinni, és ha kikerülhetetlenek, egyszerűen félresöpörhetjük őket, mint értelmetlen, elszigetelt eseteket.
A gonoszsággal ellentétben az ostoba ember teljesen elégedett önmagával. Ha felbosszantják, veszélyessé válik, és akár támadásba is lendülhet. Ezért az ostobákkal szemben nagyobb óvatosságra van szükség, mint a gonoszokkal szemben. Soha ne próbáljuk a butát érvekkel meggyőzni; ez értelmetlen és veszélyes.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kell bánni a butasággal, meg kell próbálnunk megérteni a természetét. Annyi bizonyos: alapvetően nem intellektuális, hanem emberi hiba. Vannak intellektuálisan tevékeny emberek, akik hajlanak az ostobaságra, míg az intellektuálisan alkalmatlan emberek mindenekelőtt buták.
Az embernek az a benyomása, hogy
a butaság gyakran nem veleszületett hiba, hanem olyan, amely bizonyos körülmények között jelentkezik, amikor az embereket butává teszik, vagy hagyják magukat butává tenni.
Azt is megfigyeljük, hogy az elszigetelt és magányos embereknél ritkábban fordul elő ez a hiba, mint a szocializálódó embercsoportoknál. Így talán a butaság kevésbé pszichológiai, mint inkább szociológiai probléma.
Ez a történelmi körülmények emberre gyakorolt hatásának sajátos megnyilvánulása – bizonyos külső körülmények pszichológiai mellékhatása.
Közelebbről megvizsgálva kiderül, hogy a külső hatalom erőteljes gyakorlása, legyen az politikai vagy vallási, az emberek nagy részét ostobasággal sújtja.
Igen, úgy tűnik, mintha ez egy szociológiai-pszichológiai törvény lenne.
Egyesek hatalma megköveteli mások ostobaságát. E hatás alatt az emberi képességek hirtelen elsorvadnak vagy csődöt mondanak, megfosztva az embereket belső függetlenségüktől, amelyekről – többé-kevésbé öntudatlanul – lemondanak, hogy viselkedésüket az uralkodó helyzethez igazítsák.
Az a tény, hogy az ostoba emberek gyakran makacsok, nem fedheti el azt a tényt, hogy nem függetlenek.
Amikor beszélgetünk vele, az ember úgy érzi, hogy nem személyesen vele van dolga, hanem olyan jelszavakkal, szlogenekkel stb. amelyek birtokba vették őt. Meg van bűvölve; elvakult; saját lényével visszaélnek.
Miután önálló akarat nélküli eszközzé vált, az ostoba is képes lesz minden rosszra, ugyanakkor képtelen lesz azt rosszként felismerni. Itt rejlik az ördögi visszaélés veszélye.
Ezáltal egy nép mehet örökre tönkre.
De az is teljesen világos itt, hogy
nem a tanítás, hanem csak a felszabadítás cselekedete képes legyőzni az ostobaságot. Ennek során el kell fogadni azt a tényt, hogy a legtöbb esetben a valódi belső felszabadulás csak a külső felszabadulás után lehetséges. Addig is tartózkodnunk kell minden olyan kísérlettől, amely a butaság meggyőzésére irányul.
Ebben a helyzetben hiába próbáljuk megtudni, hogy mit gondolnak valójában "az emberek".
A Biblia szerint az istenfélelem a bölcsesség kezdete. Az ember belső felszabadulása tehát azzal kezdődik, hogy felelősen él Isten előtt. Csak így lehet legyőzni az ostobaságot.
Bonhoeffer, Dietrich: "Von der Dummheit": Widerstand und Ergebung. Briefe und Aufzeichnungen aus der Haft. S. 17-20. München, Christian Kaiser Verlag, 1951.Ez az írás eredetileg a Courageous Discourse-on jelent meg.
