Az ukrán haderő nem képes kilőni olyan amerikai rakétákat, amilyeneket az oroszok leszedtek

Eredeti cím:

Az ukrán haderő nem képes kilőni azokat az amerikai gyártmányú rakétákat, amelyeket Nyugat-Oroszország felett semmisítettek meg

Az orosz védelmi minisztérium hétfőn közölte, hogy négy amerikai gyártmányú AGM-88 HARM radarelhárító rakétát fogtak el Belgorod, az Ukrajnával határos nyugat-oroszországi Oblaszty felett. Az AGM-88 HARM rakéták olyan levegő-föld rakéták, amelyeket arra terveztek, hogy a radarrendszerek által kibocsátott elektronikus jelekre célozzanak. A Pentagon augusztusban hozta nyilvánosságra, hogy megkezdte az AGM-88 HARM rakéták szállítását Ukrajnának, és közölte, hogy azokat ukrán repülőgépek is kilőhetik.

Na, és akkor itt kezdődnek a problémák, mert ezeket a rakétákat nem lehet olyan egyszerűen integrálni „idegen” eszközökhöz. A szovjet időszakokból visszamaradt repülőgépek és a 2000 előtti gyártmányú orosz gépek nem rendelkeznek a NATO-szabvány szerinti fegyverek fogadására alkalmas számítógépes architektúrával. Valójában a volt Varsói Szerződés egyetlen olyan országa, amely később NATO-tagállam lett, sem volt képes korábban HARM-ot kilőni, még azok sem, amelyeknek az orosz eredetű repülőgépeit korszerűsítették.

Amikor első alkalommal tűntek fel azok a fotók, amelyeken az amerikai AGM-88 HARM radarelhárító rakéta részletei voltak láthatóak egy ukránok által használt orosz gyártmányú gépen, a szakértők többsége ezt olyan „lehetetlen” feladatnak látta, hogy inkább azon a véleményen voltak, hogy ez valószínűleg valamiféle tévedés, vagy az oroszok újabb propaganda "kamu-híre" és csak azt a célt szolgálja, hogy az orosz-ukrán háborúban való közvetlen részvétellel vádolja az Egyesült Államokat.

Így írt erről Oleg Danilov az „AGM-88 HARM, an anti-radar missile that can’t be in Ukraine, but it might be there” c. cikkében:

„Honnan származik tehát az AGM-88 HARM, amelynek fotói az interneten keringenek? Őszintén szólva, az egyetlen ésszerű magyarázat egyelőre az oroszok provokációja vagy a tévedés. Minden más túl fantasztikusan hangzik, és az összeesküvés-elméletek szintjén mozog. Mi is nagyon szeretnénk hinni, hogy az (ukrán) fegyveres erők nyugati repülőgépeket és rakétákat kaptak, de... reálisnak kell maradnunk.”

A GM-88 HARM (High-speed Anti-Radar Missile) egy amerikai nagy sebességű (2280 km/h), több mint 100 km-es hatótávolságú radarelhárító rakéta. Szinte sérthetetlen az interferenciával szemben, még a nem működő radarokat, sőt a működési frekvenciát megváltoztató radarokat is képes célba venni. Nagyon hatékony dolog az ellenséges légvédelem elfojtására.

Ezzel az eszközzel egy folyosót lehet nyitni a további nagy hatótávolságú eszközökkel való támadásokhoz Oroszország felé.

Tény azonban, hogy a nagy távolságból radarok megsemmisítésére tervezett AGM-88 HARM rakétát csak F-15E, F-16, F/A-18, F-4, EA-6B, F-35, Tornado és Eurofighter rakétákról lehet kilőni, amelyek közül jelenleg egyik sem áll hadrendben az Ukrán Fegyveres Erőknél.

Az amerikaiak annak idején az F-14-es repülőgépeken való használatra irányuló K+F+E-t is megkezdték, de nem fejezték be, mivel nem tudták áthidalni a fedélzeti berendezések generációs különbségeit.

Az AGM-88 HARM használata ukrán Szu-24, Szu-25, Szu-27 vagy MiG-29 repülőgépekről lehetetlen a NATO-típusú fegyverzetirányító, célzási, sőt energiaellátó és szerelési rendszerekkel való integráció nélkül. Ilyen munkálatokat nem végeztek az ukrán repülőgépeken.

A kelet-európai országok néhány szovjet repülőgépe, vagy az USA-ba került szovjet repülőgépek nyugati rakétákra történő átfegyverzésen estek át, de az ő nómenklatúrájukban sem szerepel AGM-88 HARM. Ahogy Ukrajnában sincsenek ilyen típusú gépek.

Domenic Nicholis, a brit Telegraph védelmi tudósítója felvetette, az ukránok által használt HARM rakéta valószínűleg a három üzemmódjának csupán az egyikében működik, amely lehetővé teszi, hogy megtalálja a célpontját, miután a felbocsátás után egy lehetséges ellenséges légvédelmi és elektronikus sugárzási terület felé repül.

„Ehhez a használathoz azonban a bevetés előtt vagy a repülés során a NATO felderítő repülőgépei vagy különböző hírszerző egységek biztosítanák a teljes elektromágneses sugárzási harcteret, hogy megtalálják azokat az orosz radarokat, ahová a HARM-mal felfegyverzett ukrán repülőgépeket irányíthatják. Ez lehetővé teszi, hogy a rakéta nagyon nagy hatótávolságú támadási profilt érjen el, még akkor is, ha lehetséges, hogy a rakéta repülés közben egyáltalán nem talál célpontot és óriási pazarlást jelentve egyszerűen elveszik…”

Tyler Rogoway a rakéták maradványairól közzétett fotók alapján a következőt írta:

„Először is, jelenleg lehetetlen véglegesen megmondani, hogy mi folyik itt. Az évek során számos HARM-ot lőttek ki az ellenséges légvédelem (SEAD) elemeinek részeként és a kiképzés során számos katonai művelet során. Néhány ilyen rakéta roncsai, vagy akár ép példányok is biztosan eljutottak a külföldi hírszerző egységek kezébe. Ezt szem előtt tartva, egy fénykép elkészítése és beillesztése az ukrajnai konfliktust övező nyílt forrású örvénybe könnyű feladat lenne a dezinformációs műveletek során. Maga a fotó manipulálása is egy lehetőség. Oroszország egyre agresszívebb retorikát folytat azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államokat és a NATO-t aktív szereplőnek tekintik a konfliktusban a fegyverszállításaik miatt, és ez az esemény jól illeszkedne ebbe a narratívába. Ettől függetlenül a képek felületes vizsgálata után a sablonos kódolás és az általános összetevők pontosnak tűnnek, és nem látjuk a képmanipuláció nyíltan kirívó formáit.”

„Másodszor, egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy ezeket a NATO repülőgépei lőhették ki egy titkos légihadjárat részeként az orosz légvédelem ellen. Ez rendkívül valószínűtlen, és már-már a kitaláció határát súrolja. Semmi sem utal arra, hogy ez a helyzet. Valójában minden jel arra utal, hogy a NATO továbbra is mindenáron el akarja kerülni a közvetlen katonai konfrontációt Oroszországgal. Egyesek még azt is felvetették, hogy a nemrég Lengyelországba érkezett F-22-esek titkos bevetéseken lőhettek volna Ukrajna felett. Ez azonban lehetetlen. Az F-22-es nem képes hordozni a HARM-ot, és még ha képes is lenne rá, nem férne el a fegyverrekeszében. Lehetséges, hogy a NATO légi járőrét lőtték a határon túlról, mondjuk Fehéroroszországból, és az visszalőtt, hogy elnyomja a támadó SAM-állást? Elméletileg igen, de egyáltalán nem érkezett jelentés ilyesmiről, és ennek nemzetközi incidenst kellett volna kiváltania, és minden lett volna, csak nem egy alacsony profilú esemény. Az ember azt gondolná, hogy Oroszország kapva kapott volna az alkalmon és különösen hangos lett volna egy ilyen esemény után. Azt sem tudjuk, hogy a ROE (rules of engagement – fegyverhasználati szabályok) támogatnának-e egy ilyen tűzváltást. Végső soron annak az esélye, hogy ez egy NATO-gépből történt, nagyon kicsi, és már-már a nem létezővel határos…”

„Az is elképzelhető, hogy a NATO-államokból titokban olyan szovjet korabeli repülőgépeket adtak át, amelyeket NATO-szabványos architektúrával és adaptálható avionikával korszerűsítettek, és amelyek interfészt biztosíthatnának a HARM számára. Mégis, e forgatókönyvek bármelyike kissé valószínűtlennek tűnik, figyelembe véve a harctéri dinamikát, valamint a megvalósításhoz szükséges munkát és kiképzést.”

Egy másik, nem kevésbé fantasztikus lehetőség az AGM-88 HARM indítása a HIMARS vagy M270 MLRS rendszerekkel. Az AGM-88 HARM rakéta meglehetősen kicsi: 4,1 m hosszú, 254 mm átmérőjű és 1,1 m szárnyfesztávolságú. Míg a HIMARS és M270 GMLRS lövedékek 3,93 m hosszúak, 227 mm átmérőjűek és nincsenek hatalmas szárnyak. Vagyis az AGM-88 egyszerűen nem fog beférni az amerikai MLRS indítókonténerbe, és akkor még nem is beszéltünk a rakéta légi indításhoz szükséges energiájáról és ismét a tűzvezető rendszerek integrálásáról.

Ezen túlmenően láttuk, hogy Ukrajnában a Brimstone rakétán keresztül hogyan alkalmazták a fejlett rakéták egyszerű, sőt viszonylag durva földi adaptációit.

Az RGM-84 Harpoon rakétát is elküldték Ukrajnába egy földi indítórendszerrel együtt, amely tartalmazhatott gyártott és improvizált egységeket is.

Tyler Rogoway így összegzi a véleményét:

„A földről indítható AGM-88 HARM koncepciónak Ukrajna esetében ésszerű alkalmazás lenne, mivel a frontvonalak viszonylag statikusak, és az orosz rövid és közepes hatótávolságú radarirányítású légvédeleme nagyon közel van ezekhez a frontvonalakhoz, és rendkívül aktív. Állítólag még a nagy hatótávolságú rendszereket is közelebb viszik a fronthoz, így az orosz légvédelmi ernyő mélyebben benyomul az ukrán ellenőrzés alatt álló területre. Ez természetesen elsősorban a nagyobb magasságban repülő repülőgépek esetében igaz. Első kézből származó beszámolók szerint ez valóban tompította az ukrán légierő képességét, hogy a frontvonal közelében tevékenykedjen.”

„Ezt szem előtt tartva, hasonlóan ahhoz, ahogyan a HIMARS megoldotta a gyors precíziós távolsági csapás légierő nélküli biztosításának problémáját, egy földi indítású AGM-88 nagy veszélynek teheti ki az orosz légvédelmi rendszereket, és megakadályozhatja, hogy azok tartósan sugározzanak, és így megakadályozza Ukrajnát abban, hogy ott alkalmazza a légierőt, ahol a legnagyobb szükség van rá. Továbbá a légi műveleteknek a földi HARM egységekkel való összehangolásával ezek az egységek 'elnyomhatnák' az orosz légvédelmet, miközben ukrán repülőgépek vannak jelen, ami kétféleképpen működési lehetőséget biztosít Ukrajna számára. Először is, fokozott túlélőképességet biztosít a repülőgépei számára, miközben a frontvonalhoz közeli, nagy veszélyt jelentő területen tartózkodnak. Másodszor, az ukrán harci repülőgépek jelenléte az orosz légvédelmi rendszereket aktiválásra készteti, így azok sebezhetővé válnak a HARM-támadásokkal szemben. Természetesen a földi HARM-ok az ukrán légierő jelenléte nélkül is alkalmazhatók az aktív orosz radarrendszerek célzott támadására. Valójában ez lehet az elsődleges szerepe, legalábbis kezdetben.”

„A HARM rakéták Ukrajnába küldésének technológiai kockázata valóban meglehetősen alacsony, különösen, ha azok régebbi állományból származnak és/vagy módosított szoftverrel rendelkeznek. Ezeket a rendszereket évtizedek óta aktívan használják a különböző háborús övezetekben, és még a későbbi verziókat is csak most váltják fel a sokkal nagyobb képességű típusok. A földi indítású képességek kifejlesztése és nyilvánosságra hozatal nélküli bevetése bizonyos mértékig szintén ésszerű, és az USA és szövetségesei képességein belül van.”

„Mindezek mellett hangsúlyozni kell, hogy ugyanannyi esély van arra, hogy ez egy újabb dezinformáció vagy félretájékoztatás esete, tévedésből vagy állami döntés alapján, mint amennyire bizonyíték is arra, hogy HARM-ok vannak az ukrajnai harctéren. Ettől függetlenül a jelenlétének lenne értelme, és illeszkedne az USA és a NATO egyre fejlettebb fegyverszállításainak trendjébe. Mindenekelőtt közvetlen és tartós fenyegetés alá helyezné Oroszország légvédelmét, amely a drón- és tüzérségi csapások fenyegetése nélkül eddig nagyrészt büntetlenül működött. Ha a HARM-ok most a földön vannak Ukrajnában, akkor valószínűleg hamarosan többet fogunk látni belőlük.”

Az e heti belgorodi támadások azután következtek be, hogy a The Times beszámolt arról, hogy a Pentagon hallgatólagos jóváhagyását adta Ukrajnának az orosz területre irányuló csapásokhoz, ami a háború jelentős eszkalációját kockáztatja. Nyilvánosan a Biden-kormányzat tisztviselői nemrég azt mondták, hogy Ukrajna úgy használhatja az USA által biztosított fegyvereket, ahogy akarja.

A Times beszámolója szerint az USA már nem aggódik amiatt, hogy az Oroszországon belüli ukrán támadások jelentős kiterjedéséhez vezethetnek, csupán arra alapozva, hogy Moszkva eddig nem válaszolt atomfegyverekkel vagy NATO-országok elleni támadásokkal.

A The Times szerint azzal, hogy az USA most hallgatólagosan támogatja az ukrán támadásokat Oroszországon belül, a Biden-kormányzat nagyobb valószínűséggel fog nagyobb hatótávolságú fegyvereket biztosítani, amelyeket Ukrajna keresett. "Semmi sem került le az asztalról" – mondta egy magas rangú amerikai tisztviselő.

Nehezen hiszem, hogy az ukránok „sufnituningja” elegendő lenne ennek az eszköznek a használatához. Olekszij Danilov, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) titkára egy interjúban kijelentette, hogy Oroszországnak halvány fogalma nincs arról, milyen fegyvereket kap titokban Ukrajna a partnereitől. Danilov hangsúlyozta, hogy jelenleg nem lehet minden nyugati támogatásról beszélni.

"Ennek is eljön majd az ideje. És akkor, ha a partnerországok azt mondják, hogy lehet nyilvánosan beszélni erről a támogatásról, akkor Ukrajna is elmondja. Elmondhatom, hogy az oroszok el sem tudják képzelni, mi vár rájuk a győzelmünk után, amikor meghallják, milyen fegyvereket adnak nekünk a partnereink”.

Ezek a kijelentések pedig azt jelentik, hogy közben Ukrajna kaphatott olyan fegyvereket is, amelyek képesek megteremteni a lehetőséget, hogy Kijev nagy mélységben is csapást tudjon mérni az orosz létesítményekre.

A nyugatról kapott pénz pedig arra is elegendő, hogy az ezen eszközök kezeléséhez szükséges szakembereket is „megvásárolja” Ukrajna.