Az USA a vezető, mert ezt állítja (Caitlin Johnstone jegyzete)
Eredeti cikk:
Caitlin Johnstone: US is the Leader Because It Says So, March 27, 2023
Schiller Mária küldeménye
A tények megvannak, és az ügy lezárult: Az USA egypólusú hegemóniája fenntarthatatlan. A probléma az, hogy ezt maga az amerikai birodalom sem tudja.
Egy múlt heti sajtótájékoztatón a Kína és Oroszország közötti stratégiai partnerség "új korszakát" megszilárdító, Hszi Csin-pinggel és Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos kérdésekre válaszolva John Kirby, a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsának munkatársa nem kevesebb, mint hét alkalommal állította, hogy az Egyesült Államok a világ "vezetője".
Az alábbiakban részleteket közlünk a megjegyzéseiből:
"A két ország közelebb került egymáshoz. De mindkettő olyan ország, amelyik bosszankodik és morcoskodik az USA vezető szerepe miatt a világban".
"És különösen Kína esetében, ők minden bizonnyal szeretnék megkérdőjelezni az USA vezető szerepét a világban."
"De ez nem két olyan ország, amelyiknek, tudják, évtizedes tapasztalata van az együttműködésben, és teljes a bizalom. Ez egy újabban fellángoló, Amerika világszerte növekvő vezető szerepén alapuló konfliktus, és ezt próbálják ellenőrizni."
"Peter, ez két olyan ország, amely régóta bosszankodik – ahogy Jeffnek is mondtam – bosszankodik az USA világban betöltött vezető szerepe, valamint a szövetségek és partnerségek hálózata miatt, amellyel rendelkezünk."
"És ezeket a kapcsolatokat egyesével alakítjuk ki, mert a kontinens minden országa más és más, más igényei és elvárásai vannak az amerikai vezetéssel szemben."
"Ez az amerikai összehívó vezetés ereje. És ezt az erőt sem Oroszországban, sem Kínában nem látjuk."
"De az egyik ok, amiért ezt a szorosabbra fűződő kapcsolatot látjuk, az az, hogy felismerték, hogy nincs meg az az erős nemzetközi támogatás ahhoz, amit tenni próbálnak, ami alapvetően az amerikai vezetés kihívása a világban."
Az illuzórikus igazsághatás egy olyan kognitív torzítás, amely arra készteti az embereket, hogy valamit, amit már sokszor hallottak, összetévesszenek egy megalapozott ténnyel, mivel az emberi agy, az információk befogadásának és értelmezésének módja hajlamos arra, hogy alig vagy egyáltalán ne tegyen különbséget az ismétlés és az igazság között. A propagandisták és birodalomvezetők gyakran kihasználják ezt az agyberendezkedési hibánkat, és ez történik, amikor azt látod, hogy újra és újra megismétlik azokat a kulcsmondatokat, amelyeket el akarnak hitetni az emberekkel.
Nemrég ennek a sornak egy újabb ismétlését láthattuk egy online konferencián, amelynek az amerikai kereskedelmi kamara adott otthont, és amelyen az Egyesült Államok kínai nagykövete azt állította, hogy Pekingnek el kell fogadnia az Egyesült Államokat annak a régiónak a "vezetőjeként", amelyet Kína történetesen elfoglal.
Az amerikai birodalom irányítói persze nagyon is magabiztosnak mutatkoznak azzal az elbeszéléssel kapcsolatban, hogy ők a világ "vezetője", mert ezt az önjelölt "vezető szerepet" Kína és az őt egyre nagyobb nyitottsággal támogató nemzetek, mint például Oroszország, kétségbe vonják. Napjaink nagy nemzetközi híreinek többsége közvetlenül vagy közvetve ehhez a dinamikához kapcsolódik, amelyben az USA Kína felemelkedésének meghiúsításával és partnerei aláásásával igyekszik biztosítani az egypólusú bolygóuralmat.
Azt az üzenetet közvetítik, hogy "Ez a mi világunk. Mi vagyunk a főnök. Bárki, aki mást állít, torzszülött és abnormális, és ellene kell fellépni."
Egyébként miért mondják, hogy az USA a világ "vezetője", ahelyett, hogy az "uralkodója" lenne? Nem vagyok tisztában a különbség gyakorlati alkalmazásával. Azt a benyomást akarják kelteni, hogy az USA demokratikus szavazással uralja a világot? Hogy ez olyasvalami, amihez a világ többi része hozzájárult? Mert én biztosan nem emlékszem, hogy erre szavaztam volna, és mindannyian láttuk, mi történik azokkal a kormányokkal, amelyek nem engedelmeskednek az amerikai "vezetésnek".
Nem tartozom azok közé, akik szerint a többpólusú világ csodálatos dolog lesz, csak azt ismerem el, hogy ez jobb, mint az alternatíva, vagyis az egyre vakmerőbb nukleáris brinkmanship a globális ellenőrzés fenntartása érdekében. Az USA elég régóta van hatalmon ahhoz, hogy világossá tegye, hogy az általa uralt világrendet csak szüntelen erőszakkal és agresszióval lehet fenntartani, és ennek az erőszaknak és agressziónak egyre nagyobb része irányul a nukleáris fegyverekkel rendelkező nagyhatalmak ellen. A tények ismertek, és az ügy lezárult: Az USA egypólusú hegemóniája fenntarthatatlan.
A probléma az, hogy ezt maga az amerikai birodalom sem tudja. Ez a borzalmas pálya, amelyen egy atomkorszakbeli világháború felé tartunk, annak az eredménye, hogy a birodalom doktrínája, miszerint mindenáron fenn kell tartania az egypólusú irányítást, összeomlik a többpólusú világrend felemelkedésével.
Ennek nem kell így lennie. Nincs érvényes ok arra, hogy az USA-nak miért kell a világ irányítása alatt maradnia, és miért nem hagyhatja, hogy a különböző régiókban élő különböző emberek rendezzék a saját ügyeiket. Nincs rá ok, hogy a kormányoknak miért kell Armageddon-fegyverekkel hadonászniuk egymás ellen ahelyett, hogy békésen együttműködnének az egész emberiség érdekében.
A katasztrófa felé sodródunk, hogy megőrizzük "Amerika vezető szerepét a világban", és én a magam részéről ebbe nem egyezem bele.
