Baj van az igekötőkkel! (Gyimóthy Gábor verses nyelvleckéje)

Baj van az igekötőkkel!

Nem először mondom ezt, 

helytelen használatukról

felvettem már több „lemezt”!

Baj van az igekötőkkel!

Itt csak egyet szapulok,

ám a mai magyar nyelvben

jónéhányra lapul ok!

Baj van az igekötőkkel!

Nagyon „kibicsaklottak”.

Szüleink és nagyszüleink

ilyet még nem hallottak!

Sok hibásan illeszkedik,

eszetlenül „igeköt”!

Nem tudatos írás, beszéd

ólálkodik e mögött.

Mit jelent az, ha valaki

ma valkit megvezet?

Hülyeségeket hallani

vajon kinek élvezet?

Félrevezet volt ez régen!

Akkor ma már mért nem az?

Ha már százak rosszul mondják,

kinek lehet az vigasz?

És ha a megbecsül-t hallom,

vész-szirénám fölvisít,

ha az kemény bunkómódon

felbecsül-t helyettesít!

Gondolkodó lény hogy’ lehet

kint és bent és fönn és lent,

ki valóban nem érzi, hogy

a megbecsül mást jelent?!

Tapasztaltam, örököltem

meg- nélkül is mindig meg!

hisz a befejezettségük

az igékben bentremeg!

Ha egy házat örököltél,

azt nem örökölted meg,

csak hogyha az ige előtt

a meg- szócska ott lebeg?

Megtapasztaltam, mondanád?

Ott az igével van baj.

Megtudtam, vagy megismertem,

a szilárd nyelvi talaj.

Ha valamit tapasztaltam,

az már önmagában meg!

Aki megtapasztal-t mond ma,

beláthatatlan sereg!!

Ma hallottam. Megijedtem!

Remélem nyelvbotlás csak:

Felköszöntött s „megköszöntött”

nem cserélhető szavak!!

Ám, ha a meg igekötő-

nek ez új területe,

akkor a szegény nyelvünket

már megette a fene...!!

Zollikerberg, 2025 VI. 13.