Bal-siker avagy a baloldaliság humbugja – 6. Engedékenyek és kérlelhetetlenek
Szőke László írása a 2002-es országgyűlési választás elé készült, aztán 2005-2006 telén kiegészítette. Elgondolkodott a magyar politikai kultúrán, a kultúrát gyakorló emberen, a hatalmi hierarchián és fontolóra vette a választást követő hatalmi politikát. A szerző 2010-ben elhunyt. Írása azonban ma még időszerűbb, mint amikor létrejött. Pár lábjegyzetet azért most hozzáfűztünk, az eltelt másfél évtized miatt. Írását akkoriban még a bátrabb kiadók sem vállalták fel kiadásra, mindenféle stiláris okokra hivatkozva megtagadták a kinyomtatását. (Néhány keresetlen kifejezésénél valóban elengedi magát a szerző; de mindig összhangban a baloldali polititikai közönségesség kiváltotta hangulattal.) A könyvecske 2010-től olvasható volt a 2012-ben megszűnt nemenyi.net honlapon. Ajánljuk most a mai magyar társadalmi élet iránt érdeklődő minden kedves olvasónknak – fejezetenként, folytatásokban. (– a Szerk.)
Szőke László
Bal-siker
avagy
a baloldaliság humbugja
(sőt, mi több: modern vallásalapítás)
Budapest, 2002–2006
6.Engedékenyek és kérlelhetetlenek
Most akár szusszanhatnánk is egyet, de a történelem, akárcsak Virág elvtárs agyában a nemzetközi helyzet, fokozódott.[1] A XIX. és XX. század fordulóján bekövetkezett az „Eszme” elágazása. Mindössze az történt, hogy Nyugat-Európában, mindenekelőtt Németországban a magát szociáldemokratának nevező mozgalom vezetői rájöttek, Marx rémálma változtatások nélkül megvalósíthatatlan. Piacképesebbé kellett tenni. A meglovaglásra kiszemelt munkásosztály folyamatosan gyarapodott anyagi javakban. Emellett egy jelentős része eleve, soha nem volt a klasszikus, nincstelen proletariátushoz sorolható. (Akárcsak a szerző dédapja.) Márpedig ezekre a hadoszlopokra is szükség volt, hogy a kifejlődött pártelit komolyan remélhesse a hatalom, vagy egy szeletének megkaparintását.
Lemondtak a magántulajdon eltörléséről. Ez volt a legfontosabb változás elméleti téren. Nem hangoztatták többé azt a nyilvánvaló marhaságot sem, hogy a kapitalizmus szörnyű kínok közt önnön válságába fog belepusztulni törvényszerűen. Hogy ezek után mire jó az egész szocializmusosdi? A szociáldemokrácia legnagyobb ideológusának, Bernsteinnek18 legismertebb mondata sokat elárul: „A végcél semmi, a mozgalom minden.” Kilóg a lóláb! Ezzel az elvtársak bevallják, az egész csak azért van, hogy időről-időre kormányra kerülhessenek. Mint tudjuk, egyes nyugat-európai országokban a XX. században évtizedekre!
A hatalomért mindent. Szeretném felhívni a figyelmet egy apró mozzanatra, ami gyönyörűen illusztrálja, mennyire készek voltak a szocialisták bármikor eldobni elveiket, szembeköpni önmagukat. Kezdetben alapelveik közé tartozott egyfajta harcos internacionalizmus. Nos, eljött az 1914. esztendő. Egy elmebeteg, bizonyos Gavrilo Princip19 lelőtt egy gonosz embert, akit Ferenc Ferdinándnak20 neveztek. Ez ürügyet szolgáltatott arra, hogy az egész világ vérbe boruljon. És vajon hogy viszonyultak ehhez Európa szociáldemokrata pártjai? Hazafias indulók hangjára lelkesen buzdították a front vágóhídjára induló fiaikat! Később a fundamentalista marxisták – a kommunisták – még ennél is sokkal cinikusabban tagadták meg az internacionalizmus és tolerancia szocialista parancsát.
Fundamentalisták. A XX. század elején Oroszország vált az ortodox marxisták Rómájává. Az orosz szocdem párt bolsevik szárnya következetesen és maradéktalanul kitartott a marxi elvek mellett. Szerintem ráéreztek, hogy ez az az ország, ahol valóban teljes egészében megvalósítható Marx álma. 1917-ben aztán sikerült megragadniuk a hatalmat. Hogy miért, azt most ne elemezzük, azért sem, mert könyvtárnyi irodalma van. Csupán annyit szeretnék halkan megjegyezni, hogy talán szerepet játszott a megelőző évtizedek viharos gyorsaságú oroszországi modernizációja is. Az orosz muzsik, aki korábban évszázadokon át zokszó nélkül tűrte rabszolgasorsát, egyszerre semmit nem értett abból, ami körülötte történt. Akár városba került proletárnak, akár falujában maradt, képtelen volt alkalmazkodni a kapitalizmushoz, a rászakadt relatív szabadság csak zavarta. Emellett bizonyosan szerepet játszott a paternalista társadalom apahiánya is. A történelem folyamán volt ilyen előtte is, utána is. Hogy mást ne is említsek, Khomeini ajatollah fordulata is felfogható egyfajta primitív reakcióként a sah erőltetett modernizációs kísérletére. Tehát Oroszországban, 1917-ben kelt ki a Marx által elvetett magból elsőnek a mérgező növény.
Nem akarok többet írni a kommunizmusról, mint eszméről. Ennek van egy gyakorlati oka is. A legfontosabb forrásmunka, melyből meríthetnék, A Szovjetunió Kommunista Pártjának Története túlságosan fontos szerepet játszik életemben, immár évek óta. A vaskos kötet ágyam egy megroggyant merevítő lécét támasztja alá. Roppant nehéz lenne e szerepében helyettesíteni.
Előző rész: itt.
(folytatjuk)
[1] Bacsó Péter: A tanú c. 1969-ben készült filmjéből (https://cinestar24.com/?do=movie&id=40987&t=a-tan.html) már szállóigévé lett mondás. 18 Bernstein, Eduard (1850-1932), német szociáldemokrata ideológus. 1879-től kezdve részben ő vizsgálta felül a marxi elméletet. 19 Princip, Gavrilo, terrorista, szerb nemzeti hős. 1914-ben ő követte el a szarajevói gyilkosságot. Bár már húszas éveit taposta, gimnáziumba járt. 20 Ferenc Ferdinánd az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse volt, míg le nem lőtték 1914-ben. Ha trónra kerül, reformelképzelései megvalósításával világháború nélkül is szétveri a Monarchiát. A szláv népek nagy barátjukat veszítették el személyében.
