Bal-siker avagy a baloldaliság humbugja – 12. Állam és nagytőke
Szőke László írása a 2002-es országgyűlési választás elé készült, aztán 2005-2006 telén kiegészítette. Elgondolkodott a magyar politikai kultúrán, a kultúrát gyakorló emberen, a hatalmi hierarchián és fontolóra vette a választást követő hatalmi politikát. A szerző 2010-ben elhunyt. Írása azonban ma még időszerűbb, mint amikor létrejött. Pár lábjegyzetet azért most hozzáfűztünk, az eltelt másfél évtized miatt. Írását akkoriban még a bátrabb kiadók sem vállalták fel kiadásra, mindenféle stiláris okokra hivatkozva megtagadták a kinyomtatását. (Néhány keresetlen kifejezésénél valóban elengedi magát a szerző; de mindig összhangban a baloldali polititikai közönségesség kiváltotta hangulattal.) A könyvecske 2010-től olvasható volt a 2012-ben megszűnt nemenyi.net honlapon. Ajánljuk most a mai magyar társadalmi élet iránt érdeklődő minden kedves olvasónknak – fejezetenként, folytatásokban. (– a Szerk.)
Szőke László
Bal-siker
avagy
a baloldaliság humbugja
(sőt, mi több: modern vallásalapítás)
Budapest, 2002–2006
12.Állam és nagytőke
Mi is az az állam? Sokan és sokféle definíciót fogalmaztak már meg. Most mégis, hadd idézzek egyet. Nem precíz, nem tudományos. De nagyon szellemes! Hamvas Béla: Államok kialakulása.
„A völgy összeszűkül, és az utasoknak, messze földről, a szoroson kell áthaladniok.
A sok utasra megjelentek
az árusok,
a sok árusra megjelentek
a zsiványok,
a sok zsiványra megjelentek
a rendőrök,
a rendőrök törvényesítésére megjelentek
a hivatalnokok,
a hivatalnokok védelmére megjelentek
a katonák,
a sok katonára megjelentek
a kurvák,
a kurvák dicsőítésére megjelentek
a költők.”24
Bizony, az utasok mi volnánk. A XXI. században a multik az árusok, a rendőr-hivatalnok-katona csoport az állam. (Sajnos, ma már a tévék és a bulvársajtó költői sem a fent leírt feladatnak tesznek eleget, hanem végső soron az államot, a fennálló rendszert dicsőítik.) Az állam az utasokból és az árusokból tartja fenn magát. Ez utóbbiak persze a sarcot azonnal áthárítják miránk, így végső soron az egész számlát mi fizetjük.
A látszólagos súrlódások ellenére a multi és az állam nagyon békésen együtt élhet, sőt, együttműködhet. A multinak kell az erős állam, hiszen ő alapvetően rendpárti, és minél (agyon)szabályozottabb egy piac, gazdaság, annál nehezebben rúghatnak labdába az outsiderek. Minél erősebb az állam, annál távolabb kerülünk a multi és a vállalkozó közti esélyegyenlőségtől. Az erős állam piacot is teremt, mivel megvásároltat velünk kutyának sem kellő termékeket és szolgáltatásokat. (Zenélő kulcstartót, házimozit nem kötelező venni, de egy rendelettel el lehet adni egy űrlapköteget 200 millió példányban!)
Minden korban, minden gazdálkodó tervszerűségről álmodik. A szabadverseny felmagasztalása rossz duma. Az állami megrendelés ellenben maga a tervgazdálkodás! Ebből a szempontból, minél keményebben adóztat az állam, annál több elkölthető pénze lesz. És annál többet fog rendelni! Ismét egybeesnek az érdekek.
A fogyasztás általános növekedése multinak és államnak közös érdeke. Egyaránt létérdekük az is, hogy szolgáltatások és áruk minél szélesebb köre váljon piaci csere tárgyává. Ez a multinak a piac bővülését, az államnak az adóbevételek növekedését jelenti. A növénytermesztésben a fajtanemesítés egyik legfontosabb céljává meddő hibridek piacra dobása vált. Legyen steril a következő generáció, nehogy saját erőből megoldható legyen a vetőmag előállítása! Nem veszik észre, autójuk karbantartásával kapcsolatosan mi mindennel kell felkeresni a hivatalos márkaszervizt? Nem csodálkoznék rajta, ha nemsokára izzócserét is csak ott lehetne elvégeztetni. Ezért sem tekintik bajnak, hogy korunk embere egyre tehetetlenebb, kétbalkezesebb. Csak az a fontos, hogy azon a területen, amire kiképezték, el tudja végezni a kiosztott feladatot, majd a megkeresett pénzt fegyelmezetten költse el. A mi tudásunk, gyakorlati ismereteink vajon elegendőek lennének-e, hogy Robinson Crusoe-ként életben maradjunk egy lakatlan szigeten? Tartok tőle, hogy lassan már egy félreeső tanyán is nyomorultul elpusztulnánk. A maguk lábán megálló emberek és közösségek eltűntek. Maradtak a magatehetetlen hangyák, melyek az állam gondoskodása és a multik által kínált áru, szolgáltatások nélkül elpusztulnának. (Félreértések elkerülése végett, az még nem öngondoskodás, ha megtanuljuk kezelni a benzinmotoros fűnyírógépet, vagy a szupermarketben kiválasztjuk házőrzőnk kedvenc zacskós tápját, illetve szükség esetén kocsival a legközelebbi állatkórházba szállítjuk…)
Ha a mindenható állam arra kényszerül, hogy valamely területen visszavonuljon, mindenképpen arra törekszik, hogy legkedvesebb tőkés köreinek engedje át a koncot. Az állami nyugdíjrendszer finanszírozhatatlansága egyfajta meghátrálásra kényszerítette a hatalmat. És nem polgáraira bízta, hogyan gondoskodjanak öreg napjaikról! Kötelezővé tette, hogy az emberek az uralkodó elit kedvenc fináncoligarchiája által létrehozott magán nyugdíjpénztárakba fizessék be pénzecskéjüket.[1]
Előző rész: itt.
(folytatjuk)
