Bal-siker avagy a baloldaliság humbugja – 17. Többpártrendszer
Szőke László írása a 2002-es országgyűlési választás elé készült, aztán 2005-2006 telén kiegészítette. Elgondolkodott a magyar politikai kultúrán, a kultúrát gyakorló emberen, a hatalmi hierarchián és fontolóra vette a választást követő hatalmi politikát. A szerző 2010-ben elhunyt. Írása azonban ma még időszerűbb, mint amikor létrejött. Pár lábjegyzetet azért most hozzáfűztünk, az eltelt másfél évtized miatt. Írását akkoriban még a bátrabb kiadók sem vállalták fel kiadásra, mindenféle stiláris okokra hivatkozva megtagadták a kinyomtatását. (Néhány keresetlen kifejezésénél valóban elengedi magát a szerző; de mindig összhangban a baloldali polititikai közönségesség kiváltotta hangulattal.) A könyvecske 2010-től olvasható volt a 2012-ben megszűnt nemenyi.net honlapon. Ajánljuk most a mai magyar társadalmi élet iránt érdeklődő minden kedves olvasónknak – fejezetenként, folytatásokban. (– a Szerk.)
Szőke László
Bal-siker
avagy
a baloldaliság humbugja
(sőt, mi több: modern vallásalapítás)
Budapest, 2002–2006
17.Többpártrendszer
Már említettük, hogy a szocialisták háború utáni térnyerése egyfajta politikai libikókát alakított ki. Ez teljes egészében kibillentette szerepéből a másik oldalt is. A választó erre hamar rájött és akaratos, mohó gyerekként kezdett viselkedni. Akár az elvált szülők csemetéje, mindig oda húz, ahonnan több játékot és édességet remélhet.
Ezért kezd lassan politikailag egypólusúvá válni a fejlett világ. A politikai váltógazdaság a „választónak” nem kínál igazi alternatívákat, hiszen a háború óta megszokta, hogy azzal a cukrosbácsival menjen el, aki több édességet ígér. Az országok túlnyomó többségében két, az államból (adófizetőkből) élő hivatalnok érdekcsoport váltogatja egymást. Az egyik halvány rózsaszín, a másik törtfehér sziruppal öntötte le – magát. (A baloldal persze jelentős helyzeti előnyt élvez, hiszen állítólag valami progresszió dicsfényét üzemelteti maga körül. Emberek tíz- és százmilliói ezt látni vélik, bár tudományos magyarázata nincs.) Vihart csak az ébreszt, ha valami jöttment outsider beleköp a levesbe. Ez okozta a Haiderék hatalomra kerülése körüli felhördülést is. Ugye emlékeznek rá? Hát hogy jön Ausztriában holmi Szabadságpárt ahhoz, hogy semmibe vegye az óvodai homokozó fél évszázados szokásjogát? Hiszen 1945 óta békében adogatták egymásnak a kislapátot meg a homokosvödröt az eminens kisdedek (a Néppárt és a szocdemek) Uncle Sam óvóbácsi felügyelete alatt. (Magyarország más, hiszen itt még csak most formálódik a másik pólus és szerintem az elmúlt tizenhat év kizárólag arról szólt, hogy a kommunisták végtelen mohóságukban még a másik – látszat – pólus létrejöttét is meg kívánják akadályozni.)[1]
Egyelőre ennyi elég, ne rohanjunk előre. Ez lesz a harmadik rész témája, hogyan is kezelnek bennünket, választókat.
Előző rész: itt.
(folytatjuk)
[1] 2006-ban íródott.
