BÁRKA program – MAGFALVA 14 évvel később – Dr. Géczy Gábor emlékére

MAGFALVA 2009-ben

Magfalva. Ha a 4-es útról lefordulsz Monorra, a faluban Gomba irányába indulsz és kb. 5 km után jobbra a földúton, ahol egy sorompón nemzeti zászló leng, még 500 méter és megérkeztél ide. Magfalva a völgy alján fekszik. 62 hektáros földterületen szántó, rét, erdő. Ismerkedni jöttünk, példát látni, hogyan szerveződik egy valódi, önellátásra törekvő közösség. A MAG, mely egy sokat sejtető rövidítés: Mintaként Alkalmazott Gondviselés. Célja: a kapcsolat megtalálása újra a természettel, a Teremtővel, elfeledett hagyományainkhoz való visszatérés, gondoskodás önmagunkról. Házigazdánk dr. Géczy Gábor.

A Biblia szerint Noé egy bárka segítségével vészelte át, mikor Isten letörölte a Földről a tévútra tévedt emberiséget. A jelenlegi helyzet nagyon hasonló az akkorihoz. Soha ennyi támadás nem érte Földünket, sok a beteg és boldogtalan ember. Kiszolgáltatottak vagyunk, egyre függőbben élünk a civilizáció által létrehozott ellátó rendszerektől. A városi lét csapdája egy pókhálóban vergődő, energiáját vesztett emberiség képét mutatja. Eközben pedig rengeteg figyelmeztető jelet kapunk! Az egyre szélsőségesebbé váló időjárás, a csökkenő vízkészletek, az egyre több helyen fellángoló háborúk, a globalizációs törekvések, a pénzvilág hatalma, a műanyag szeméthegyek, az elidegenedés és az egyen-gondolkodás, figyelmeztető jelek! A befolyásoltság kábító hatásai miatt, képesek vagyunk-e ezen változtatni? A felismerésen túl tenni akarva ezen változtatni vagy passzívan megvárni az összeomlást? A tétlenkedésnek nagy ára lehet. Fel vagyunk-e erre készülve? Tudnánk-e ma villany, gáz, gyógyszerek nélkül élni? Hányan tudnánk egy kályhát megépíteni, szappant főzni vagy egy tehenet megfejni? Hányan ismerik a gyógynövényeket, az ehető vadnövényeket? Hányan ültetnek és gondoznak konyhakertet, ha tehetik, saját ellátásukra? Hány embernek van ma valós, a természetben használható gyakorlati tudása? Tudnánk-e bárkát építeni? Géczy Gábor szenvedélyesen kérdez, provokál, ébreszt!

Ropogós, frissen sült kenyerek kerülnek elő a kemencéből, eladásukból némi bevételre tesznek szert. Mangalica tepertős-zsírral megkent vendégváró falatok a tálcákon, felszeletelt hagymával, paprikával, paradicsommal. Illatos gyógynövény tea gőzölög a csészékben. Egyszerűség mindenhol, bárhová nézünk. Lépésről lépésre épül Magfalva. Körülöttünk szabadon élő apró jószágok kapirgálnak, csirkék, kacsák és még egy szelíd őzgida is téblábol közöttünk. Elkészült már a kerekes kút. Még kiásott gödrök ásítanak a területen, ahol hamarosan mesterséges tavak vízfelülete fogja a mikroklímát javítani. Kalákában épül a félig kész, döngölt falú parasztház. Az elkerített karámban megnézhetjük a vörös, göndörszőrű mangalicákat és a sok kismalacot. A falu kezdetben tisztes távolságból figyelte ténykedésüket, mára már elfogadta őket, és kialakult a napi kapcsolat és a véleménycsere is közöttük.

Igen, elindultak már lassan az emberek egymás felé. Alakulnak országszerte az önkéntes baráti társaságok, a MAG közösségek. Hívva és várva azokat, akik érdeklődést mutatnak irántuk. Akik tanulni és gyakorlati tapasztalatokat akarnak szerezni. Ez a Bárka program! Magfalván péntekenként van nyílt nap. Részt lehet venni a kenyérsütésben, kézműves és termelői piac van du. 2 és 7 között, működik a népi gyógyító rendelés, hozzá lehet jutni a MAG kiadványokhoz és a Bálaházban régi idők moziját is meg lehet nézni este 7 és 9 között. Lehetőség van azonban akár több napot is itt eltölteni, vállalva az egyszerű körülményeket, de azzal a jóérzéssel, hogy tettek egy lépést azért, hogy visszataláljanak a természet-közeli életformához. Sokan hátat fordítottak már a nagyvárosi létnek, ezáltal gyökeres változást vállalva életmódjukban, sokszor kényszerítő nyomásnak engedve, sokszor önfelismerésből.

Ne hagyjuk, hogy érzéketlenné tegyen bennünket a város. Hányszor látjuk a lakótelepek tövében kiskertet kialakító, fát, bokrot, virágot ültető és azt gondozó, jobbára idős embereket, akik ezt a beton-falansztert próbálják emberségessé és elviselhetőbbé tenni. Tiszteljük hát őket, különösen azok, akik saját életterükben egy cserép virágot sem képesek gondozni.

Barna Beatrix

(Arany Tarsoly magazin, 2009)

MAGFALVA 14 évvel később, 2023-ban

A 2009-es cikkem nyomán tisztaszándékú érdeklődés vezetett, hogy meggyőződjek személyesen, mi maradt Magfalvából Dr. Géczy Gábor (1963–2021) váratlan halála után. Azóta nem jártam itt, közben szinte észrevétlenül telt el 14 év!

A leírt útvonalat követve nehezen találunk a Magfalvára letérő földútra. Érdeklődünk az út mentén álló autóstól, aki okostelefonja segítségével a térképen megtalálja kiírva Magfalvát. Megyünk tovább, – alig láthatóan – kifakult, szél-szaggatta magyar zászlót pillantunk meg egy magas rúd tetején. Letérünk az erdei földútra. Nincs kitaposva. Autóval hamarosan elérkezünk egy vastag lánccal lezárt útszakaszhoz. Átlépjük a láncot és gyalogosan haladunk tovább. Egyre inkább emlékezetemre támaszkodva, érezzük, hogy jó helyen járunk. Heves szívdobogással közeledünk. Sok változást nem tapasztalunk. Fotókat nem készítünk, illetlennek, tolakodónak tartanánk…

Közelebb jutva, ismerősen feltűnik a Bálaház és a nyitott konyha. Hangos „Jó napot kívánunk!” köszönéssel tudatjuk érkezésünket, remélve, hogy valaki meghallja. Délelőtt 11 óra van. Gyanakvó fiatalasszony kerül elő, kezében okostelefonja. Bemutatkozunk, mutatjuk a 2009-ben Magfalváról írott cikkemet. Megtudjuk tőle, hogy 5 éve élnek itt férjével és óvodás korú kislányukkal mint tanyagazdák. Összesen két család, 3 felnőtt és négy gyermek él itt. Az egyik család természetesen Géczy Gáboré. A gyermekek Gombára járnak be óvodába, illetve általános iskolába – tudjuk meg tőle. A fiatalasszonyék az azóta kibővített, döngölt falú kis házban laknak. Ő 32, férje 34 éves. Debrecen környékéről származnak. Mindig is vonzódtak a természetközeli életmódhoz.

Olvasom a világhálón: eredetileg 10 házból álló Magfalvát terveztek, amelyhez 5 hektár föld tartozik, a többi osztatlan közös tulajdon (szántó, legelő, erdő). A föld sérült, de jelentős földenergiát mértek (hármas csomópontok). Felszántott, géppel művelt területet is látunk.

Tapintatos érdeklődő kérdésemre – vannak e még háziállatok? – szűkszavúan válaszol. Állattartással már nem foglalkoznak, néhány csirke, kutya és birka, az van, de mi nem találkoztunk velük. Létesültek-e tavak a területen? Kettő van, az egyiket megmutatta, kisméretű kacsaúsztató. Zártabban élnek most, mint régen, megőrizve magánéletük nyugalmát.

Kifüggesztett plakát hirdeti, hogy Mag-képzés indul 2023 őszén, melynek részletes programjait a Facebookon teszik közzé.

Korábban nem volt „temploma” Magfalvának. Az ún. Korona a völgy magaslatán, fából épült később. Szent Koronánkat mintázó, váz-szerűen nyitott, fedetlen yurta. Meghitten csendes imádkozó és meditáló hely, Géczy Gábort gyakran fényképezték, filmezték itt... Szeretnénk megnézni. A fiatalasszony bólint és útbaigazít, nem tart velünk. Búcsúzunk tőle, még egyszer elnézést kérve a hívatlan látogatásért. Elindulunk.

Út közben kopácsolást hallunk, valaki tetőt javít. Az erdei úton haladva a magaslaton, hamarosan megpillantjuk a Koronát. A hely egyszerűségében is megindító. Megilletődve nézünk körül.

A templomon kívül Géczy Gábor, az Alapító kopjafás, virágos sírhelye. Itthon van, örök álmát alussza. Főhajtással búcsúzunk el tőle.

„Minél egyszerűbb valami, annál maradandóbb és ami a legegyszerűbb, az ÖRÖK” – hirdeti a kopjafa felirata.

Nyugodj békében, Géczy Gábor!

Barna Beatrix

(Szilaj Csikó)

A kép forrása: itt