„BÉLA” – Deli Mihály pillanata

„BÉLA” 
(egy pillanat) 

Az asszony felkiált: „Béla!”

A férje és kutya is odafordul

Feléjük hajítja a labdát

A kutya engedelmes örömmel visszahozza

A férj lemondóan mosolyog

majd lassan az asszonyhoz bandukol

Mellé áll, kiveszi a kutya szájából a nyálas labdát

Elhajítja, s mindketten az iszkoló eben derülnek

Az elkapja a labdát, leül, lefekszik, csóválja a farkát

Villog a szeme, nem mozdul

Az asszony harsányan újra felkiált: „Béla!”

A férfi összerezzen (nem is Bélának hívják)

A kutya nyílegyenesen fut feléjük a labdával

Az asszony kihúzza a szájából, megsimogatja a fejét

Azt mondja: „Jól van, jól van.”

A kutya játszana tovább, várja a labdát

Az asszony emeli a kezét

A férfi arrébb sétál

„Hová mész?” – kérdezi az asszony, s dobja a labdát

A férfi érthetetlenül morog

A kutya nyargal a labdáért

Az asszony hol a kutya után, hol a férje után néz

Ide-oda forgolódik

(érti / nem érti)

A kutya legalábbis üget visszafelé

A kép forrása: itt