top of page

Berlin Washington vazallusa (1) – Vajda Miklós ismertetője





Az alábbiakban Vajda Miklós oknyomozása olvasható Schmidt Máriának, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának egy kijelentése kapcsán, amely a Hír TV 2023. 01. 29-i Bayer Show című műsorában hangzott el.


Schmidt Mária hivatkozik egy német tábornoknak az írására, aki egyébként a NATO-nak évtizedeken keresztül vezető tábornoka volt. Annak ellenére, hogy Schmidt Mária nem nevezte meg a tábornokot, gyanítom, hogy az alábbi négy forrásból származó információkból kirajzolódik nemcsak a tábornok személye, hanem az is, hogy Németország hogyan kerülhetett a jelenlegi helyzetébe.


Az első forrás


A MAD (Katonai Ellenőrzési Szolgálat) ex-vezetője megdöbbentő részleteket tárt fel az 1949-es amerikai–német titkos szerződésről.


A Harmadik Birodalom diplomáciája már 1940-től kereste annak lehetőségét, hogy a nyugati szövetségesek vezető politikusaival hogyan tudnának fegyverszünetet, majd békeszerződést kötni. Ehhez a szövetségesek nem voltak partnerek, mert ők teljes és feltétel nélküli megadást akartak elérni Németországgal. Ugyanis a béketárgyalásoknál a diplomáciai szokások szerint egyenlő felek tárgyalnak, és a háborúban vesztes félnek is lehetnek feltételei. Viszont a feltétel nélküli megadás esetében a győztesek azt tesznek a vesztes féllel, amit akarnak.


Churchill 1940 májusában Hitler minden békeajánlatát visszautasította. Amikor 1943-ban megkérdezték tőle egy interjúban, hogy tervez-e békefeltételeket ajánlani a németeknek, ezt válaszolta: „Dehogy, hiszen azonnal elfogadnák.”


1945. május 8-án a német hadsereg felső vezetéséből Alfred Jodl, a Wehrmacht tábornoka aláírta a kapitulációról szóló okmányt. De sohasem tette ezt meg Karl Dönitz admirális, aki Hitler öngyilkossága után a kijelölt politikai vezetője volt a Harmadik Birodalomnak. 1945. május 8-9-én, a német katonai főparancsnokság feltétel nélkül letette a fegyvert. De politikai értelemben a megszállt Német Szövetségi Köztársaságban a Harmadik Birodalom kormánya jogilag hatalomban maradt, mert kellett egy entitás, amellyel a győztes hatalmak tárgyalni tudtak. Ebből következően a II. világháború végén Németország mint entitás, nemzetközi jogi értelemben hivatalosan a mai napig hadiállapotban van, de érvényben van egy Alfred Jodl – mint a Wehrmacht főparancsnoka által– aláírt feltétel nélküli kapituláció.


Ez azt jelenti, hogy a Harmadik Birodalomnak a megszálló Vörös Hadsereg uralta területén létrejött az NDK, a szövetségesek által megszállt területen pedig az NSZK. A két állam a nemzetközi jog alapján nem legitim entitás, mert mindkettő egy már korábban is létező, és jogilag nem megszűntetett, független államra és annak területére épült.


Az Alkotmánybíróság (Augfassungsgericht) 1956. augusztus 17-i állásfoglalása szerint:


A Harmadik Birodalom alkotmánya az 1866-os észak-német alkotmányból származik, de a háború után Németországban két alkotmány létezett. (NSZK és NDK)


Gerd Helmut Komossa 1924. november 11-én született Allensteinben, Kelet-Poroszországban, meghalt 2018. április 26. Bonnban. 1943-ban önkéntesként csatlakozott a Wehrmachthoz, és előretolt hírszerzőként került a keleti frontra. 1945 májusától 1949 áprilisáig szovjet hadifogoly volt, majd szabadúszó újságíróként és a munkaügyi közigazgatásban dolgozott. 1956-ban csatlakozott a Bundeswehrhez hadnagyként. 1971 és 1973 között a német fegyveres erők főfelügyelőjének, Armin Zimmermann tengernagynak az adjutánsa volt. A hamburgi Bundeswehr Vezetési és Vezérségi Akadémián végzett munka után 1977. szeptember 28-án, Paul-Albert Scherer dandártábornok nyugdíjba vonulásakor vette át a Katonai Ellenőrzési Szolgálat (MAD) irányítását Georg Leber szociáldemokrata védelmi miniszter mellett. 1977-től 1980-ig a Bundeswehr (ASBw) Biztonsági Hivatalának vezetője és a katonai elhárítási szolgálat vezetője volt. feladata volt a titkosszolgálat átszervezése. Ezt követően Gert Bastian utódjaként átvette a 12. páncéloshadosztály parancsnokságát és vezérőrnaggyá léptették elő. Majd a Déli Területi Parancsnokság parancsnokaként szolgált 1983. április 1-től 1985. március 31-ig.

Komossa a MAD (Militarischer Abschirm Dienst) katonai elhárítási szolgálat korábbi vezetője, majd a német fegyveres erők 12. páncéloshadosztályának későbbi parancsnoka, a német katonai hírszerzés tisztje halála előtt megírta a Német kártya – Berlin Washington vazallusa (Ares-Verlag, Graz 2007. – 230 S.) című könyvét.


Komossa vezérőrnagy szerint ezt az információt [kivonat, a könyv 21. oldalán]: Szövetségi Hírszerző Szolgálat a Legszigorúbb Titoktartás kategóriába sorolták.


A könyv nagyon érzékeny kérdéseket vet fel, a német identitás lényegére fókuszál, amelyet az Egyesült Államok és szövetségesei szándékosan elnyomnak. A könyv Németországban nem jelent meg, csak Ausztriában. Önmagában a megjelentetés ténye azt jelzi, hogy a német hírszerző szervezet egyre inkább elégedetlen az Egyesült Államok egyik vazallusának a szerepével (Zbigniew Brzezinski által Európára alkalmazott meghatározás), amelyet a második világháború után Nyugat-Németországra kényszerítettek.



A katonai kémelhárító szolgálat (MAD) vezetője jelenti


Komossa 1956 óta a Bundeswehrben dolgozó tiszt, Georg Leber szociáldemokrata védelmi miniszter alatt, és mindig politikailag gondolkodó katonának tekintette magát. Bepillantást nyújt a minisztérium kulisszái mögé, az emberek munka- és gondolkodásmódjába. Beszámol az újságírókkal és politikusokkal való kapcsolatról, valamint a többi német és külföldi titkosszolgálatról.


Komossa részletes vizsgálatnak vetette alá Németország NATO-szövetségben betöltött szerepét és a „német kártyát” a hatalmi játszmában is.


Komossa már 1953 júliusában, nem sokkal Sztálin halála után személyesen felkereste a szovjet vezetés tagját, Bulganint, és javasolta a német-szovjet kapcsolatok újrafogalmazását és a német hadifoglyok hazaszállítását. Az oroszok azt hitték, hogy magasabb német hatóságok álltak e levél mögött. A könyv tartalmaz néhány, első ízben megjelent dokumentumot is a Szövetségi Köztársaság és a nyugati szövetségesek kapcsolatáról.


A német Alkotmány 1871-ből származik – Otto von Bismarck a vaskancellár akkor egyesítette Németországot –, amelyet kiegészítettek azzal, hogy az I. világháború után elveszített területek egységesítéséig (1937) van érvényben.


1949. május 21-én a szövetségesek jóváhagytak egy államszerződést, amelyet alaptörvénynek neveztek. (Grundgesetz). Azonban két nappal korábban aláírtak egy titkos (Geheimer Staatsvertag) nevezetű egyezményt is.

Ez garantálta a szövetségeseknek a teljes fennhatóságot a német államvezetés, az oktatás a kulturális és tudományos élet, a közélet, a hadsereg és minden média fölött 2099-ig.

Minden német kancellár, még a beiktatása előtt az Egyesült Államokban aláírja azt a diktátumot, mely szerint a német aranytartalékot a győztesek átvették megőrzésre, és New Yorkban a FED bankban helyezték letétbe. A háborút megnyert nyugati szövetségeseknek Németországban legalább 500 000 új német katonára volt szükségük, és csak az Egyesült Államokból volt szabad fegyvereket és hadianyagokat vásárolniuk. A titkos szerződésben benne van, hogy a német függetlenség csak a német hadsereg engedélyezett mértékéig létezik.


(A szerződés értelmében a német fegyveres erő és annak létszáma limitált, a háború után Németországot nem szabad egyesíteni, Berlin nem lehetne az egyesített Németország fővárosa, német haderő és katona nem mehetne külföldre. Német fegyvereket és hadianyagot nem szabad külföldre szállítani. A háborúban győztes szövetségesek megszállva tartották Németországot.)


A német politikai pártok teljes spektrumát egy különleges, Washingtonban működő ellenőrző testület felügyeli, míg a helyi, sajtó és az Amerika által engedélyezett médiák kifinomult eszközei az agymosásnak. Miközben Németország területét még mindig az amerikai csapatok tartják megszállva.


Egy ilyen típusú haderő nemcsak a szovjet (később orosz) blokkal való esetleges katonai ütközés alkalmával, hanem a globális küldetések teljesítésében is elengedhetetlen volt.


Washington az elmúlt két évtizedben megpróbálta Németországot katonai partnerségre kényszeríteni a globalista ellenőrzésben. Ugyanakkor az a hatalmas erőfeszítés, hogy Németország részt vegyen az amerikai hadműveletekben, Szomáliában és Boszniában, valamint Szerbiában, Irakban és Afganisztánban folytatott háborúiban, fordított eredményt hozott, ami a német stratégiai körökben szemléletváltást váltott ki.


A NATO főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer azzal vádolta a Bundeswehr-t, hogy a régió katonai műveleteiben tétlen, és ragaszkodott ahhoz, hogy Németország „növelje a rugalmasságot” és bővítse katonai küldetését Afganisztán déli régióiban.


Mindezeket egy magas rangú katonatiszt állítja, aki a beosztásánál fogva sok információhoz jutott hozzá Európa és Németország fejlődésének számos fontos eseményéről. A hatalmas mennyiségű információ birtokában erős kritikával elemzi a globális politika meglévő mechanizmusait.


Gerd-Helmut Komossa, a korábbi MAD (Német Katonai Hírszerzés) igazgatója nyíltan elítéli a Bundeswehr külföldi beavatkozásokban való részvételét, utalva a hadsereg alkotmányos feladataira A német népnek az amerikai politikával való implicit elégedetlensége és a történelemben jelenleg betöltött szerepének az elképzelttől eltérő lényeges különbsége végül kritikus dimenziót ért el.

Az 1990-es évek közepe óta számos német tiszt hozzáállása az Egyesült Államokhoz és a NATO felé is lényegesen megváltozott.

Könyvében Komossa megkérdezi, hogy elfogadható-e az a helyzet, hogy a fiatal németeket besorozzák a nemzeti hadseregbe, de azok Amerika által kitűzött tengerentúli célok elérésének érdekében, más nemzetek megszállásában vesznek részt. A németek ezt várják a Bundeswehrtől? Szeretnék, ha a katonáikat ismét gyilkosnak neveznék? – kérdezi.

Az Egyesült Államok és szövetségesei azonban nem törődnek az erkölcsi problémákkal. Mivel a titkos szerződés 2099-ig érvényes, a németeknek el kell menniük és harcolniuk kell, ott, ahol azt a NATO megparancsolja.

A német közvéleménynek bizonyos időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a Komossa tábornok által közzétett sokkoló információkat. De végül a nagy kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező nemzet többsége úgy gondolja, hogy évtizedekig tovább fogja tűrni az amerikai hurkot a torkán.

Komossa „A német kártya” című könyvének a kiadása azt jelenti, hogy Németország valószínűleg teljes szuverenitást akarja elérni anélkül, hogy még nyolcvan évet várna.

Anna Voronova

2008. március 29.












349 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page