Boros Imre: A magánpénz proxy háborúi
(...)
A magánpénz urai, miután Angliában berendezkedtek, elkezdték terjeszkedésüket. Az első célpont Európában a hithű katolikus Franciaország volt. Ott is véres lázadást szítottak (1789), de nem számoltak azzal, hogy a szakrális romokon Napóleonnak a szakralitástól nagyon is távol álló, állami pénzzel támogatott ellenbirodalma épül ki. Másfél évtizedig nem sajnálták a pénzt arra, hogy saját gazdaállamukat és az európai tradicionális szakrális monarchiákat is egyesítő hatalmakat finanszírozva (Oroszország, Ausztria) felülkerekedjenek Napóleonon.
Eközben az értük háborúzó országok sora adósodott el feléjük kötésig. Ami minket közvetlenül is érintett, az Ausztria esete volt. 1816-ban betelepedtek Ausztriába, létrehozták magánbankként az Österreichische Nationalbankot, és „felvállalták” az osztrák adóssághegy gondozását is. A zászlóshajós Rothschildék Ausztriát nézték ki a szerepre, hogy segítségükkel kiterjesszék pénzbirodalmukat a szétdarabolt német területekre, annak ellenére, hogy a Habsburgok a birodalmi császári címről 1806-ban lemondtak (azt Napóleon vette fel 1804-ben). A magánpénzkánonból kimaradt, de a Napóleon elleni korábbi szövetséges Poroszországban azonban a pénzbirodalom komoly ellenfélre akadt.
A poroszok aranyalapú állami konkurens pénzt teremtettek (a font ezüstalapon állt). Az 1866-ban kitört porosz–osztrák háború tipikusan proxy háború volt, amelyben német ölte a németet. Az osztrákok legfőbb katonai vezetője, Benedek Lajos tábornagy (Sopronban született) óvta a fiatal uralkodót, I. Ferenc Józsefet a borítékolható vereségtől, ő mégis belegyalogolt a katasztrófába. Az osztrákok katasztrofális vereséget szenvedtek, nem véletlen, hogy Poroszország dicsősége mellett még ma is a Königraetz-induló a német hadsereg menetindulója. A Habsburgok nem voltak abban a helyzetben, hogy saját érdekeiket kövessék. Ki is maradtak a német egyesítésből, ami később porosz irányítással valósult meg. A kiegyezésünk Ausztriával is ebből a negatív élményből és nem a Habsburg-ház szívjóságából jött létre.
Szükség volt újabb biztos kincstári bevételekre és arra, hogy a magánpénzhatalom is egy újabb vadászterülettel gazdagodjon. Mindkettő elsősorban a magánpénzhatalomnak volt az érdeke. A proxy háború emberi és anyagi vesztesége az immáron közös k. u. k. birodalomé, nyeresége pedig a magánpénz uraié (a felhalmozott államadósságból a magyar államrésznek is be kellett egy jó részt vállalnia). Nem sokat kellett várni a következő proxy háborúra.
Bonaparte Napóleon végső veresége után (1815 Waterloo) hosszú zavaros korszak köszöntött Franciaországra, míg végül III. Napóleon államcsíny révén 1852-ben magához ragadta a hatalmat. Franciaország 1815 óta a magánpénzbirodalom ígéretes új vadászterülete volt. III. Napóleonnal az ország gazdaságilag és katonailag megerősödött, amiben jelentős részt vállalt a brit magánpénz. A feladat sem volt kicsi, amit ezért cserébe vállalnia kellett III. Napóleon Franciaországának. El is ment a francia hadüzenet Poroszországnak. A cél változatlan volt: megakadályozni Poroszországot abban, hogy az Ausztrián kívüli német területeket saját állami pénz alatt egyesítse.
A poroszok ugyanis szépen haladtak a feladattal. A több hónapos háborúskodás végül a franciák katasztrofális vereségével végződött (Sedan). Maga a császár is fogságba esett, később Angliába távozott, és ott telepedett le. Láss csodát, végig Viktória királynő vendégszeretetét élvezte. Talán szimbolikus jelentése van annak, hogy I. Vilmos porosz királyt éppen Versailles-ban kiáltották ki császárnak (1870), és nem Németország, hanem a németek császárának, jelezvén az ismételt ellenbirodalom-gründolási szándékot. A porosz–francia háború is francia zászló alatt volt a brit pénzbirodalom proxy háborúja.
Ma szemünk előtt zajlik az orosz–ukrán proxy háború. Nem szükséges túlmagyarázni, hogy Ukrajna pénzbirodalmi segédlettel lépett le 2014-ben a demokratikusan választott útról egy jól szervezett puccsal. Az is nyílt titok, hogy a pénzurak Ukrajnában minden valamire való tulajdont megszereztek, az energiaszektoron keresztül egészen a kiemelkedő minőségű, hatalmas kiterjedésű ukrán termőföldekig, és a politikában egészen a végrehajtói hatalomig berendezkedtek. Nagyon is ellenükre van, hogy a napjainkban – és a jövőben mindinkább – Eurázsia gazdasági jövőjét és sikereit döntően meghatározó energiaforrások felett éppen a szomszéd Oroszország rendelkezik.
Eljött az ideje egy proxy háborúnak, amely során ukránok harcolnak oroszokkal. Az ukránok fogyatékos katonai erejét majd megerősítik a kezükben lévő médiaütegek könny és részvét, valamint féktelen oroszellenes gyűlöletet fakasztó sortüzeivel. Ha Oroszország bukik, ismét teljes lesz a magánpénz világuralma, immár az eurázsiai energiaellátásra kiterjedően is. Nekünk, magyaroknak a tények és saját érdekeink ismeretében kell mérlegelnünk, kerülve a történelmünkben többször megtapasztalt beugratásokat. Kár lenne az ügyben harmadszor is a németeket követnünk.
(...)
