Bosszankodó versek – (32) PARADICSOM – Gyimóthy Gábor sorozata*

Bosszankodó versek? Igen, olyan versek, amelyek bosszankodnak valami fölött, aminek nem kellene úgy lennie, ahogy van. Lehetne más is a cím: Elégedetlenkedő versek, Dohogó versek, Korholó versek, Háborgó versek, Zsörtölődő versek, vagy akár Dühöngő versek is. Én az enyhe Bosszankodót választottam a sok lehetőség közül. Nem akartam a címet tovább enyhíteni, mondjuk Méltatlankodó versekre.

Világunkban sok minden van, ami nincs rendben. Ilyenek a háborúk, vagy a túlnépesedés olyan országokban, ahol boldogan élhetnének a túlnépesedés nélkül (miért lehet tízmilió Magyarország népessége kereken száz éve változatlanul?). És minden, ami a túlnépesedéssel jár: őserdők kiirtása, a természet visszaszorítása, a tengerek bepiszkítása, a földlégkör túlmelegedése, stb. Ilyen komoly „rendetlenségekre” is kitérnek ezek a versek.  Ám többnyire olyasmiket hánytorgatnak, amelyek kevésbé komoly bajok, de mégis messze vannak attól, hogy apróságok lennének. Vagy ha mégis apróságok, akkor talán könnyen lehetne rajtuk változtatni. És persze olyan bosszankodások is előfordulnak, ami nem emberek által okozott hibára irányul, hanem például egyszerűen rossz időjárásra, amin ugyan kár bosszankodni, de mégis van, aki káromkodik miatta, belőlem meg kicsusszant egy-egy bosszankodó vers.

Hogy még sikeresebben vegyem el a kedves Olvasó kedvét attól, hogy egyáltalán hozzányúljon ezekhez a versekhez, be kell vallanom, hogy előfordul közöttük néhány, amely a mai politika fölött bosszankodik.

Mindennek ellenére bátorkodom jó szórakozást kívánni! (Zollikerberg, 2023 XII. 5.)

Paradicsom

Volt egyszer egy paradicsom

(nem a nagyon régi,

melyet angyal tüzes kardja

előlünk most védi).

Hanem, ami ehető volt,

mesés, piros gyümölcs!

Olyanra, mit ma árulnak,

ajánlom, hogy ne költs.

Hogy itt miről is mesélek?

Nem lehet leírni...

Olyasmiről ma csak álmodsz,

s tudnál érte sírni.

Mert az eltűnt! – Bár a boltban

kaphatsz hat, nyolc fajtát,

fintorog az ember, ha egy

érinti az ajkát.

Mindegy, hány faj piroslik ott,

nyolc-e, avagy tíz-e?

Kivétel nincsen közöttük,

egyiknek sincs íze!

Némelyiknek szára is van,

hogy mutassák szépen,

földben nőtt az istenadta,

nem valami lében.

Érdekes, a szár illata

kicsit sem változott,

olyan mint ami belőle

egykor áradozott.

De bezzeg a paradicsom!

Azt kérded, hogy víz-e,

mert szegénynek nincs semmilyen

érezhető íze!

És eme íztelenségnek

nincs már nagyobb foka.

Folyton azon töröm fejem,

mi lehet az oka?

Vajon ízetlen, mert viszont

sokkal többet terem?

Akkor mért nem potom olcsó?!

Ezt kérdezni merem.

Hogy’ sikerült ezt elérni?

Szándékos-e vajon,

hiszen földben nő némelyik,

ősi táptalajon?!

Megváltozott tán a föld is?

Mi ennek az ára?

S akkor viszont mért illatoz

– mint egykor – a szára?

Mért nem onnan jön e gyümölcs

hol a napon érik?

S ha már pocsék, a kilóját

mért oly drágán mérik?!

Nem kell nekem paradicsom

a karácsonyfára.

Ámde nyáron legyen ízes

s alacsony az ára!!!

Zollikerberg, 2022 V. 19.

---

*A helyesírás különcségei a szerző elveit követi. A 45 versből álló sorozat egy-egy darabját szerdánként és szombatonként közöljük. (a Szerk.)