Botos Gregory Zoltán: Enyém az első védettségi igazolvány, amelyet T-sejtes immunitásra adtak!

Történetem röviden.

2019 végén néhány barátommal együtt elkezdtünk érdeklődni a Kínában kitört járvánnyal kapcsolatban. Én főleg az angol nyelvű források ismereteit továbbítottam családom és barátaim felé.

Az első időszakban nagyon aggódtam amiatt, hogy a környezetemben nem nagyon veszik komolyan a Kínából érkező híreket. Kissé őrültnek tartottak, amikor a járvány lehetséges veszélyeire próbáltam felhívni a figyelmet. Minden erőlködésem ellenére rá kellett jönnöm, hogy családtagjaim csak a televízióban hallott híreknek hisznek.

Akkoriban még teljesen megnyugtató hírek érkeztek. Mindenki cáfolta egy esetleges világjárvány lehetőségét. Egy szűk baráti kör kivételével, nem volt kivel megbeszélnem az aggodalmaimat. Ahogy tájékozódtam, olvastam, kutattam, egyre inkább rádöbbentem arra, hogy itt valami sokkal rosszabb történik, mint amire először gondoltam.

Közben ide is elért a járvány. Próbáltam mindent megtenni annak érdekében, hogy megvédjem családomat valami nagy bajtól. Még az udvart is beültettem, és elkezdtem baromfit tartani.

Aztán jöttek a lezárások, és azt figyeltem meg, hogy a családtagjaim kritika nélkül fogadják azt az sok ellentmondást, amit a hivatalos média közölt.

Egyre inkább rájöttem arra, hogy a szingapúri vagy hongkongi járványkezeléshez képest, idehaza meglehetősen tudománytalan szervezetlenséggel zajlanak az események. A lakossághoz még a lehető legfontosabb alapismereteket sem juttatták el.

A Discordon kéthetente összejöttünk ismerőseimmel, és megbeszéltük az aktuális állapotot. Próbáltunk tanácsot adni egymásnak azzal kapcsolatban, hogy mit is tegyünk. 2020 nyarára már komoly kétséggel fogadtam a hivatalos tájékoztatás minden mondatát, és próbálgattam a környezetemben lévő emberek szemét felnyitni; ez azonban azt eredményezte, hogy egyre többen távolodtak el tőlem.

2020. szeptemberében Covid-szerű tünetekkel megbetegedtem, és közel másfél hónapon keresztül köhögtem. Nem éreztem magam valami fényesen, de a mindennapi munkámat el tudtam végezni. Biztos voltam benne, hogy átestem a betegségen. Ezt a környezetemben senki sem hitte el. Jött a következő tél és a tavasz. Megpróbáltam a lezárások alatt a lehető legtöbbet mozogni, hogy javítsak az immunrendszerem állapotán. Fiammal sokat edzettünk együtt közösen.

Közben ő beoltatta magát Pfizerrel. Néhány nap múlva súlyosan megbetegedtem. Három napig lázam volt, nagyon fájt a nyakam – ha csak egy kicsit is hozzáértem, borzasztóan fájt.

Akkor már úgy gondoltam, hogy edzőpartnerem tüskefehérjéje lehetett a ludas.

Mivel korábban versenyúszó voltam, rengeteg időt töltöttem az uszodában is. A korlátozások miatt azonban egy idő múltán oda is csak oltási igazolvánnyal lehetett bejutni, ezért elhatároztam, hogy elvégeztetek egy antitest-vizsgálatot. Biztos lévén benne, hogy átestem a koronavírusos betegedtem, csalódottan vettem tudomásul, hogy nem értem el a rendeletben meghatározott értéket.

Tekintettel arra, hogy közben újra leigazoltak szenior versenyzőként, kártya nélkül is mehettem megint az uszodába, ezért elengedtem a dolgot.

Mivel azonban a családtagjaim továbbra sem hitték el, hogy átestem a betegségen – én meg időközben már egy csomó dolgot olvastam a sejtes immunitásról – csak úgy, érdeklődésképpen elmentem egy T-sejt immunitás vizsgálatra. A vizsgálat kimutatta, hogy tényleg átestem a betegségen, és mivel a referenciaértéket meghaladó értéket mértek, megállapították, hogy: „Az igénylő szervezetében a koronavírus elleni sejtes immunválasz kimutatható”.

Barátaimmal ekkor már hónapok óta beszéltünk arról, hogy mennyire nem logikus: ha az antitestek számával kapcsolatban lehet védettségi igazolványt kapni, a sejtes immunitásra miért nem?! Végül aztán több levelet is eljuttattunk a hatóságokhoz, amelyekben a sejtes immunitással kapcsolatos kérdéskört jártuk körül. Képviselőket, egészségügyi vezetőket próbáltunk megnyerni az ügynek. Szorgalmasan gyűjtöttük az ezzel kapcsolatos nemzetközi publikációkat.

Egy alkalommal Szentendrén hárman összeültünk, és végül elhatároztuk: a vizsgálat eredményét hivatalos úton beadom a védettségi igazolvány igényléséhez. Arra számítottunk, hogy vissza fogják utasítani, és akkor jogi úton megtámadjuk a döntést. Perre megyünk, és a média nyilvánossága előtt bizonyítani fogjuk, hogy a sejtes immunitás mérésével pontosabban lehet megállapítani, hogy valaki védett-e a fertőzéssel szemben, mint az antitestek mérésével.

A Vukics Ferenc: Védettségi Igazolvány megszerzése T-sejtes immunitásra 4+1 egyszerű lépésben című cikkünkben leírtak szerint, az ügyfélkaput használva elektronikusan kitöltöttem a kérelmemet. Az online űrlapon csak követni kellett az ott található lépéseket.

Teljes meglepetésemre három hét múlva megkaptam a védettségi kártyát. Csak meg kellett próbálni.

Igaz, így most lemaradtunk egy jó kis közigazgatási perről…