Buvári Márta: Nyelvében él-e még a nemzet?
Ezzel a címmel tartott konferenciát szeptember 21-én Pesthidegkúton a Pedagógusok a Nemzetért Egyesület. A kérdésről nem foglaltak állást az előadók, bár említettek káros jelenségeket: a fiatalok beszédének elsekélyesedését, az utcanyelv behatolását a közéletbe és a médiába, az idegen nyelvek térnyerését a magyarórák rovására.
Hozzászólásra nem volt lehetőség, ezért itt teszem meg észrevételeimet. Amerikát óceán választja el Európától, mégis mindenki elfogadja nyelvi uralmukat. Az oroszoknak sosem hódoltunk be ennyire, a törököknek még kevésbé, pedig ők fegyverrel igáztak le bennünket – vagy talán épp ezért. Mindenfelé angol szavak röpködnek: feliratokban, reklámokban, a közbeszédben, a szaknyelvekben egyaránt. Mindig újabb angol szavakat kell megtanulnunk. Nincs igény a magyarításra, mert az angolul tudók értik, és angolul tudni kell.
Már 8-10 éves unokáimat figyelmeztetnem kell, hogy mondják magyarul. Az idegen nyelv csak eszköz a nemzetközi kapcsolattartásra. Ha nem tökéletesen használjuk, még meg tudjuk értetni magunkat. Az anyanyelv kincsünk, büszkeségünk, megtartónk. Amíg meg nem szilárdul az anyanyelvi gondolkodás, nem volna szabad idegen nyelvet tanulni. Akkor kellene elkezdeni, amikor a tanulók már tudatosan össze tudják hasonlítani anyanyelvükkel.
A nagy nemzeti ébredéskor megküzdöttünk a német és latin nyelv felsőbbségével. Miért szivárognak vissza a korábban már elvetett, sajáttal helyettesített kölcsönszavak az újonnan bejöttek mellé? Az embereknek előbb jut eszükbe az idegen szó, mint a magyar. Nincs hagyomány, csak tradíció, nincs szempont, nézőpont, vonatkozás csak aspektus, egyik legszebb, ősi tőre épülő szavunk, a szerves helyett még a nemzeti irányzat képviselői is organikust mondanak (l. organikus építészet). Miért autentikus a népzene, nem pedig hiteles vagy eredeti? Mi keresni valója van nyelvünkben ilyen borzalmas öszvérszónak, mint gründol?
És mindenhova regisztrálni kell – véletlenül sem feliratkozni. Ha nem nyelvében él a nemzet, akkor miben? Vannak nemzetek, amelyek a vallásukban élnek, másoknál az állampolgárság és a nemzetiség ugyanaz. Nálunk régóta vallásszabadság és vallási sokszínűség uralkodik, a határok pedig átléptek rajtunk. Ha nyelvünkben nem élünk, akkor sehol.
Ha utódaink csak úgy-ahogy használják azt a nyelvet, amelyet örököltek, de szívesen le is cserélik, akkor megszűnik a nemzet.
Aki nem áll szilárdan anyanyelve talaján, azt elragadja ez a globalista kavalkád. A nyelv felkent tudósai tagadják a nyelv gondozásának szükségességét, hiteltelenítették a nyelvművelést. Ezért választotta az erre hivatott szervezet az Anyanyelvápolók Szövetsége nevet. Pedig ez rosszabb. Művelni az egészségeset kell, ápolni a beteget. De ha beteg a nyelv, akkor kevés ápolni, gyógyítani kell. Újra kell magyarul tanulni, magyarul tanítani.
Comments