Csak a képmutatók hívják Putyin győzelmét csalásnak (Eduardo Vasco jegyzete)
Eredeti cikk:
ONLY HYPOCRITES CALL PUTIN'S VICTORY A FRAUD, By Eduardo Vasco, March 19, 2024
Schiller Mária küldeménye
A legfontosabb nyugati újságok már előre cikkeket készítettek Putyin orosz választási győzelméről. Ennek a győzelemnek a megerősítésével csak elővették a fiókból, és közölték a már ismert badarságokat.
"Megrendezett választás" – vádolja a New York Times. A Washington Post "bohózatnak" nevezi a választást. A CNN "megrendezett választásról" szól, "amely nélkülözte a hiteles ellenzéket". A BBC és a The Guardian a Golos, az orosz kormány által európai szervezetekkel való kapcsolata miatt "külföldi ügynök"-nek ítélt civil szervezet vádjait ismerteti.
E civil szervezet szerint a választások nem voltak tiszták, mert "az orosz társadalom jelentős részét egyetlen elnökjelölt sem képviselte".
De a részvétel ezeken a választásokon a legmagasabb volt az orosz történelemben, a választásra jogosultak 77,44%-os részvételével. Ez azt jelenti, hogy a választók kevesebb mint 23%-a nem szavazott!
Úgy gondolhatnánk, hogy a választók mind a 23%-a kizárólag azért nem szavazott, mert nem érezte magát képviselve egyetlen jelölt által sem, ami nyilvánvalóan nem igaz – a nem szavazásnak számos oka lehet, a politika iránti érdektelenségtől kezdve a hozzáférés és a mozgás nehézségein át.
A 2020-as amerikai választásokon a választóknak mindössze 60,8%-a vett részt – mégis ez volt a legmagasabb arány 56 év óta!
Ha ezt a kritériumot vesszük figyelembe, akkor arra kell következtetnünk, hogy a választók egyharmada sem Joe Biden, sem Donald Trump által nem érezte magát képviselve. Valójában, bár hivatalosan is van nyitva a lehetőség más pártok jelöltjei számára, a demokraták és a republikánusok több mint száz éve monopolizálják a választásokat.
2020-ban Jo Jorgensen a Libertariánus Pártból a népszavazáson a szavazatok 1,18%-át érte el, és harmadik lett a választási versenyben. Negyedik lett Howie Hawkins a Zöld Párttól (0,26%). A kétpártiakhoz nem tartozó jelöltek nem vesznek részt a vitákon és nem jelennek meg az újságírói tudósításokban.
Valójában senki sem tudja, hogy vannak más jelöltek is, akik nem a Demokrata Párthoz vagy a Republikánus Párthoz tartoznak – akik nem mások, mint az amerikai rendszer ugyanazon érmének két oldala.
Az orosz választásokról szóló tudósításokkal ellentétben azonban a médiatudósítások szerint az amerikai választások a legtisztábbak és legdemokratikusabbak.
Idén Biden és Trump megismétli a 2020-as összecsapást. Minden amerikai polgár már régóta tudja, hogy ez lesz az elnökválasztási verseny. A sajtó ezt már hónapok – ha nem évek – óta elismeri.
Ezek leosztott kártyás választások, rendkívül kiszámíthatóak. De ezt természetesen kezelik.
A Reuters/Ipsos január végén közzétett felmérése szerint a választók 26%-a nem szavazna egyik jelöltre sem – ez több, mint az a 23%, aki nem ment el az orosz választásokon.
Az orosz választóknak négy lehetőségük volt. Az amerikaiaknak kettő. Az amerikaiaknak fogalmuk sincs arról, hogy a demokratákon és a republikánusokon kívül más jelöltek is vannak, és az elnökválasztás nem közvetlen, mint Oroszországban.
Az oroszországi jelöltek a politikai és ideológiai álláspontok szélesebb skáláját képviselik, a nacionalizmustól a kommunizmusig, a demokráciától a liberalizmusig, mint az amerikai jelöltek, akik minden esetben jingoista (fanatikus) neoliberálisok.
A négy oroszországi jelölt 40 év feletti férfi volt. Az Egyesült Államokban a két jelölt 77 év feletti férfi, amit a választók erősen kritizáltak.
De az USA-ban soha nincs sajtóvita a választási eredmény miatt. Ugyanez a sajtó azonban mindig igyekszik lejáratni az orosz választások eredményét – kivéve, ha a bábjaik nyernek, mint 1996-ban, amikor egyértelmű amerikai beavatkozás történt Borisz Jelcin megválasztása érdekében.
Putyin elsöprő győzelmet aratott, a szavazatok több mint 87%-ával. A józan ész szerint ez csak diktatúrákban fordul elő. Ugyanezt a propagandát folytatták Alekszandr Lukasenko ellen is, amikor a 2020-as fehéroroszországi választásokat a szavazatok 81%-ával megnyerte.
De Nayib Bukele most nyert a szavazatok 84%-ával El Salvadorban, és a nagy nyugati médiumok egyike sem mondta, hogy ez csalás volt, és hogy a választásokat Bukele diktatúrája irányította. Éppen ellenkezőleg.
A CNN, a New York Times, a Reuters, a BBC és a Guardian ugyanezzel a jelzővel illette a jobboldali vezető győzelmét: "földcsuszamlás".
Putyin győzelme valójában nagyon is összhangban van az ő pályájával. Első választásán a szavazatok 51,95%-át szerezte meg – amikor még csak egy ismeretlen hivatalnok volt, akinek hátránya, hogy a népszerűtlen Jelcin támogatta, és a kommunista párt rendkívüli népszerűségének idején indult.
De ahogy politikája rehabilitálta az orosz gazdaságot és társadalmat, a lakosság felismerte az életkörülményeik javulását, és 2004-ben a szavazatok 71,31%-át adta Putyinnak.
Mivel nem tudott indulni a harmadik egymást követő ciklusra, szövetségesét, Dmitrij Medvegyevet jelölte, aki 2008-ban a szavazatok 70,28%-át kapta. Putyin 2012-ben újra indult, és a szavazatok 63,6%-ával ismét megválasztották, ez az arány 2018-ban 76,69%-ra emelkedett.
Minden megfigyelő számára jól érzékelhető, hogy Putyin egész pályafutása során ez a legnépszerűbb pillanat. Egy hónappal az ukrajnai orosz különleges katonai művelet megkezdése után a Levada Központ megállapította, hogy a lakosság 83%-a helyesli az elnök tevékenységét. Ugyanebben az időben az Összoroszországi Közvéleménykutató Központ kimutatta, hogy az oroszok 81,6%-a bízik Putyinban.
Az ukrajnai háborús beavatkozás olyan szintre emelte Putyin népszerűségét, hogy a moszkvai (magán)boltokban az orosz elnök arcával ellátott ajándéktárgyak széles választékát lehet találni,
és nagy a valószínűsége annak, hogy pozitív választ kapunk, ha az utcán megszólítunk egy oroszt, és megkérdezzük, mit gondol Putyinról.
Putyin világszerte növekvő támogatást kapott mind a kormányok, mind az egyszerű polgárok részéről, különösen Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában.
Vlagyimir Putyin, mint mindenki elismeri, újjáépítette Oroszországot, visszaszerezte a gazdaság fő ágazatai feletti nemzeti ellenőrzést, emelte a lakosság életminőségét, visszanyerte a nemzeti büszkeséget, és megvédi az ország szuverenitását a birodalmi fenyegetésekkel és támadásokkal szemben. Ezért van olyan nagy támogatottsága.
Az amerikai kormányzat tanácsadó lapjában, a Foreign Affairs magazinban februárban megjelent cikk elismeri, hogy Putyin több mint tíz éve elsősorban az orosz munkásosztály javát szolgálja. Politikáját, mint láthatjuk, ez a lakosság elismerte.
Putyin újraválasztása valójában nem titok. Minden olyan elnököt, aki a népe többségének érdekeit szolgálja, és megvédi a nemzetet a külföldi beavatkozástól, természetesen megválasztják, hogy hatalmon maradjon.
Sok esetben a csalás és a választások ellenőrzése miatti vádak bizonyára jogosak, mint például El Salvador vagy számos afrikai és ázsiai ország esetében – vagy Németországnál Angela Merkel alatt.
Más esetekben azonban ez nem más, mint propaganda a birodalmi érdekek ellenségei ellen, akik éppen azért ellenségek, mert a népük akaratát helyezik előtérbe az idegen hatalmak akaratával szemben.
Ezért választották – és fogják – újraválasztani Nicolás Madurót Venezuelában, Daniel Ortegát Nicaraguában és Kim Dzsong Unt Észak-Koreában. Evo Morales ezért szenvedett el államcsínyt Bolíviában, és ugyanez történt a Munkáspárttal Brazíliában.
A tanulság az, hogy a megbuktatott uralkodó, még akkor is, ha a lakosság többségének támogatását élvezi, nem értékelte eléggé a nemzeti szuverenitást, és hagyta, hogy az imperializmus megdöntse őt, hogy az országa fölé kerekedjen.
Putyin nagyon sikeres volt ebben a tekintetben, és ismét inspirációként szolgál az úgynevezett "globális dél" nemzetei számára, amelyek az imperialista erők szüntelen beavatkozásától és elnyomásától szenvednek.
