CSENGETTYŰSÖK (Dienes Jenő Attila veretes szösszenete)

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? [Mt18,12]

A migrációs terhelés nyugat-európai nyomornegyedeiből is hazaröppennek egyszer a honfitársaink. Nyaranta kicsit ücsörögnek majd a rántotthús partján, sajnálkoznak, rágcsálják a nyomorult lángostésztát, aztán rohannak vissza szenvedni. Mert ott, ahol zúg az a négy folyó, ott csak flörtölni jó. Így volt ez régen is, de már gondolkodtunk a folytatáson: egyesítjük erőinket és legyőzzük ellenségeinket, őrbódékat állítunk a Japán-Magyar határra, de addig is hova vigyünk benneteket, kedves nyájból kiszakadt testvérkéink, mivel kápráztassuk el szép szíveteket? Itt évek óta védelmezik a családokat, munkahelyeket, rezsicsökkentésben lebzselünk, épülgetünk, megújítjuk a szép zöld energiáinkat. Két marék szotyiért sem hagynánk itt ezt a szép hazát, megszoktuk a kényeztetést. 

Talán szélcsendes éjszakán, a felhők közt lopakodó hold, a baglyok huhogása vagy a mogorva nép acsarkodása tetszik? Kecsesen mállik a szép anyák arcára vakolt smink, a harisnyákon futnak a szálak, az élet foszló romantikája grabancon ragad benneteket. Kedves Tekergő Magyarok! Alig várom már a közös énekünket, az új divatot, azt a drága jó zsamo-trippet! A nagy világon e kivűl. Nincsen számodra hely… Magába szippant mindent és mindenkit ez a felhígult ország, ismét tömény lesz az élet, mint a szennyvíz.

Megígérem, hogy nem mondok semmit, csak gyönyörködni fogok a csillogó szemeitekben, hallgatom majd a könnyed gondolatokat a kemény munkáról, a hangyaszorgalomról, a hogyan kellenéket, hagyom ámulni magamban az állatot. Elidőzöm még egy kicsit a hiú jóság ábrándjai közt, hogy békésen fogadhassam a csengettyűsöket.