Cser Ferenc: GYÖKEREK – Töprengések a magyar nyelv és nép Kárpát-medencei származásáról (1)

Előszó helyett: Levél Pista barátomnak

Mulgrave 1998. április 12.

A székely rovásírás (e)gy jele (G) és a bükki kultúra szülő nő jelképe. Melbourne 2000

Kedves Pista!

Öcsém, Jenő meglepett szülinapomra egy vaskos könyvvel. Glatz Ferenc szerkesztésében a Magyarok Krónikája (Officina Nova, Budapest, 1996, sec. Ed.) címet viseli és 1995-ben adták ki először. Szép kiállítású, krónika formában megírt munka. Minden dupla oldal bal szegélyén vannak a dátumok és az események, majd nyilak jelzik, hogy melyikhez tartozik némi kis magyarázat-szerűség. Belebogarásztam, vaskos ahhoz, hogy fo lyamatosan olvasni lehessen. Elsősorban néhány u.n. ‘kényes’ pontra kaptam rá.

Maga az őstörténet az első. Természetesen, hogy a legblődebb előtörténet olvasható ki és az a konzekven cia, hogy honfoglaló eleink Európa rablóbandája voltak. A kereszténység fölvételével KAPTAK kultúrát és vég re olyasmit, ami számukra idegen volt: etikát. Pistám! A hajam az égnek állt! De ezzel még nincs vége. Ha vé gigmész, akkor meg kell állapítanod, hogy a Római Pápa, meg a Habsburgok sem írhatták volna meg ezt a könyvet másként! II. Lajos halála még mindig a bunkó Csele-pataki balesetként van feltüntetve. Történész ura ink még mindig nem olvasták el Tatai Miklós káplán Verancsics Antalhoz írt levelét, ill. Szerémi György Ma gyarország Romlásáról írt munkáját és még mindig nem jöttek rá, hogy két II. Lajost temettek el: egyet novem ber elején, és Zápolya temettette, a másikat decemberben és azt Ferdinánd temettette? Az egyiken volt a királyi jegygyűrű, a kereszt a nyakán, a másikat, egy fiatal tökéletesen mezítelen tetemét csakis egy fickó (Czetrich, l. Sárffy Ferenc jelentését) azonosította, mégpedig a föld alól kilógó láb-hüvelykujja alapján, szóval Glatzék még mindig ez utóbbit tartják elfogadhatónak. Holott az első mellett szól minden adat. Lajost Szepesi György, Záp olya rokona (testvére?) ledöfte, mire Tomori Pál lerohanta Szepesit és az ottani harcban Tatai szerint több ma gyar esett el, mint a mohácsi harcmezőn. Ledöfte azt a II. Lajost, aki akkor 20 éves sem volt!

Egyébként tudtad-e, hogy Árpád-házi királyaink több mint harmada gyerekkirályként kezdte és több mint a felük (14) nem érte meg a 36 évet? Tudtad-e, hogy V. László, a ‘gonosz’, amikor meghalt, akkor még nem volt 17 éves? Vagy, hogy III. László meg 5 éves korában halt meg? Tudtad-e, hogy Géza, I. István apja 36 évesen halt meg és István sem lehetett idősebb 14 évesnél, amikor trónra lépett? Hogy a 24 Árpád házi királyból csak kettő uralkodott harminc évig, vagy annál tovább? 11 meg tíz évnél rövidebb ideig? Erről Glatz úr nem ír. De bezzeg arról igen, hogy Mária Terézia tevékenysége milyen áldásos volt a primitív magyarok európaiasítása érdekében (megszüntette a kínvallatást, pl., amit egyébként a Habsburgok idején vezettek be).

Glatz úr I. Ferdinánddal kapcsolatosan azt írta, hogy ez jó volt Magyarországnak, mert ettől kezdve a Habsburgoknak dinasztikusan is kötelességük volt megvédeni az országot a töröktől. Tudvalévő azonban, hogy nem ez volt a helyzet, nem védték meg. Sőt, nem Mohács volt a vész, mert azután a török még 14 évig nem jött be, ellenben I. Ferdinánd 11 alkalommal tört rá az országra és szinte unszolta a törököt, hogy foglalja el. Persze, Magyarországon akkor rohamléptekkel terjedt a protestantizmus ...

Azután szépen végigmenve mindenütt azt találod, ami a Habsburgokban szép volt. Mintha az az or szágnak a legnagyobb fölemelkedését szolgálta volna, hogy a Habsburgokkal szövetkezett. A koronáról írva megjegyzi, hogy vannak más nézetek is, de nem írja le, hogy pl. az ötvösök és aranyművesek erősen megkérdő jelezik azt a dumát, amit a könyv odabiggyeszt: egyházi ékszerekből összetákolt valami.

Azután Mátyás. Szalagcímmel jelzi, hogy Mátyás az egyik legnépszerűtlenebb király volt. Le is írja, de nem emeli ki, hogy a papság és a főnemesség körében volt népszerűtlen. Mellette egy másik szalagcímben az igazságos Mátyást elemzi, az igazságost idézőjelbe téve és kimutatja, hogy az a hit, hogy igazságos volt, a le genda körébe tartozik, hiszen népszerűtlen volt. Mondom, akár Vatikán, vagy a Habsburgok véleményét is ol vashatnánk, nem különbözne. A magyar eredendően bunkó, erkölcstelen, lázadó, rabló, szóval alja nép. Mindezt az MTA elnöke, hajdani művelődésügyi miniszter szerkesztésében és nem 1867-ben, hanem 1996-ban. Görcsbe rándult a gyomrom tőle.

Persze vannak benne adatok is, de a magyarázatoktól mentsen meg az Ég. Van olyan is, amit el tudtam fo gadni, de nem az a jellemző. Mondd, az Urak a népet tökéletesen hülyének tekintik? Azt hiszik, hogy mást nem olvas el senki? Azt hiszik, hogy a történelem az egyedüli őket illető monopólium? Azt hiszik, hogy az szolgálja a magyarok identitástudatát? Most figyelj, mert egy hosszú szöveg kezdődik. Végigírom, ha már elkezdtem, már megbocsáss.

(folytatjuk)