Czigány Edit: A Létnek nincs célja
„A Lét pusztán egy utazás. Amikor az utazás olyan szép, ugyan kit érdekel a célállomás?” (Bhagvan Sri Radzsnis)
Valóban szükségünk van-e életcélra? Nemcsak „kulturális műtermékről” van szó?
Számos hiedelmünk mögött áll az a vágy, hogy összefüggést találjunk a körülöttünk lévő dolgok között, mert így biztonságosabbnak, kiszámíthatóbbnak érezzük a világot, amely sok szempontból közömbös, és szenvedéssel teli.
A nyugati társadalmak hiedelme, hogy mindig valamilyen célért kell küzdenünk. Igyekezet, törekvés, fejlődés, haladás – mind a nyugati, cselekvésorientált kultúrák jellemzője.
A keleti kultúrák a haladás helyett a „puszta” jelenlétet, megfigyelést, megélést hangsúlyozzák.
Az a hit, hogy az élet nem teljes a cél elérése nélkül, a nyugati civilizáció mítosza, kulturális termék.
Ahány ember, annyiféle személyes válasz létezik a kérdésre. Tartalmas kapcsolatok, gazdagság, alkotás, stb. a sor végtelen.
Milyen típusú célokat szoktunk találni?
Irvin D. Yalom, amerikai pszichiáter az Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvében két nagy csoportra osztja a válaszokat.
A vallásos vagy kozmikus válaszok azt mondják, hogy van emberen túli célja és értelme az életnek. A földi élet célja ezt megvalósítani és harmóniában élni vele.
A nem vallásos választ adók kozmikus értelem nélkül fogalmaznak. Komoly kihívás, ha nincs egy abszolút lény, és nincs eleve elrendelt értelme az életnek.
Akkor mi jelenthet útmutatást? Milyen nem vallásos célokat találhatok az életben?
Yalom összegzése szerint ilyen lehet az altruizmus, mások segítése, vagy jobbá tenni a világot. Elköteleződés valamilyen nemzeti, vallási, erkölcsi, vagy globális cél mellett. De lehet az alkotás, a kreativitás is cél, és ez nemcsak alkotóművészetekben jelenhet meg, hanem minden másban, munkában, gyereknevelésben, főzésben, kertészkedésben.
Lehet az önmegvalósítás is cél, de ezen önmeghaladást kell érteni, ami mások felé fordulást jelent.
Amikor felmerül a „mi az életem értelme” nyomasztó kérdés, akkor a legjobb, ha megpróbáljuk zárójelbe tenni, és helyette élünk, ápoljuk a kapcsolatainkat, örömteli élményekben veszünk részt, és ezek mellékhatásként elhozzák a választ is.
