Czigány Edit: A meghasadt kárpit

Az Ihlet egyfajta filmszakadás a kis Érdek-Ego és a magasabb Én, a Tanú között.

Ilyenkor a Tanú veszi át az irányítást, mint egy balesetben.

A Tanú rálát a sorsra, az élethelyzetre, szinte kívülállóként figyel, de együtt érez az Egóval.

Ennek a „látványnak”, „tudásnak” kényszerítő ereje van. Ki kell fejeződnie, materializálódnia kell.

A kis Ego – mindeközben – sokféleképp viselkedhet. Döbbenten félre állhat, alázatot tanúsíthat, vagy színlelhet. Esetleg oda sem figyelve, könnyedén trallalázva be is segít, és ellenállás nélkül írja a sugallatot.

Néha úgy érzi a művész, hogy kipattant belőle a mondanivaló, szinte súgták, logikus elméje részt sem vett az eseményben.

Néha hősies küzdelmet vív, hogy az ellenálló Ego hisztériás lármázásán túl, meghallja a Tanú sugallatát.

Néha tudatában van a szakadéknak, és tisztán látja, hogy kegyelmi állapotba került. Ezért olyan sokféle a művészi ihlet formája, leírása.

A szakadék keletkezése nehezen magyarázható. A kis Ego szenvedése, konfliktusa a Tanúval idézi elő talán. Az ihlet kiváltója mindenképp a filmszakadás. A meghasadt kárpit. A kis Ego váratlan félrevonulása, ledermedése, megbabonázottsága.

Az érdek nélküli rácsodálkozás az életre.

A nézés nélküli látás művészete.

Isten minden emberben meg akar nyilvánulni. A művész mondanivalója és a műélvező befogadóképessége nem egyforma, de bármilyen aránya alapvetően azon alapul, hogy isteni lényegünk összekacsint. Ez a közös pont.

Az ihlet Isten létének bizonyítéka.