Czigány Edit: A tobozmirigy rejtélye

1963-ban egy kanadai televíziós műsor vendége volt a brit író, Beverley Nichols.

Az angol királyi család kapcsán azt kérte a riporter, meséljen arról, milyen egy igazi királyi díszmenet Londonban.

Nichols lelkesen ecsetelte legutóbbi személyes élményét, és érzékletesen írta le a királyi család ruházatát, hintókat, lovakat.

Egyszer csak hirtelen elhallgatott, és komor arccal meredt maga elé.

„Rosszul van?” – kérdezte aggódva a riporter. Nichols a fejét ingatta, és zavarosan folytatta a beszámolót: „Van ott egy nyitott fekete limuzin is, az amerikai elnök ül benne, minden csupa vér! Rendőrök, mentők szirénáznak, az emberek menekülnek, sírnak. Jaj, ne, ezt nem akarom látni.”

A férfi felugrott és kirohant az élő showból. A riporter zavartan elnézést kért a nézőktől, ugyanekkor valaki odarohant a stábhoz, és közölte: „hat perccel ezelőtt Dallasban, nyitott limuzinjában lelőtték Kennedy elnököt.”

Nichols később megdöbbent, amikor visszanézte ezt a részt, és azt mondta: „Az elmém ráhangolódott a díszfelvonulásra, és a harmadik szememmel láthattam meg Kennedyt.”

A harmadik szem fogalma így került bele a sajtóba.

Minden érzékelésünkért egy-egy érzékszerv felelős. Hol a felelőse az érzékfeletti érzékelésnek, a „hatodik érzéknek?”

A megérzés, megálmodás, telepátia, tisztánlátás, jóslás nem a biológiai érzékszerveinkhez kapcsolódnak, hanem valami máshoz.

A 2. században egy görög orvos, Galénosz A testrészek hasznosságáról szóló könyvsorozatának 8. kötetében ír a tobozmirigyről – mivel hasonló a fenyőmaghoz, ő nevezte el így. A tobozmirigyben fedezte fel azt a szervet, amely – egybehangzóan az évezredes keleti tanításokkal – hormonszabályozó szerepet tölt be, az alvásmolekulákat termeli, és bár a legmélyebb sötétségben van, mégis érzékeli, ha a külvilágban esteledik.

Több ezer éve tanulmányozzák e kis, borsónyi nagyságú szerv szerepét, funkcióját.

Kell lennie egy hatodik érzékszervnek, ami az ingert befogadja feldolgozásra.

A spirituális tanítások szerint ez a „Harmadik Szem”. Sivát szinte mindig három szemmel jelenítik meg. Indiában erre utal a homlokfestés, a „bindzsi” is. A társadalmi státuszra is lehet következtetni belőle: a lányoké piros, az asszonyoké fekete, a Visnu-imádóké lótusz, stb.

Az Aranykorban mindenkinek látható volt a homlokán. Az Aranykornak vége lett, az ember eltávolodott a szellemi dimenzióktól, így igazlátó szeme is elsorvadt.

Maradványa a koponyán belül megmaradt.

A tobozmirigy kutatásában a nyugati orvostudomány a kezdeteknél tart, sokáig csökevénynek tartották, míg végül rájöttek, hogy a melatonin = alváshormon termelésében játszik fontos szerepet (hogyan, azt nem tudjuk), belső információs ösvényekről fogad információt. Látunk vele, de nem úgy, mint a hagyományos szemmel. Itt keletkezik a megérzés, az intuíció, az ihlet. Kelet megőrizte ezt a tudást.

A New Age beköszöntével, a 60-as években következett be szemléletváltás, amikor a „hippi nemzedék” felfedezte a pszichedelikus szereket (egyes teóriák szerint a CIA terjesztette el közöttük, hogy megfigyelhessék a tömeges hatását), ekkor terelődött rá újra a figyelem.

Az ezoterikus beállítottságúak biztosak abban, hogy van spirituális jelentősége ennek a szervünknek, ami hozzásegíthet minket a megvilágosodáshoz. Éteri antennaként működik, észleli és dekódolja a körülöttünk lévő mágneses mezőt. A jeleket a gerincfolyadékon keresztül a thalamuszba és a hipotalamuszba küldi, ahol a tapasztalatokat feldolgozzuk. Idővel megnyithatja elménket magasabb szintű valóságok felé.

Dr. Bruce Lipton szerint a tobozmirigy egy információ-feldolgozó rendszer része, ez valójában a hatodik csakránk, ami a spiritualitás, a lélek elsődleges elérési pontja. A tobozmirigy a személyre szabott energiamezőnk, a fizikai és a virtuális valóságunk közötti kapocs.