Czigány Edit: Az alexandriai könyvtár végzete
Kr. előtt 331-ben alapította Nagy Sándor a Nílus deltájában Alexandriát.
A rá jellemző „szerénységgel” önmagáról nevezte el. Démokritosz tervezte a modern várost, nagyobb lett, mint Róma.
Nagyságát a város szellemi színvonala, nem katonai, gazdasági jelentősége adta.
Derékszögben találkozó utcák, egy körzetben csoportosuló középületek, és a Museion = a Múzsák csarnoka, a világ legnagyobb könyvtára hivalkodott benne a kultúra templomaként.
Arisztotelész (Nagy Sándor nevelője) arra gondolt, hogy egy helyen kéne összegyűjteni a tudást.
Hamarosan fel is épült a könyvtár, az ókori világ legnagyobb könyvtára, a „Museion”, ahol a papirusztekercsek százezreit helyezték el.
Eleinte csak görög nyelvű anyagot gyűjtöttek, de később más nyelvűeket is elhelyeztek, sőt le is fordítottak itt.
Az évszázadok során – ezer év alatt – az állomány elérte a 700 ezer db. tekercset. Az értékesebbekről több másolatot is készítettek.
Az anyag magába foglalta az ókori világ összes tudományát, „itt mindent megtalálsz, amit tudnod érdemes”.
Fontos, értékes könyvről tudomást szerezvén, a könyvtárosok képesek voltak távoli országokba is elutazni, s ott a helyszínen lemásolva, hazahozni.
Kr. e. 260-240 között az ott dolgozó Kallimakhosz volt a leghíresebb könyvtáros. Katalógusa 120 tekercset töltött meg.
A könyvtár épülete növény- és állatkertként is működött, csillagászati obszervatórium, orvosi boncterem, hatalmas előadótermek is rendelkezésre álltak. A kutatók közt volt Euklidesz, Arisztotarkhosz, Eratosztenész, Archimédész.
Özönvíz előtti ismereteket tartalmazó iratokat is őriztek (Zarathusztra könyveinek görög fordításait, stb.).
Kr. e. 47-ben Julius Caesar csapatainak támadása során, a kikötőben felgyújtott hajók tüze átterjedt a Múzsák csarnokára, 40 ezer tekercs megsemmisülését okozva.
Caesar tagadta a tudatos gyújtogatás tényét, sőt Marcus Antónius kárpótolta a várost, 200.000 kötetet hozatott át a pergamoni könyvtárból.
Kr. u. 271-ben Zenóbia királynőnek (palmyrai uralkodónak) hadjárata során nem titkolt célja volt a könyvtár felégetése, de nem érte el célját, mert az ostrom során csak részben égett le a könyvtár, igaz, így is komoly veszteséget szenvedve.
Kr. u. 297-ben Diocletianus indított támadást Alexandria ellen.
A Museion 389-ben nagy pusztítást szenvedett Theophilosz alexandriai püspök eretnekség elleni harca miatt.
A bagdadi kalifa Omár rendelte el 646-ban a könyvtár megsemmisítését, azzal az indokkal, hogy „ha könyvek azt tartalmazzák, amit a Korán, akkor fölöslegesek, ha pedig mást, akkor eretnekek”.
A legenda szerint az emberiség teljes tudását tartalmazó könyv/papírusz-anyagot a könyvtár előtti téren máglyába rakták és elégették, más források szerint a városi fürdőket 6 hónapig fűtötték vele.
2004-ben lengyel régészeti kutatócsoport találta meg a Museion maradványait, 13 hatalmas előadótermet, kb. ötezer hallgató számára alkalmas oktatási intézményt. A világ legrégebbi egyetemét, amelynek pusztulásával a világ akkori tudása örökre megsemmisült.
Mint a tudás tisztelője, volt könyvtáros, tanár gyászolva hajtok fejet az emberiség eme dicső tette előtt, és legmélyebb megvetésemnek igyekszem hangot adni jelen írásomban.
