top of page

Czigány Edit: Celebrisztán, avagy kinek a vágyai?

szilajcsiko









Mozart zsenije valósággal berobbant a 18. századi Bécsbe. Hamar elhomályosította a hivatalos udvari zeneszerző, Salieri hírnevét – írja Elena Pulcíni, olasz filozófus.

„Hogyan rejtheti magában egy ilyen közönséges, obszcén ficsúr – kérdezi Salieri dühében egészen felhevülve – a muzsika isteni szépségét?”

Salieri egyre mélyebbre süllyed a keserűség és harag mocsarában, tudja, hogy sohasem kelhet versenyre Mozarttal.

Korabeli dokumentumokból – Beethoven beszélgető füzeteiből – derül ki, hogy Salieri bevallotta, ő mérgezte meg Mozartot.

Mindez csupán legenda, állítja ma a zenetörténet, hiszen Salieri rajongott Mozartért. A kezdeti összetűzések, rivalizálások ellenére, közös műveket is alkottak.

Halálos ágyán Salieri azt mondta Ignaz Moscheleznek (Beethoven tanítványnak): „Becsületszavamra elmondhatom, hogy egy szó sem igaz abból a pletykákból, hogy megmérgeztem volna Mozartot.”

Mieink-e a vágyaink? Hogyan keletkeznek?

Miért akarják egyáltalán azokat a dolgokat, amiket akarnak?

René Girard, francia születésű, amerikai filozófus, történész „romantikus hazugságnak” nevezi azt, hogy a dolgokat önállóan akarjuk.

A vágyat egy másik ember vágya lobbantja fel.

Jó, ha tudjuk, hogy más döntéseihez igazítjuk a márkákat, az iskolákat; ételeket választunk így.

Girard szerint a „világfalu” és a közösségi média révén a legfőbb vágyakozás és a 21. század fenyegetése az irigység, a rivalizálás minden szinten megvalósuló elszabadulása.

Tükörneuronjaink révén bárki átélheti azt, ami egy másik életbe repíti.

Ha nagy távolságban található az alanytól a vágyott élet és a modellje, akkor komoly versengés nem alakulhat ki.

Ezt nevezi Luke Burgis, népszerű amerikai filozófus-szerző Celebrisztánnak.

Egy kisgyermek – társa utánzásából – miért akar ugyanolyan játékkal játszani, ami miatt komoly civakodás keletkezhet.

A professzor csillaga fennen ragyog, nem akadt talentum, aki fenyegette volna presztízsét.

Egyszer csak egy fiatal talentum elkezd saját gondolati pályára állni.

Így könnyen kialakul köztük egy egyoldalú vagy kölcsönös rivalizálás.

A pszichológiai kutatás hajnala sem volt mentes az elsőségért vívott harcoktól.

Sigmund Freud mindenkinél féltékenyebben őrizte territóriumát. Meg volt győződve arról, hogy ő tárta fel a tudattalan alapvető működési módját. Alfred Adler a libidó helyett a fölényre-törekvésre helyezte a hangsúlyt.

Individuál-pszichológia néven, külön iskolát alapított.

Carl Jung ugyancsak bírálta a mindent átható libidó tanát, végül a freudi tudattalannál sokkal grandiózusabb területet fedezett fel, a kollektív tudattalant.

Minél nagyobb tehetség adatott valakinek, annál inkább kerülgetik az önjelölt tehetségek.

Az őstehetség lehet, hogy hagyja, mert nagylelkű, vagy alkotó emberként nem érdekli a siker, és amekkora zseni, akkora balek is.

Az azonosulási vágyat nevezi Girard „metafizikainak”. És akitől „ellopta” az önazonosságát, annak, miután puszta léte lebuktathatja, mennie kell.

134 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
Blogos rovatok
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page