Czigány Edit: Mi az ára a hazugságnak?

Paul Ekman amerikai pszichológus (Kaliforniai Egyetem) – gyerekekkel készített interjúkból és felnőttek által kitöltött kérdőívekből – összegyűjtötte a hazugság indítékait.

A büntetés elkerülése, jutalom elérése (pl. állásinterjún munkatapasztalat hamis bemutatása), másik személy megóvása a büntetéstől, mások csodálatának elnyerése, kínos társadalmi helyzetből való menekülés, félelem a szégyentől, a magánélet védelme, a hatalom gyakorlása (pl. a kommunikáció kormányzati leuralása a járványadatok terén), udvariasság, hízelgés, tapintatból való, ártalmatlan társadalmi szokásból adódó indítékok.

Valerij Alekszejevics Legaszov szerint nem az a baj, hogy a hazugságot igazságnak hisszük, hanem az, hogy az igazságot fel sem ismerjük.

Az emberek azt várják el, hogy másoktól igazat hallanak. Ez teszi lehetővé, hogy a hazudozók sokszor megússzák.

Robert Feldman (Massachusetti Amherst Egyetem), a verbális megtévesztés kutatója szerint a hazugság emberi képességének gyökerei mélyre nyúlnak. Kiderült, hogy hajlamosak vagyunk elhinni bizonyos (számunkra jóleső) hazugságokat, még akkor is, ha a bizonyítékok ellentmondanak nekik.

Leggyakrabban azoknak mondunk komoly hazugságot, akikkel a legszorosabb kapcsolatban vagyunk, együtt élünk.

A fizikai erő nélküli manipuláció képessége az ősi közösségektől kezdve előnyt jelentett az erőforrásokért, társakért, szövetségesekért folytatott versenyben.

Hazugsággal megszerezni a hatalmat általában egyszerűbb, mint más módszerekkel, pl. könnyebb hazudni, mint valakit fejbe verni vagy bankot rabolni.

Bizonyos kutatások azt mutatják, hogy az emberek a mások javát szolgáló hazugságot – a fájdalmas igazság elkerülését – etikusabbnak tartják, mint az őszinteséget. (Ken Rotenberg, a Kieli Egyetem pszichológiaprofesszora).

Pl. Magyarországon sokáig nem közölték a rákosokkal, hogy halálos betegek.

Az emberi evolúció azért emelte fajunkat az állatvilág fölé, mert képesek voltunk szélsőségesen rugalmas viselkedésre és együttműködésre a fajtársakkal, hogy territoriális és hódító ösztöneinket kiélhessük. Ilyen közösségben a megtévesztés nem bűn, hanem létszükséglet.

Egy kísérlet az emberek becsületességéről, ill. csalárd hajlamairól azt demonstrálta, hogy a többség hajlamos elhajolni az erkölcsi egyenességtől. Minden kísérletet beleszámolva, körülbelül 30 ezer embert teszteltek és 36 ezer dollárt loptak el a kísérlet során.

Jól tükrözi azt, ami a társadalomban működik – mondta Dan Ariely, a Duke Egyetem pszichológiaprofesszora, a csalások egyik legismertebb kutatója. Kriminológusok szerint a csalást négy tényező motiválja: a kapzsiság, a lehetőség, a szükséglet – és az etika hiánya.

Még a legbecsületesebb emberek sem tökéletesen egyenesek.