Czigány Edit: Nemezis, avagy az „édes bosszú”

A nemezis görög szó, jelentése: bosszúálló sors, végzet. A lényege az, hogy aki ártott másoknak, az maga is kénytelen legyen elszenvedni valamilyen hátrányt. Hasznos, mert veszteségessé teszi a közösségi normák megsértését.
A bosszú nemcsak az emberi fajra jellemző, a halak, a madarak és a főemlősök esetében is megfigyelhető.
És nemcsak a közösség, hanem az egyén számára is fontos eszköz.
Ha valakit sérelem ért és bosszút áll az elkövetőn, akkor csökkenti annak valószínűségét, hogy az illető újra megpróbáljon kárt okozni, sőt, a külső szemlélők felé is üzenet: nem érdemes kikezdeni vele!
Ha valaki nem áll bosszút, azt üzeni, hogy vele meg lehet tenni mindent.
Az emberek sokkal hajlamosabbak a bosszúállásra, ha a sérelem mások szeme láttára történt; ez jelzi, hogy a bosszú részben a külvilágnak is szól.
Mindennek a kis közösségekben volt szerepe régen, amikor a túlélés múlhatott az egymás ellen elkövetett méltánytalanságokon.
A bosszúállás jó érzést kelt – kár is volna tagadni.
Sikeres filmek, könyvek tömegei keltenek elégedettséget a nézőkben, olvasókban.
Egy pénzes játékban még akkor is pozitív élményt jelentett, ha a büntetést kiszabó játékos is veszített a büntetéssel. Vagyis a megfigyelt agyi jutalomközpont akkor is aktiválódott, ha a játékos pénzt vesztett a büntetéssel.
Az agyban működő terület ugyanaz volt, mint ami a kellemes ingerek, finom ízek stb. észlelésekor aktiválódott.
Vagyis a közkeletű fordulat, miszerint a bosszú édes, összhangban van az idegélettani megfigyelésekkel. Kutatások sora erősítette meg mindezt.
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy a bosszúállás remek dolog.
De ez nem így van.
A bennünk lévő agressziót le lehet csapolni, elkezdhetjük püfölni a boksz-zsákot, falhoz vághatunk pár tányért, kieresztethetjük a gőzt, és megszabadulhatunk a feszültségtől.
A pszichológiában „katarzis-elméletnek” nevezett elméletet a kutatások nem igazolták.
Ha agresszíven viselkedünk, újból így fogunk tenni, vagyis felvesszük a viselkedési repertoárunkba.
A bosszú által nyújtott örömérzés csupán pillanatnyi hatás, hosszú távon az ellenkezője érvényesül.
Aki bosszút áll, sokkal többet gondol a sérelemre és az elkövetőre, mint aki nem foglalkozott ezzel.
A kutatások összefüggést találtak a bosszúvágy és a szadisztikus hajlam között.
Tipikus bosszúálló személyiség a narcisztikus személyiség is.
Aki kiválónak tartja magát, akinek mindenhez joga van, empátiás készsége gyenge, bár öntudata mélyén szégyen, hiányérzet, bizonytalanság rejlik.
Ne hagyjuk a bosszúvágyat elhatalmasodni, hangulatjavításra használni.
Mert ugyan a bosszú ősi emberi vonás, de a megbocsátás is az.
(Magánvélemény: Na, ezt kétlem! Apró késést, elfelejtést szóvá sem teszek, komoly csalást, árulást viszont nem bocsátok meg. Nem vitatkozom, levegőnek nézem az elkövetőt.)
Comments