Czigány Edit: Röpke emlékezés Szent Istvánra
Az első keresztény magyar király.
A türknek és pogánynak mondott Vajk néven született, Géza fejedelem és Sarolt fejedelemasszony – az erdélyi Gyula vezér keresztény leányának – fiaként, Esztergomban, 969 és 977 között valamikor.
Megkereszteltetésekor az I. István keresztény vértanú nevét kapta.
996-ban feleségül vette II. Henrik, bajor herceg leányát, Gizellát.
Apja halála után, 1000-ben – (1001-ben?) – koronázták királlyá Esztergomban, Szilveszter pápa koronájával (amely nem azonos a Szent Koronával).
Fia, Imre herceg egy vadászaton meghalt. István bele is betegedett az elvesztésébe. Egyenesági örökös nélkül maradván, unokaöccsét, Orseolo Pétert jelölte meg utódjául.
Halála előtt a Boldogságos Szűzanyának ajánlotta fel országát, ezért nevezik Magyarországot „Mária országának”.
1038. augusztus 15-én, 69 éves korában halt meg Székesfehérváron, ott is temették el. (Ha mindkét adatot hitelesnek tekintjük, 969-ben születhetett.)
Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből létrehozta az egész Kárpát-medencére kiterjedő, keresztény magyar államot.
Az első magyar szent – 1038 augusztus 19-én avatták szentté.
Egyaránt békére törekedett a Német Birodalommal és a Bizánci Birodalommal, de a csatározások fel-fel lángoltak.
Nyugat számára rejtély a magyar gondolkodásmód. Napkeletről jött nép, mégis együtt dobban a szíve Európával.
Megemészthetetlen számukra, hogy védtük Európát saját rokon népeinkkel – törökkel, tatárral – szemben.
Nyugatnak bűntudata van.
Irigységgel vegyes csodálat, zavarodottság vezeti őket a haraghoz.
21. századi paradoxon, hogy „Európa nevében” vonnak bennünket felelősségre, amiért megint Európát védjük!
Néha neheztelek Szent Istvánra, hogy ehhez a jellemtelen Nyugathoz csatlakozott, és nem átallotta rokonait, Koppányt s a táltosokat kivégeztetni.
