Czigány Edit: Vizet prédikálunk, de bort iszunk

Mivel emberként következetességre törekszünk, minden olyan helyzetben, amikor a tetteink és az értékrendünk között ellentmondás keletkezik, ú.n. „kognitív disszonanciát” élünk meg. Az ebből keletkező feszültséget a legváltozatosabb módon igyekszünk csillapítani.
Leon Festinger amerikai pszichológus 1957-ben kiadott, A kognitív disszonancia elmélete c. művében kísérletekkel bizonyította, hogy az emberek a tetteikhez viszonyítva alakítják az értékrendjüket, és nem fordítva.
Egész életünket áthatja ez a fajta feszültség. Pl. a szerelemről nem tudjuk, hogy valóban öl, butít vagy nyomorba dönt, de annyi biztos, hogy a kognitív disszonancia megélésére kiváló alkalmat biztosít. Pl. épp pezsgőt bontunk a párunk előléptetése alkalmából, amikor kiderül, hogy a karrierje érdekében több órányira levő kisvárosba kell költöznünk. Nem akarnánk költözni, de szeretjük a párunkat, és az elégedettsége fontos számunkra. Ekkor a hozzáállásunk megváltoztatásával segítünk önmagunkon, és elkezdjük a kisváros előnyeit mérlegelni: tiszta levegő, kisebb forgalom, kisebb zaj, alacsonyabb megélhetési költségek, stb.
Az 1932-ben született Elliot Aronson, amerikai pszichológus olyan feszültségnek nevezte a kognitív disszonanciát, ami a megszüntetésére készteti az embereket.
Logikus lenne a viselkedésünk megváltoztatása, ez azonban nehéz, így inkább magyarázó hiedelmeket gyártunk – az önfelmentés, felelősséghárítás céljával.
Aronson 2015-2021 között saját kísérlettel igazolta mindezt.
A többségi társadalomból toborzott résztvevők előítéletes, diszkriminatív viselkedés szemtanúi voltak. A külcsoportot amerikai kisebbségek alkották: muszlimok, latinók, romák, zsidók. Az egyik többségi játékos a diszkriminálást még előítéletes üzenettel is megerősítette. Azok, akik nem tiltakoztak, nem avatkoztak közbe, később előítéletesebbé váltak, és bagatellizálták a jelentőségét a tapasztalt dolognak.
Aronson egy másik kutatásában a dohányosok jelentős hányada fejezte ki kétségeit a rákos megbetegedéseknek a dohányzással való összefüggése miatt; sok kísérleti alany pedig magát mérsékelt dohányosnak nevezte, és így csökkentette a disszonanciát.
Tehát a kognitív disszonancia kényelmetlen állapot, de e tény a viselkedésünk megváltoztatására is ösztönözhet, hogy valóban azt tegyük, amit mondunk. Ha már vizet prédikálunk, vizet is igyunk. Vagy ha vizet kell innunk, vizet is prédikáljunk.
Comments