Czigány Edit: „Embermentes napok” – az „énidő”, a „Niksen” nem lustaság

Az énidő önmagunkra szentelt minőségi idő. Amikor egyedül vagyunk, nem kell alkalmazkodni, módunk van feltöltődni, ezért nagyon pihentető.

Éppen olyan értékes, mint amikor másokra szenteljük az időnket.

Egy család életét jól szervezni életünk legnehezebb feladata.

Saundra Dalton-Smith, amerikai orvos-kutató a The Sacred Rest (Szent pihenés) című, 2017-es könyvében sorra veszi a fáradtság különböző szintjeit:

1. Fizikai fáradtság – kimerültség, alváshiány

2. Mentális fáradtság – tele a fejünk, túl sok inger

3. Érzékszervi fáradtság – túl sok fény, zaj

4. Érzelmi fáradtság – frusztráltság, levertség

5. Spirituális fáradtság – sodródunk, nem találjuk az élet értelmét

6. Szociális fáradtság – magányra vágyunk

7. Kreatív fáradtság – ötlethiány, ismétlődés

Ha hosszú távon visszaélünk testi, lelki, szellemi kapacitásunkkal, annak komoly következményei vannak.

Az „énidő” azért fontos, hogy megelőzzük a kiégést, és megtaláljuk azokat a támpontokat magunkban, amik hozzásegítenek a túléléshez.

A tartalmasan – s nem lustálkodásból – eltöltött énidőnek számos formája létezik: sétálni vagy sportolni a szabadban, vagy csak leheveredni a réten, zenét hallgatni – a hétköznapi robot: mosás, főzés, takarítás, a gyerek leckéjének átnézése helyett.

Ha nem az aktív, hanem a passzív semmittevést választjuk, akkor is a hétköznapok során túlhajszolt testünk, lelkünk szükségleteit elégítjük ki.

Hollandiából származik egy mozgalom, az ú.n. „niksen” (jelentése semmi), ami arra bátorítja az embereket, hogy iktassanak be maguknak mikro-énidőket, még ha csak egy-két órát is.

Ez nem önzés, hanem önmagunk szeretetéhez tartozik, s a szűkebb és tágabb környezetünknek is hasznára válik.