Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1066.

1066.

Páratartalom fontos a levegőben,

testi egészség egyik biztosítéka,

mint a napsugarak is eredendően

láthatatlanok, szemünk tőlük fénytéka.

Gondolkodásnak is ott kell lenni bennünk

állandóan, lelki élményt nyújtva folyton,

testi-lelki összeszedettségben lennünk

e szellemi közeg segít életfronton.

Nem belső tulajdonság ez, hanem egész

lényünk lényegeként működtet bennünket,

háttér-tudatosság dolgozik, ha merész,

ha gyáva jellemzés illeti tettünket.

Rosszul gondoljuk, hogy agyunk elfáradhat,

mert csak eszmei tartalmak csatornája,

hálózati szinten hárít el fájdalmat,

mikor sérülésnek nagy lehet az ára.

Ez nemcsak a tűztől visszarántott kezet

jelent, hanem hogy nem rohanunk a falnak

fejjel, mert átvitt értelemben sem vezet

jóra, s őrlángunkként még éjjel sem alhat.

S ideje már e versbe is beléptetni

a többi embert, nélkülük nem léteznénk,

világunkat együttesünk úgy teremti,

mint saját emberségünket józan elménk,

Mi hát, mi itt van köztünk éjjel és nappal,

állandóan, szüntelen és magas szinten,

példálózhatunk a biztonság alappal,

általánosabban Gondviselő Minden.

Voltak korszakok, midőn csak evilágit,

magukat értették ezen, majd kiterjedt,

elért a figyelem nagy bonyolultságig,

beláthatatlan sorsokban Isten erjedt.

Ott van azért minden gondolatnak mélyén,

ahogy a pára és a fény segít minket,

s ha legjavunk lép közösségünk élén,

boldogan viseljük a Mindenség-inget.