Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1068.

1068.

Világot látni! Világot látni! – hangzik

ma is mindenfelől vérmes követelmény,

mert máshol mindenből jobbat tapasztalhatsz,

utolérjük őket, tenni sokat kell még.

És tényleg, sokmindenben előttünk jártak

eddig, különösen nyugati országok,

előnyöket történelmi okból nyertek,

létükből kevesebb féreg foga rágott.

Jó pénzért árulták tudós fölényüket,

mindenféle téren hasznos tanácsukat,

sokféle készüléket gyártottak nekünk

is, vettük, betömjünk szükséglet-lyukakat.

De a fontos dolgot cicomázni kezdték,

s már a fényűzést is meg kellett fizetni,

divathóbort felé mozdult el világuk,

mely irányba nem lehet a jövőt vetni.

Ott szétválasztódott, mi itt még egyben van,

hit és erkölcs ügye műszaki dolgoktól,

sokkal többet megengedhetnek maguknak,

míg mi még épülünk megfontolásokból.

Szegénységnek nevezik állapotunkat,

ez sokkal többet mutat lelki oldalon,

eredményre is hajt, nyugalmat is áraszt,

miközben itt sem hiányzik a vigalom.

De észnél kell lennünk, mert már támadás ér

józan eszünkért is, és ami normális,

el kellene vetnük, kalandos életet

testi téren kellene keresni, máris.

Ám mi nem esszük olyan forrón a kását,

bár sokan külföldre csábultak manapság,

de ott nem élménytől, szerektől kábultak,

meg kell előznünk, mi gyógyultan is rabság.

Sorra jön káros jólétre oly megoldás,

hosszú táv még rosszabb, mint eredetileg,

mi meg felélesztjük hagyományainkat,

igaz múlt tanulsága jövőnkért fizet.