Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1086.

1086.

Valami fontos és a legfontosabb közt

annyi a különbség, hogy ki képviseli,

kinél kerül előtérbe minden előtt,

mert általa életboldogságát nyeri.

Ősmúltból női alakot jelző szobrok

sokasága került elő termékenység-

tisztelet általános voltát mutatva,

azazhogy jól tudták az anya szerepét,

gyerekszülés által világunk folytatja,

s ha csecsemőjüket elvesztették gyakran,

ismételt áldozat a túlélést adta,

s képességnövelő, ha erő kicsattan.

Körül rajongták hát, látszik alakjukon,

telt idomaikból jusson a magzatnak,

s ha ma divat vékonynak maradni, tudom,

árthat, bővében kell lenni tápanyagnak

a terhesség alatt, mi áldott állapot lett,

midőn ki akarták venni a kezünkből

saját sorsunk, szaporodás ajánlott lett

felsőbb, égi rendelésből, s fogant bűnből,

bujaságból tiltottan, ha nem szentségben

kötött frigyben, hogy természetesség fölé

kerekedjen hatalom bűvöletében

az ember, lelke gyűljön istenség köré.

Az örök anyából istennőt kreáltak,

magában sűrített emberi lényeget,

égi magasságból kaptak, kik helytálltak,

oda mondtak érte hálás köszönetet.

De ez nem csökkenti kihordás nehezét,

minden anya megszenved életet adván,

új korban férfiuralom lett a vezér,

ifjak értelmetlen a harcmezőn halván.

Párhuzamosan, de rejtve ment az élet

tovább a maga rendes útján, a földön,

gondolatközléssel tartva a szellemet

a helyén, s anyatiszteletet a nőkön.