Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1096.

1096.

Harmincadik névnap: negyede végsőleg

elvárhatónak – állattest határáig*,

nem kell még számvetést csinálni ilyenkor,

feladatnak tervkivitelezés számít.

Visszatekinthetsz, bár ez előkészület

volt eddig – bármennyire valón sikeres –

a magadért folytatott küzdelem felé,

hogy ezentúl már ahol nincs, ott ne keress.

Vigyed e hozományt további pályákra,

melyben több a tiéd, mint ami örökölt,

visszanézve sokat, előre keveset

látsz még, ezért nem fogsz kapni munkacsömört.

Hanem ettől kezdve minden nap próbatét,

de a hatás kiváltója, élvezője

nem te leszel: isteni gondviselőként

terelsz alkotásokat világmezőre.

Hiszen szülötteid már sosem te leszel,

de nagy azonosságra törekszel velük,

és még ha véredből valóan jönnek is,

kívánod, hogy legyen önálló, szép egük,

miben ők is hisznek, külön úton járva,

megtanulva tőled, hogy mind egyek vagyunk,

és a külön ész is ugyanonnan fakad,

tudatlan nem dönthetsz le semmilyen tabut.

Ez volt a második, s szerencsés esetben

megélsz harmadikat, nyugalmas szüretet,

ha már csak lelkedben felhalmozottakból

merítsz, csúcsemlékek élvezetét nyered.

Hogy alakul akkor, nem a te asztalod,

ifjabb nemzedékek rakják neked tele,

halkult véleményed figyelmet alig kap,

szeretteidtől lesz éltednek teteje.

Hogy aztán egészként mennyei negyedet

vagy még lenn a földön, vagy ott fönn teljesíts,

örökkévalóság tornácán táncolva

jóban, szépben való hitet tovább segíts.

---

*Az ember 20 év alatt fejlődik ki, s elvileg hatszor tovább élhet; ez az arány az emlős állatokra is jellemző.