Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1126.

1126.

Önbeteljesítő jóslathoz erő kell,

ha az jóra irányuló vágy, javaslat,

terv, célszerűen folytatott tevékenység

jója, java, forrása elvi magaslat,

a világ rendjét átlátó szellemiség,

őszinte önismeret, azaz alázat,

elhatározás a kivitelezéshez,

külső tisztelete segítség-varázslat.

Túlzás mindenkiben van szíve legmélyén,

mi a lelkével ellentmondásba kerül,

hős katona lenne vagy szépségkirálynő

fiú, lány, bár tudja, ténye fel sem merül.

Hát szerencsésebb szerényen álmodozni,

maradva bizonyosság valós talaján,

saját lehetőséget hűen felmérni,

mihez tehetséget bőven érez magán.

Vannak aztán sokan, a reménytelenek,

akik csakazértis olyasmit akarnak,

ami eleve kivitelezhetetlen,

jóslatukkal valót, józan észt tagadnak,

s eleve a lemondást állítják róla,

hogy sosem fog számukra megvalósulni,

persze a körülményeket hibáztatják,

vagy oly beavatkozást, mi földöntúli.

Rossz kiindulás tehát sikamlós örvény,

nem lehet vagy nehéz kiszállni belőle,

minden lefelé húz, ellenáll a célnak,

mintha a vadász bekötött szemmel lőne,

s bár van találat, az nem a kiszemelt vad,

erőfeszítését másra terelhetné,

vegyük észre, nem mi választunk életet,

annak szolgálatát tegyük szentelt elvvé.

Ha tényleg keresünk, fogunk is találni

tanácsoltak között saját boldog utat,

minek részletei vezérelnek minket,

beteljesíteni bátor jóslatukat.