Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1153.

1153.

Hány és hány esemény zajlik most egyszerre,

felfoghatatlan szám még fontosabbja is,

de hogy vigyázzon is valaki minderre,

annak a meséje alapvetőn hamis.

Mégis hiszünk benne, kőbe nem üt lábunk,

úgy elrendezett a világ menetrendje,

egymás mellé s egymásba épülést látunk,

és még a szabadság is meg van engedve.

Bizonyos szint fölött válaszhat mindenki,

hogy mit, merre és hogyan csinál tovább,

sőt, van olyan, mit nem dönthet el más senki,

s van, ami túl későn jön, s van mi túl korán.

Fontos feladatunk Istent segíteni,

hogy beteljesítsük rendeltetésünket,

ne legyen életünk büntetéssel teli,

mi rögtön követi helytelen tettünket.

Ilyen teljességről és fogyatékról szól

testi-lelki egészségünk, fejlődésünk,

szerencsésen szerencse kovácsolásról,

meghatározottan célszerű lépésünk.

De hát honnét lenne ennyi tudatosság

bennünk, kérdezzük, de látjuk mégis, hogy van,

ha csak idő előtt agyunk ki nem mossák

megtévesztő eszmék idejét múlt korban.

Mert a korszerűség az igaz élmény,

még úttörő szerepet is vállalhatunk,

minket követésre nem szükséges kérvény,

már a jó példával jó erősen hatunk.

Mások meg, különösen az öregebbje,

nekünk segítenek sokezernyi téren,

hol nem vagyunk otthon, tapasztalat verve,

de van kiút, tanulásvágy örök szerep.

Igen érdekes, hogy minden bonyolultság

feltárattatik majd egyszer valakiktől,

ilyen eredmények lesznek nekünk újság,

de nyitottságot óvatosságra intőn.