Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1158.

1158.

Világszinttől várni gazdasági bajok

orvoslását, vakrepülés, behunyt szemű

ugrás a sötét ismeretlenbe, magunk

kiszolgáltatása, rossz sodródás-szerű

megoldás, belátatlan következménnyel,

mert csakis helyi szinten dőlnek el dolgok,

bár a helyi érdek lehet kiterjedett,

földrésznyi befolyásolt üzleti sorsok

kezelése központi akarattal, úgy,

hogy az hálózatosan érvényesüljön,

s mivel minden szervezettel betartatják,

egyes szereplőknek pecsenyéje süljön.

Világszint azért sem old meg csak úgy semmit,

mert merev határokkal különíti el

közakaratnak mondott döntés célzatát,

eredményre saját területen figyel,

akár kényszert is alkalmazva másokra,

akiket lenyomhatónak ítél meg s el,

mert csak kiegészítik tevékenységét,

könnyen pótolható munkával, szerekkel,

vagy olyanokkal, amit el lehet venni,

ha kell, háborút is kockáztatva érte,

– fegyvereszköz megvan hozzá felhalmozva –

erősebbként békétlen korszakra térve.

Azaz a megoldás mindenütt hazai,

belső folyamatok úgy irányítása,

hogy a népességtől szerezzen meg gyógyszert,

nehézségek ő szintjükre szétszórása,

haszon ne adásból, elvételből jöjjön,

önrendelkezéssel bénaságot oldva,

önszegényítéssel váltva életmódot,

de még mindig nem katonát feláldozva,

alkalmazkodva az új világhelyzethez,

és nem a gyeplőt a lovak közé dobva,

hinni a bajok elháríthatásában,

jó ösztönnel, a rossz ne legyen megszokva.