Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1173.

1173.

Ha az olyan könnyű lenne! – mint ahogyan

előadják, tanácsolják, mikor nehéz

döntés, választás, keresés előtt állunk,

mintha szerencse csak néha-néha benéz

az emberhez, de akkor nyitva kell lennünk,

fogadókészen a jóra, hasznos, ügyes

segítségre, mert másoknak is szüksége

van ránk, nemcsak nekünk rájuk, nehogy üres

legyen a tarisznya, mit a gondviselés

akaszt mindegyikünk nyakába, hordozzuk

magunkért, másokért, fektessenek belénk

bizalmat, hogy a legjobb formánkat hozzuk,

a választékból ki az érdemes vegyen,

és ne az, akinek úgy semmi sem lesz jó,

ne orozza el mások elől, találja meg

jó gazdáját, mihez kell a türelmes szó,

elmagyarázzák az elvárás mikéntjét,

hogy tudd, mi vár rád, s ahhoz képest mérlegelj,

vállalkozhatsz-e jövődet alapozó

kezdő lépésre, nehogy majd füvet legelj

ott, ahol a húsosfazékból lehet venni,

ha nem is kétmarokkal, de megtalálod

számításod, előbb, mint várható, hosszú

képzésed gyümölcseit majd visszalátod.

Azaz ne kapkodj, ne hamarkodd el, de ne

is késd le a felkínálkozó alkalmat,

próbálj együtt kezdeni induló üggyel,

mi kockázatosabb, nyugodtan nem alhat,

aki belevág, az ismeretlenbe, de

ugyanakkor garantált az izgalmasság,

teljes észerő bedobása, észbontó

élmény siker csúcsán, szédítő magasság

megtapasztalása szakmai oldalon,

miről ugyan titkon álmodoztál talán,

de ha bizonyosságként tapasztalhatod,

akkor válhatsz önálló lénnyé igazán.

S ha most mindezek előtt, csak kapujában

tudod magad, méltósággal előlegezd 

a jövőd, töltsön el jelentősége, hogy

olyat határozhass, ami már végleges,

hosszú távra szólón tárulkozik szépen,

szerződő félként tekint rád a meghívód,

csapatmunkába, de érvényesülésre,

hivatásgyakorlással emelni nívót.