Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1194.

1194.

Hányszor elhangzik, örülj, hogy neked csupán

ilyen problémáid vannak, sokan ezzel

már boldogok lennének, annyira nehéz

nekik, szerencséd, hogy nem vagy átlagember.

Mintha buktatók, nehézségek lennének

természetes állapot velejárói,

aki legyőzi őket, az sem magának

köszönheti, mert égi jóakarói,

másként a csillagállások tették a

sikert lehetővé, nincs ebben semmi titok,

meghatározottságaink irányítják

életünk, légy ilyen befolyásra nyitott.

Ne ágálj a sorsod ellen, ne lázadozz,

el kell fogadni, hogy nálunk nagyobb erők

működnek fejünk fölött önkényesen,

és kínálatukra mi vagyunk a vevők.

Ám nem kell szűkölnünk, mint kutya csapdába

szorult fejjel, de tudni róla, hogy mások

értékrendje az, mi megjelenik téves

önértékelésben, s elnyomó akarások

egyrészt, hogy ne láss ki bajok erdejéből,

másrészt már felmenőid is hasonlókat

éltek át és meg, kimaradva a jóból,

tőlük öröklöd mérhetetlen adódat.

Hogy neked mindenért duplán kell fizetni,

lélekeszközt szerezni a boldogsághoz,

mert a te múltad mellőzött felhalmozást,

ész és izom kellett csak napi munkához.

És elég csupán, ha ilyennel van tele

fejed, kézzelfogható cél s eredménnyel,

rögtön hátrányba kerülsz az elvontakkal,

kifinomult hiányosságaid szégyelld.

Menj vissza az eke szarvához, oktondi,

ne kalandozz el gondolatban se könnyű

élet felé, mert máshová kellett volna

születned, hogy elkerülj mindent, mi szörnyű.

Ebből a javulást, kilábolást nemcsak

jóakarat egyetemes áradása 

jelentené, mire sokáig várhatunk,

de azonnali a megvalósulása,

ha úgy segítünk magunkon, amint régen,

azaz hittel, hogy segítő istenséggel

közös a tevékenységünk, de belőlünk

jön a cselekvés, tetterő s mód bennünk székel.

Nemcsak tűrés, szenvedés hát, midőn kemény

munkát végzünk, kitartunk végsőkig, öröm

forrása is, és fáradtság hamar

kipihenhető, hogy tapasztaltabb körön

folytassuk minden elért eredmény után,

nem hallgatva külső kelekótya szóbeszédre,

úgy teljesítjük életrendelésünket,

boldogságunk nem utólag vesszük észre.