Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1211.

1211.

Nap, nap után fenntartani hangulatod

azon a magas szinten: jól érezd magad,

valójában nem feladat, de adottság,

nem tudja értékelni, ki ilyet tagad

és azt hiszi, csak rajta múlik az egész,

ostorozza magát ingadozásáért,

s az önértékelés lefelé iránya

is felelős lesz búskomorodó máért,

s ritkább a felfelé kunkorodó kedved

önkéntelen örömöd tekintetében,

holott lehetne, hogy mindig így ébredjél,

életviteledet ebben számon kérem.

A reggelt viszont meghatározza este,

estédet meg egész nap előkészíted,

napjaidra pedig az lesz a jellemző,

mennyire mély, megingathatatlan hited,

bizalmad életed nagy reménységében,

ami elkíséri minden cselekvésed,

és már annak tudata jókedvre derít,

életeddel magad öröklétbe vésed,

mint szerelmes pár tagja kedvese nevét

rengeteg erdőnek hatalmas fájába,

mert akkor keletkezik igazi jövőd,

mikor megjelenik szüléshez a bába,

s világra segíti utódodat, aki

külön életet él, de tőletek függ,

úgy alakítjátok, mintha saját lenne,

sokáig hajladoztok a szélben együtt.

Persze, előfordul, hogy nem lesz gyereked,

de akkor is arra teremtettként lehetsz

szorgalmas és hasznos tagja közösségnek,

hol a világ gyümölcseiből úgy ehetsz,

mint aki hozzájárult folyamatához,

emeli a szükség fölötti győzelem

zászlaját, élteti a cselekvés lángját,

s állandóság szerepe nyugalmat teremt,

sőt, jó hangulatod vidámnak is mondhatod,

ahogy a szívedet a jóságra tárod, 

és elősegíted azt minden erőddel,

s élvezeteddel a szépséget szolgálod.