top of page
szilajcsiko

Darai Lajos: Naplóbölcsességeim – 1224.







                                  

1224.

 

Olyan, mintha elavulttá vált volna

a szerelem rajongás része, egyszerűbb

lett a beteljesüléshez vezető út,

lerövidült, ha tetszik, de már kiderült,

 

hogy miatta sorsa megpecsételődött,

annak egésze húzza a rövidebbet,

igaz szerelem ritka, mint fehér holló,

titkolni kell, ha nem érzel lenni szebbet.

 

Itt múltból örökölt mintákat is látunk,

két irányban futnak jó–rossz előzmények,

gyilkosságig fajuló tiltás egyik ág,

más határtalan örömről virágének.

 

Ezek pedig történelmi mélységjelek,

végtelen időből jön a szerelmesség

természetes megélése, s falakat húz

fiatalok közé hatalmi éhesség.

 

Nemcsak uralkodói szinten folyt mindez,

s bár hagytak egyszerű népet házasodni

kedvére, csatákba vittek legényeket,

nem tudott a szerelem kibontakozni,

 

mert sokan odavesztek, lányok pártában

maradtak, siratták hősholt kedvesüket,

amott meg a vagyon egybetartásához

nem nőhetett élet szerelem vágyában,

 

hanem a jó házasság hozomány-függő

volt, a szülői akarat érvényesült,

nem csoda, ha modern lázadás jött aztán,

de benne nem ész és érzelem egyesült

 

család és tűzhely melegét megőrizve,

mert a kiszolgáltatottság lett erősebbé

az embertömegek szintjén, mozgékonyság

a jellemző, közösségbomlás, szerencsés

 

esetek kivételnek számítottak már,

s addig eszményített természeti népek

sorsa is megpecsételődött, hivatal

szervezett versenyt, hogy kik a világszépek.

 

A divatőrület elsöpört egyéni

kezdeményezést, hagyott alkalmazkodást 

csupán, felgyorsított folyamatokat úgy

irányítva, ne láthasson senki csodát

 

a szerelemben, mi hűségessé teszi őt

egy életre, azaz függetlenné, párban

élővé, gyermekért áldozóvá és

boldoggá, saját utat önállón jártan.

 

Megy hát a harc a lelkekért ma ugyanúgy,

mint régen katonákért, robotolókért,

lényeges követelmény a gépiesség,

elhallgattatják, ki emberségért szót kért.

 

De azért Júlia még mindegyre éli

felismerve, üdvözölve a szerelmet,

Rómeó is azonos marad magával,

nem kér a haláltól életért kegyelmet.

 

Mentsük meg hát fogunkban átvíve túlsó

partra özönvízszerű áradás között

létünk zsengéjeként a szép kapcsolatot,

s bár minden mulandó, az még lehet örök.

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 




 


26 megtekintés

Comments


legte Tanka.jpg

VARGA DOMOKOS GYÖRGY művei itt és a wikin

dombi 2023.jpg
vukics boritora.jpg
acta 202305.png
gyimothy.png
dio.jpg
KIEMELT CIKKEK
MOGY2023.jpg
bottom of page