Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1233.
1233.
Őszinte érdeklődéssel fordulunk a
világ felé, hisz’ nyitottak vagyunk mások
eredményeire, szépségeire és
találmányaira, de a valóságot
nehezen érjük el, kapjuk meg, mert
üzlet lett a közvetítés, a tálalás,
hogy mit látogassunk meg, nem mi mondjuk meg,
mi eljut hozzánk, válogatott hírvarázs.
Vagy hatásvadászként szenvedések képe,
hogy adakozzunk, vagy támogassunk segélyt,
oda, ahol éppen háború dúl, földrengés volt,
közben hálát adunk, elkerültünk veszélyt.
Igaz, szép viszonynak népek, nemzetek közt
inkább csak elméleti követelményét
látjuk, mert érdek vezérelte kapcsolat
többnyire hasznot céloz meg és nem élményt.
Egyénileg viszont feltárulnak kapuk,
bejárható a világ minden országa,
miből igen sok van, kevesen érik el
ott céljukat, bejárt lesz vágyálmuk tája.
Csak felszínes ismeretek szerezhetők
a rövid, de drága látogatásokkor,
még mindig olvasva kell mélységek után
nézni, felfedezők leírása olykor
többet elmond, mint amit helyi lakos tud,
és az úti- és természetfilmek igen
közel hozzák, jó magyarázattal
együtt, mi érdekelhet földön és vizen.
Másról szól már kirándulás és utazás,
magunkat keressük idegen vidéken,
kibillenni a monoton megszokásból,
csak gyógyulásra vágyunk tulajdonképpen,
amit nem vallunk be, sőt nem tudunk róla,
de észrevettük, mi jár kimozdulással,
megszabadulunk kicsinyes nyűgeinktől
lazulással fűszerezett nyaralással.
Ezt kell kiszolgálni a fogadó helynek,
messze van ez ama hely ismeretétől,
még a kényelem is igen erős szempont,
nem tudunk elszakadni szokás kényétől,
és közben a szomszédainkra figyelünk,
kiknek mely utazás sikerült azévben,
ne maradjunk le, így befelé fordulva
kizárt, külső valódi élmény elérjen.
Így hát meg kell válogatnunk, mit engedünk
közelünkbe, hogy ránk hasson, értékeset
csak onnan várhatunk, ha ki lett mondva,
hogy érdekessége mellett ilyen eset
áll fenn, hagyományos tárgy, épület, munka
bemutatása megmentését szolgálja,
figyelmünkkel mi is hozzájárulhatunk,
hogy fennmaradjon tovább, bárki megcsodálja.
Comments