Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1236.

1236

Életút szép állomása, amikortól

próbára tesszük, amire kiképeztük,

magunkat, éretten, adott életkortól,

a világ élénk sűrűjébe eresztjük.

Cselekvésbe csap át a várakozásunk,

amit évtizedekig csak dédelgettünk,

remélve, hogy nagy titkok mélyére ásunk,

és semmibe foszlik, amitől rettegtünk.

Minden lépésemmel alapozást végzek

ezentúl, hogy eljöjjön hamar az idő,

azon túl alkotás-mezőn legelészek,

megörökítve, ahogy munkámból kinő

a jövő, s a világra más szemmel nézek,

olyan társasságban, mi lelkemhez illő.