Darai Lajos: Naplóbölcsességeim 1244.

1244

A metafizika halhatatlanságáról írni talán még annyira nem

kockázatos, de önmegbélyegzőnek lehet beállítani, mint ki lemond

az evilági ésszerűségről, hitbéli dolgokkal traktálja magát,

jobb esetben csak magát, s nem akar vele másokat is megtéveszteni.

De hogy szükséges, és lesz is metafizika mindig, az nem arról szól, hogy

mi a tartalma, mit mond, állít vagy tagad, hanem valósághoz viszonyunkról,

a gondolkodás általi valóságfeltárásról, ami sokféle lehet,

de nem lépheti át a határt, mit gondolatszületés korlátja jelent.

Ez utóbbit úgy is fogalmazzák újabban, elmosva a jelentőségét,

hogy nem írhatjuk bele az összes könyvről szóló könyvbe magát ezt a könyvet,

azaz az összes halmazok halmazaként nem tartalmazhatja önmagát,

de ez nem jó érv, mert éppen elég ismeretet tartalmaznak ama könyvek.

Másik, a dolgot elkendőzni akaró igyekezet mi magunkról szólva

állapítja meg, hogy megismerőképességünk sosem vonatkozhat olyan

módon önmagára, hogy az érvényes, azaz teljes legyen, mert ugyanazt nem

lehet ugyanazzal megismerni, világot világgal, amiből mi vagyunk.

Eddig csak a „miért nem lehet”-et, „ne legyen”-t cáfoltuk, nézzük meg hát, miért

van rá most is, és lesz mindig szükségünk, tesz jót a lelkünknek, kielégít, vagy nem,

amit igen olcsón is elintézhetünk azzal, hogy érzékelésen túlit

keresni mennyire izgalmas kihívás, erről szól emberségünk lényege.

Mert még aki megvonva vállát, le is mondana a gondolatilag elért

területről érdeklődése hiányában, elég nagy slamasztikába tud

keveredni, hiszen magát az érzékelést sem magyarázhatjuk meg azzal,

hogy az érzékelt belénk furakodik és megmondja nekünk, hogy ő micsoda.

Hanem többlépcsős folyamatban, már magzatként elindul bennünk rendszerezés,

észhasználat, ha tetszik, jelzésekből következtetés, várakozás, teljesülés

sorozata, csecsemőként pedig elárasztanak a magyarázatok, hogy

a kísérő szavakról már ne is beszéljünk, s megfogan bennünk a jelentés.

Ezt pedig igen nagy sebességgel kiterjesztjük addig még nem érintettek

elgondolásunk szerinti értékelésére, megnevezésére, hogy csak

győzze csodálni haladásunkat minket szerető környezetünk hálásan,

mely mennyiséget később minőségnek vélve, báván lemondunk újabbakról.

Ezen újdonság alatt a legmélyebbre hatoló kíváncsiság-eredményt

értjük, aminek igénye már nem jut el mindenkihez, mert helyettesítve

lett egyes foglalkozások teljesítményével, ami megrekedhet akár

ókori szinten, de naprakészsége is igen nehezen bizonyítható.